Azok számára, akik csak most kezdenek megismerkedni Kína XX. század eleji törénelmével, kissé zavarosnak tűnhet az egész. Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést, egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének első feléről. Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott. És ez nagy dolog. Kínát különféle uralkodó családok irányították több ezer évre visszamenőleg. De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, és ez az uralom, főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül. Megsínylette a japánok kezét az első japán-kínai háború alatt az 1800-as évek végén. Egyre növekedett az elégedetlenség az uralkodóház ellenfelei körében, miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról. Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk, a világ többi része egyre inkább modernizálódik. Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött, amelyek a saját kormányzatuk uralmát kényszerítették rá az országra. Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína nem elég modern, gazdasági, politikai technológiai szempontból, amennyire kellene. Aztán elérkezve 1911-es évig kitör a vucsangi felkelés, amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát. 1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság. Nanking itt található, itt jött létre tehát. Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt. A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke ő volt, Dr. Szun Jat-szen. Ő maga nem is vett részt a felkelésben, mely végül a Csing-dinasztia bukásához vezetett. Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban. De ő volt a felkeléshez vezető események egyik vezéralakja, egy olyan vezető, aki ellenzéket alkotva többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát. Szun Jat-szen szövetségese volt ebben Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka. Neki is meg volt a maga fantasztikus története. És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal, akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak. Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit, Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan mondjon le a trónról, akkor én akarok elnök lenni. Szun Jat-szen beleegyezik ebbe, Jüan Si-kaj-t teszik meg a Kínai köztársaság elnökének. De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak. 1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak, ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek, mert a népnek pont a császárokból volt már elege. 1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt. És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak, melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában. A hadsereg már a császárság idején sem tartozott egyetlen kéz irányítása alá. A haderőt régiónként más-más hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral. Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt, 1916-ban, de már azt megelőzően is, mikor császárrá kiáltotta ki magát, a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki. Ez volt az az időszak, amelyet a hadurak korának nevezünk Kínában. Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt, melyben nem volt központi irányítás. Ez a térkép hozzávetőleges képet ad, hogy festett a hadurak kora. Mindezek az országrészek más-más hadúr uralma alatt álltak, akik mind más-más hadseregeket irányítottak. Mindeközben, a hadurak korában, a huszas évek elején és legfőképpen 1921-ben, Szun Jat-szen nem adta fel a harcot. Délre, Kantonba ment és forradalmi kormányt alakított lényegében azzal a céllal, hogy egyesítse a politikai erőket Kínában és visszaállítsa a Kínai köztársaságot. Odamegy tehát. De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik. És a mozgalom irányítása vagy hatalma, amelyet elindított, amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang, hagy írjam ide, tehát a hatalom Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt. Az ok, amiért a hatalom Csang Kaj-sek kezébe került az az, hogy ő irányította a zömét a Kuomintang hadseregének. Ez a nagyon korai, XXX szakasza annak, ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik, mivel 1921-től, Szun Jat-szen halálától számos szövetség fonódik a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang, a Szovjetúnió és a Kínai Kommunista Párt között. Megpróbáltak együttműködni, hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát. De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang vezetését Csang Kaj-sek veszi át, ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát. Eleinte még nem száll szembe a kommunistákkal. De 1927-re kezdi megszilárdítani hatalmát, elkezdi összevonni a különböző pártokat Kína több területén. Megszilárdítja tehát hatalmát. De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat. Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi üldözni a kommunistákat. A kommunisták pedig erre azt mondják, hé, hát mi lennénk azok, akik igazán képviselik Szun Jat-szen ideológiáját, míg a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondta, nem, nem, nem. Mi képviseljük azt, amit Szun Jat-szen elképzelését, amikor megalapította a Kínai köztársaságot. Így aztán 1927-ben ki is robban a Kínai polgárháború. Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között, hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni, de a kommunistákat is üldözni kezdte, Mindeközben, ahogy elérkezünk a 30-as évek elejéhez, Japán ismét megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai hatalmát Kína területére. Nevezetes, hogy elfoglalták Formosa szigetét, melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén. Végül, 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását. Ez pedig egy több évig tartó megszállást és Kína területére való behatolást jelentett. Így ment ez 1937-ig, amikor hivatalossá vált a háború a japánok és a kínaiak között. Van egy térképem, ami megmutatja, a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban. Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt. A japánok már megvetették lábukat Kína területén jóval a világháború kitörése előtt.