Oroszlánvédő vagyok.
Jól hangzik, nem?
Sokaknak talán elképzelése
sincs, mit jelent ez.
Cecilről, az oroszlánról viszont
biztosan mind hallottak már.
[Cecil, az Oroszlán (2002-2015)]
(Oroszlánüvöltés)
Nem üvölt többé.
2015. július másodikán
az élete idő előtt véget ért,
amikor egy trófeavadász megölte.
Azt mondják, kötődés alakulhat ki
a tanulmányozott állatokhoz.
Én is így jártam Cecillel,
hiszen három éven át tanulmányoztam
a Hwange Nemzeti Parkban.
Lesújtott a halála.
Valami jó mégis származott a tragédiából:
a történet ráirányította a figyelmet
a veszélyeztetett vadállatok helyzetére.
Cecil halála után a következő
kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Mi lett volna, ha a Cecillel
szomszédos közösség részt vesz
az oroszlán védelmében?
Mi lett volna, ha 10, nem pedig 29
éves koromban találkozom Cecillel?
Én vagy az osztálytársaim
megváltoztathattuk volna a sorsát?
Sokan munkálkodnak azon, hogy megmentsék
az oroszlánokat a kihalástól.
Közülük azonban igen kevesen
származnak a szóban forgó országokból,
vagy a leginkább érintett közösségekből,
pedig az oroszlánokkal együtt élő
közösségek tudják leginkább segíteni őket.
A helyieknek vezető szerepet
kellene vállalniuk
a vadvilágukra vonatkozó
feladatok megoldásában.
Néha csak akkor érhető el változás,
ha a leginkább érintettek
veszik kezükbe az irányítást.
A helyiek szerepe fontos az orvvadászat
s illegális kereskedelem elleni harcban,
melyek nagy veszélyt jelentenek
az oroszlánokra és a többi vadállatra is.
Mivel fekete afrikai nő
vagyok a tudomány világában,
gyakran megkérdezik, mindig is
természetvédő akartam-e lenni,
hiszen nem sok olyan
természetvédővel találkoznak,
aki hozzám hasonlóan néz ki.
Gyerekkoromban nem is tudtam,
hogy a természetvédelem létező hivatás.
25 éves koromban láttam először
vadállatot a hazámban annak ellenére,
hogy oroszlánok s afrikai vadkutyák csupán
néhány mérföldre éltek az otthonomtól.
Ez elég gyakori Zimbabwében,
mivel sokan nem találkoznak
a vadvilággal annak ellenére,
hogy az örökségünk részét képezi.
Gyerekkoromban fogalmam sem volt róla,
hogy oroszlánok élnek a hátsó kertünkben.
Amikor 10 évvel ezelőtt
egy hideg téli reggelen
először léptem be
a Savé-völgyi vadrezervátumba,
hogy a mesterképzésem kutatómunkájához
afrikai vadkutyákat tanulmányozzak,
lenyűgözött az engem körülvevő
szépség és nyugalom.
Úgy éreztem, megtaláltam
a szenvedélyem és az életcélom.
Aznap megfogadtam, hogy állatok
védelmének szentelem az életem.
Eszembe jutnak a zimbabwei
iskolaéveim és az iskolatársaim.
Talán, ha lehetőségünk lett volna
érintkezni a vadvilággal,
több osztálytársammal
dolgoznék ma vállvetve.
Ha a helyi közösségek nem akarnak
együtt élni a vadvilággal és azt védeni,
akkor minden természetvédelmi
erőfeszítés hiábavaló lehet.
E közösségek a vadállatokkal
egy ökoszisztémában élnek,
és ők fizetik meg ennek az árát.
Ha nincs közvetlen
kapcsolatuk az állatokkal,
és közvetlen hasznuk sincs belőlük,
akkor nincs okuk megvédeni őket.
Ha pedig a helyi közösségek
nem védik a vadvilágukat,
semmilyen mértékű külső
beavatkozás sem fog segíteni.
Mi hát a teendő?
Előtérbe kell helyeznünk
a környezeti oktatást-nevelést,
és bővítenünk kell a közösség készségét
vadvilága megőrzése érdekében.
Iskolás gyerekeket és közösségeket
kell elhoznunk a nemzeti parkokba,
hogy legyen alkalmuk
kapcsolatot teremteni a vadvilággal.
A természetvédelmi törekvéseknek
minden szinten számításba kell venniük
azok gazdaságát, akik földjeiken
a vadállatokkal osztoznak.
Életbevágóan fontos, hogy a helyi
természetvédőket is bevonjuk
a természetvédelmi munkába,
ha el akarjuk nyerni a közösség bizalmát,
és igazán beépíteni a természetvédelmet
a közösség gondolkodásmódjába.
Helyi természetvédőkként
számos nehézséggel nézünk szembe,
a nyílt kirekesztéstől a kulturális
normákból adódó akadályokig.
Mégsem fogom feladni a törekvésemet,
hogy bevonjuk az őslakos közösségeket
a bolygónk túléléséért folytatott harcba.
Arra kérem önöket, tartsanak velem.
Le kell bontanunk a gátakat,
melyeket mi magunk építettünk,
és amelyek kihagyják
az őslakosokat a természetvédelemből.
Az oroszlánok védelmének
szenteltem az életem,
és tudom, hogy szomszédom ugyanígy tenne,
ha ismerné a környezetében élő állatokat.
Köszönöm.
(Taps)