Azok számára, akik csak most kezdenek
megismerkedni Kína
XX. század eleji törénelmével,
kissé zavarosnak tűnhet az egész.
Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,
egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének
első feléről.
Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez
a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.
És ez nagy dolog.
Kínát különféle uralkodó családok irányították
több ezer évre visszamenőleg.
De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, és ez az uralom,
főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül.
Megsínylette a japánok kezét
az első japán-kínai háború alatt az 1800-as évek végén.
Egyre növekedett az elégedetlenség
az uralkodóház ellenfelei körében,
miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.
Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk,
a világ többi része egyre inkább
modernizálódik.
Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött,
amelyek a saját kormányzatuk uralmát
kényszerítették rá az országra.
Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína
nem elég modern, gazdasági, politikai
technológiai szempontból, amennyire kellene.
Aztán elérkezve 1911-es évig
kitör a vucsangi felkelés,
amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.
1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság.
Nanking itt található, itt jött létre tehát.
Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.
A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke
ő volt, Dr. Szun Jat-szen.
Ő maga nem is vett részt
a felkelésben, mely végül
a Csing-dinasztia bukásához vezetett.
Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.
De ő volt a felkeléshez vezető események
egyik vezéralakja, egy olyan vezető,
aki ellenzéket alkotva
többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.
Szun Jat-szen szövetségese volt ebben
Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.
Neki is meg volt a maga fantasztikus története.
És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal,
akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.
Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,
Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan
mondjon le a trónról, akkor én akarok elnök lenni.
Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,
Jüan Si-kaj-t teszik meg
a Kínai köztársaság elnökének.
De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak.
1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,
ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek,
mert a népnek pont a császárokból volt már elege.
1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.
És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,
melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.
A hadsereg már a császárság idején sem tartozott
egyetlen kéz irányítása alá.
A haderőt régiónként más-más
hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.
Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,
1916-ban, de már azt megelőzően is,
mikor császárrá kiáltotta ki magát,
a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki.
Ez volt az az időszak, amelyet
a hadurak korának nevezünk Kínában.
Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,
melyben nem volt központi irányítás.
Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,
hogy festett a hadurak kora.
Mindezek az országrészek
más-más hadúr uralma alatt álltak,
akik mind más-más hadseregeket irányítottak.