Azok számára, akik csak most kezdenek
megismerkedni Kína
XX. század eleji törénelmével,
kissé zavarosnak tűnhet az egész.
Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,
egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének
első feléről.
Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez
a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.
És ez nagy dolog.
Kínát különféle uralkodó családok irányították
több ezer évre visszamenőleg.
De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, és ez az uralom,
főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül.
Megsínylette a japánok kezét
az első japán-kínai háború alatt az 1800-as évek végén.
Egyre növekedett az elégedetlenség
az uralkodóház ellenfelei körében,
miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.
Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk,
a világ többi része egyre inkább
modernizálódik.
Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött,
amelyek a saját kormányzatuk uralmát
kényszerítették rá az országra.
Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína
nem elég modern, gazdasági, politikai
technológiai szempontból, amennyire kellene.
Aztán elérkezve 1911-es évig
kitör a vucsangi felkelés,
amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.
1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság.
Nanking itt található, itt jött létre tehát.
Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.
A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke
ő volt, Dr. Szun Jat-szen.
Ő maga nem is vett részt
a felkelésben, mely végül
a Csing-dinasztia bukásához vezetett.
Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.
De ő volt a felkeléshez vezető események
egyik vezéralakja, egy olyan vezető,
aki ellenzéket alkotva
többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.
Szun Jat-szen szövetségese volt ebben
Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.
Neki is meg volt a maga fantasztikus története.
És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal,
akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.
Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,
Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan
mondjon le a trónról, akkor én akarok elnök lenni.
Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,
Jüan Si-kaj-t teszik meg
a Kínai köztársaság elnökének.
De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak.
1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,
ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek,
mert a népnek pont a császárokból volt már elege.
1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.
És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,
melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.
A hadsereg már a császárság idején sem tartozott
egyetlen kéz irányítása alá.
A haderőt régiónként más-más
hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.
Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,
1916-ban, de már azt megelőzően is,
mikor császárrá kiáltotta ki magát,
a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki.
Ez volt az az időszak, amelyet
a hadurak korának nevezünk Kínában.
Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,
melyben nem volt központi irányítás.
Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,
hogy festett a hadurak kora.
Mindezek az országrészek
más-más hadúr uralma alatt álltak,
akik mind más-más hadseregeket irányítottak.
Mindeközben, a hadurak korában,
a huszas évek elején és legfőképpen
1921-ben, Szun Jat-szen nem adta fel a harcot.
Délre, Kantonba ment
és forradalmi kormányt alakított
lényegében azzal a céllal,
hogy egyesítse a politikai erőket Kínában
és visszaállítsa a Kínai köztársaságot.
Odamegy tehát.
De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik.
És a mozgalom irányítása vagy hatalma, amelyet elindított,
amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang,
hagy írjam ide,
tehát a hatalom
Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt.
Az ok, amiért a hatalom Csang Kaj-sek
kezébe került az az,
hogy ő irányította a zömét
a Kuomintang hadseregének.
Ez a nagyon korai, XXX szakasza annak,
ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik,
mivel 1921-től, Szun Jat-szen halálától
számos szövetség fonódik
a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang,
a Szovjetúnió és a Kínai Kommunista Párt között.
Megpróbáltak együttműködni,
hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát.
De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang
vezetését Csang Kaj-sek veszi át,
ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát.
Eleinte még nem
száll szembe a kommunistákkal.
De 1927-re kezdi megszilárdítani hatalmát,
elkezdi összevonni a különböző pártokat
Kína több területén.
Megszilárdítja tehát hatalmát.
De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat.
Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi
üldözni a kommunistákat.
A kommunisták pedig erre azt mondják, hé, hát mi lennénk azok,
akik igazán képviselik
Szun Jat-szen ideológiáját, míg a
Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondta, nem, nem, nem.
Mi képviseljük azt, amit Szun Jat-szen elképzelését,
amikor megalapította a Kínai köztársaságot.
Így aztán 1927-ben ki is robban a
Kínai polgárháború.
Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között,
hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak
a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni,
de a kommunistákat is üldözni kezdte,
Mindeközben, ahogy
elérkezünk a 30-as évek elejéhez, Japán ismét
megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai
hatalmát Kína területére.
Nevezetes, hogy elfoglalták Formosa szigetét,
melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát
az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén.
Végül, 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását.
Ez pedig egy több évig tartó megszállást
és Kína területére való behatolást jelentett.
Így ment ez 1937-ig,
amikor hivatalossá vált a háború
a japánok és a kínaiak között.
Van egy térképem, ami megmutatja,
a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban.
Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában
a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt.
A japánok már megvetették lábukat
Kína területén jóval a világháború
kitörése előtt.