Azok számára, akik csak most kezdenek
megismerkedni Kína
XX. század eleji törénelmével,
kissé zavarosnak tűnhet az egész.
Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,
egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének első feléről.
Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez
a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.
És ez nagy dolog.
Kínát különféle uralkodó családok irányították
több ezer évre visszamenőleg.
De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, ez az uralom,
főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül.
Megsínylette a japánok kezét
az első kínai-japán háború alatt az 1800-as évek végén.
Egyre növekedett az elégedetlenség
az uralkodóház ellenfelei körében,
miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.
Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk,
a világ többi része egyre inkább
modernizálódik.
Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött,
amelyek a saját kormányzatuk uralmát
kényszerítették rá az országra.
Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína
nem elég modern, gazdasági, politikai
technológiai szempontból, amennyire kellene.
Aztán elérkezve 1911-es évig
kitör a vucsangi felkelés,
amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.
1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság.
Nanking itt található, itt jött létre tehát.
Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.
A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke
ő volt, Dr. Szun Jat-szen.
Ő maga nem is vett részt
a felkelésben, mely végül
a Csing-dinasztia bukásához vezetett.
Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.
De ő volt a felkeléshez vezető események
egyik vezéralakja, egy olyan vezető,
aki ellenzéket alkotva
többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.
Szun Jat-szen szövetségese volt ebben
Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.
Neki is meg volt a maga fantasztikus története.
És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal,
akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.
Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,
Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan
mondjon le a trónról, akkor én akarok lenni az államfő.
Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,
Jüan Si-kaj-t teszik meg
a Kínai köztársaság elnökének.
De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak.
1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,
ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek,
mert a népnek pont a császárokból volt már elege.
1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.
És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,
melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.
A hadsereg már a császárság idején sem tartozott
egyetlen kéz irányítása alá.
A haderőt régiónként más-más
hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.
Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,
1916-ban, de már azt megelőzően is,
mikor császárrá kiáltotta ki magát,
a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki.
Ez volt annak az időszaknak a kezdete, amelyet
a hadurak korának nevezünk Kínában.
Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,
melyben nem volt központi irányítás.
Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,
hogy festett a hadurak kora.
Mindezek az országrészek
más-más hadúr uralma alatt álltak,
akik mind más-más hadseregeket irányítottak.
Mindeközben, a hadurak korában,
a huszas évek elején és legfőképpen
1921-ben, Szun Jat-szen nem adta fel a harcot.
Délre, Kantonba ment
és forradalmi kormányt alakított
lényegében azzal a céllal,
hogy egyesítse a politikai erőket Kínában
és visszaállítsa a Kínai köztársaságot.
Odamegy tehát.
De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik.
És a mozgalom irányítása vagy hatalma, amelyet elindított,
amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang,
hagy írjam ide:
Kuomintang.
Tehát a hatalom
Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt.
Az ok, amiért a hatalom Csang Kaj-sek
kezébe került az az,
hogy ő irányította a zömét
a Kuomintang hadseregének.
Ez pedig a nagyon korai, születési fázisa annak,
ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik,
mivel 1921-től Szun Jat-szen haláláig
számos szövetség fonódik
a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang,
a Szovjetúnió és a Kínai Kommunista Párt között.
Megpróbáltak együttműködni,
hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát.
De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang
vezetését Csang Kaj-sek veszi át,
ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát.
Eleinte még nem
száll szembe a kommunistákkal.
De 1927-re kezdi megszilárdítani hatalmát,
elkezdi összevonni a különböző pártokat
Kína több területén.
Megszilárdítja tehát hatalmát.
De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat.
Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi
üldözni a kommunistákat.
A kommunisták pedig erre azt mondják, hé, hát mi lennénk azok,
akik igazán képviselik
Szun Jat-szen ideológiáját, míg a
Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondta, nem, nem, nem.
Mi képviseljük azt, amit Szun Jat-szen elképzelését,
amikor megalapította a Kínai köztársaságot.
Így aztán 1927-ben ki is robban a
Kínai polgárháború.
Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között,
hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak
a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni,
de a kommunistákat is üldözni kezdte,
Mindeközben, ahogy
elérkezünk a 30-as évek elejéhez, Japán ismét
megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai
hatalmát Kína területére.
Nevezetes, hogy elfoglalták Formosa szigetét,
melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát
az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén.
Végül, 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását.
Ez pedig egy több évig tartó megszállást
és Kína területére való behatolást jelentett.
Így ment ez 1937-ig,
amikor hivatalossá vált a háború
a japánok és a kínaiak között.
Van egy térképem, ami megmutatja,
a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban.
Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában
a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt.
A japánok már megvetették lábukat
Kína területén jóval a világháború
kitörése előtt.
Mindeközben, míg Japán
megszállja Mandzsúriát,1934-ben, és itt emlékezzünk vissza
a Kuomintang, a kínai nacionalista párt, Csang Kaj-sek
vezetése alatt, üldözi a kommunistákat.
És 1934-ben már majdnem sikerül is elbánnia velük.
A kommunisták közel állnak a vereséghez.
Körülveszi őket a Kínai Nacionalista Párt.
És ekkor esik meg a viszonylag jól ismert eseménye
Kína történelmének, amelyet "hosszú menetelés" néven ismerünk,
mely során a Kommunista párt hadserege
végigmasírozik egy meglehetősen nehéz terepen,
egészen Kína észak-nyugati részéig.
Íme a hosszú menetelés térképe.
A Kínai kommunista párt elég nagy pácban volt
itt, 1934-ben.
És ekkor történt, a hosszú menetelés alatt,
hogy Mao Ce-tung előtérbe kerül és vezetőként lép fel.
A hosszú menetelés alatt mutatott vezéri szerep,
amíg menedékre nem leltek észak-nyugat Kínában
az, ami lehetővé tette Mao Ce-tung számára,
hogy magához ragadja a Kínai kommunista párt irányítását.
Ahogy előremegyünk az időben, tudjuk, hogy a kínai-japán háború -
úgy is tekinthetünk minderre, végső soron a II. világháborúra, mint egy színielőadásra
ahol az egyik oldalon az USA a szövetségesek oldalára állva
megtámadja Japánt a Pearl Harbor-i incidens után.
Aztán 1945-ben megtörténik a
Hirosima és Nagaszaki városok elleni atomtámadás,
amely véget vet a csendes óceánon a színjátéknak.
Japán vereséget szenved és a vesztes oldalra kerül a II. világháború végén is.
Ekkor egy színtiszta polgárháború tör ki Kínában
újra a két párt között.
A kínai polgárháború 1927-ben kezdődött és folyt megszakítás nékül.
De egyszerre ott volt Japán, mint közös ellenség,
mikor egyre agresszívebben próbálta megkaparintani
Kína lakosságát, erőforrásait, és kiterjeszteni rá birodalma befolyását,
és akkor itt van ez a két párt, az ő sekélyes kis háborújukkal,
akik egyszerre azt mondják, harcoljunk inkább a japánok ellen.
De a II. világháború véget ér 1945-ben,
és amint a japánok már legyőztettek,
ismét teljes erővel lángol fel a polgárháború
a Kínai kommunista párt és a
Kuomintang között.
Ez pedig a történelem egyik legnagyobb újjászületése.
A Kínai kommunista párté, amely 1934-35-ben
úgy nézett ki, hogy a végét járja.
Kénytelenek voltak menedékbe húzódni.
De végül visszatértek,
és 1949-ben - és itt számos elmélet kering,
hogy miért voltak képesek erre,
hogy azért-e mert nagy volt a támogatottságuk
a vidéki népesség körében,
és sokkal ravaszabb módon szerezték meg a támogatást,
mint a Kuomintang,
erről lesz még szó egy másik videóban.
De 1949-re sikerül nekik legyőzni
Csang Kaj-sek-et és a Kuomintangot,
kiűzni a Kuomintangot az országból, Tajvan szigetére,
ahol az egy külön kormányt alakít.
És azóta, 1949 óta, töretlenül áll
a Kínai kommunista párt
a Kínai Népköztársaság élén.