Narrátor: Amint látni fogjuk ezen a videón és a többieken is, a közel-keleti nézeteltérések és egy halom közel-keleti konfliktus gyökerei gyakorlatilag visszavezethetők az 1. világháborúra Úgy gondolom, ez egy hihetetlenül érzékeny téma amely egyes emberekben igen erős érzéseket kelt mindkét oldalon. Szándékom itt, hogy megpróbáljam elmagyarázni, mi is történt itt valójában. Bátorítalak benneteket, hogy kételkedjetek bármiben, és gondoljátok át a dolgokat magatok, és, tényleg, alakítsátok ki saját véleményeteket. Menjünk most vissza 1915 októberéhez, vagy 1915-höz úgy általában. A britek már háborúban állnak az oszmán törökökkel. Csak egy emlékeztető, hogy mi történt 1915-ben, a Gallipoli félsziget ostroma, 1915 végére már nagyon látszott, hogy ez a szövetségesek számára katasztrófa. Az oszmán erők 1915-ben megállították a szövetségeseket, akik vissza- vonultak. A britek visszaverték az oszmán támadást a Szuezi csatornánál. Ez a háttér. Láthatjuk, a britek törekszenek egy olyan szövetséges megnyerésére, aki támogatja őket az oszmánok elleni harcban. Konkrétan az évszázadokon át az Oszmán birodalom uralma alatt állt arabok támogatását akarják elnyerni. Ez a háttere annak a levelezésnek, amit az Egyiptomban működő brit főmegbízott, Sir Henry McMahon és Huszein bin Ali mekkai serif között, akinek saját törekvése az volt, hogy lényegileg egy független arab állam királya legyen. 1915 közepétől 1916 elejéig hosszasan tárgyaltak arról, milyen lehetne ez az állam. Világos, hogy a britek akarták ezt a támogatást, s azt akarták, hogy ő vezesse a lázadást. Huszein már kialakította az általa elképzelt állam határait. Tehát ez adja meg ennek a levelezésnek a szövegkörnyezetét 1915 októberében. Ezeket írta Sir Henry McMahon Huszeinnek: "...nagy örömömre szolgál, hogy a Brit Kormány nevében közölhetem Önnel a következő nyilatkozatot, melyet Ön - remélem - megelégedéssel fog nyugtázni. Merszina (Mersin) és Alexandretta (Iskenderun) körzetek és Szíria Damaszkusz körzettől nyugatra fekvő részei, Homsz, Hamá és Aleppo nem tekinthető tisztán arabnak, ezért kívül kell tartani őket a kért területi határokon." Ez a Huszein bin Ali által a korábbi levelezésben meghatározott határvonalakra vonatkozik. "A fenti módosításokkal", tehát csak a régió ott fent, és ez itt Merszina, Alexandretta, ez itt Hama Homsz, Damaszkusz, tehát valójában, amire hivatkozik, az ez a régió, a nyugat, ezektől a városoktól nyugatra, pontosan itt. Azt mondja, nézd, te nem tekintheted ezt tisztán arabnak, ezért kizárom ezt ennek a lehetséges független arab államnak a területéből. "A fenti módosítással és az arab vezetőkkel meglévő egyezményeink sérelme nélkül elfogadjuk azokat a határokat, Mivel azok a régiók a Nagy-Britannia részére szabad rendelkezésű területek határain belül vannak, a szövetségesek érdekeit nem érintő módon. "Franciaország", mindaddig, amíg nem okoz gondot Franciaország vonatkozásában, Nagy-Britannia kormánya nevében jogomban áll, hogy a következő biztosítékokat és a következő választ adjam az Ön levelére; a fenti módosítások figyelembevételével", tehát kivéve ezt a részt "Nagy Britannia kész elismerni és támogatni az arabok függetlenségét az összes régióban, melyek a Mekkai Serif által meghatározott területi határokon belül vannak. Tehát ez lényegében magában foglalta ezeket a régiókat és még másokat is; itt mutatom: a jelenlegi Szíriát, Jordániát, Irakot, a jelenlegi Szaúd-Arábia egy részét. gyakorlatilag ezt az egészet, a britek azt mondták, igen, mi mindezt át fogjuk engedni nektek, hogy egy független államotok legyen. "Nagy-Britannia biztosítani fogja a Szent Helyeket minden külső agresszió ellen, és garantálja azok sérthetetlenségét. Meggyőződésem, hogy ez a nyilatkozat biztosítékul szolgál majd Önöknek minden kétség ellen." minden kétség ellen, "biztosítja Nagy-Britannia együttérzését barátai, az arabok iránt, s ez egy erős és tartós szövetséget eredményez majd, melynek azonnali eredménye a törökök kiűzése lesz az arab országokból és az arab nép felszabadítása a török iga alól, amely oly sok éven át nehezedett rájuk." Ez valóban segített meggyőzni az arabokat, hogy lázadjanak fel a törökök ellen,. az Oszmán birodalom ellen. Az arabok jelentős szerepet játszottak a palesztinai hadművelet során 1916 júniusában fellázadtak A videóval kapcsolatban, amit a palesztinai hadműveletről készítettem, több kommentet kaptam, a britek szándékait cinikusnak tartó emberektől, és tényleg úgy tűnik, a britek valóban cinikusak voltak. Az Arábiai Lawrence-ként elhíresült T.E. Lawrence-t gyakran úgy festették le, mint egy, az arabokkal rokonlélek misztikus fickót. A brit kormánnyal folytatott tényleges levelezése a brit kormánnyal valóban azt mutatja, hogy ő bizonyos mértékig, úgy gondolom, hogy, George W. Bush szavaival élve, egy kicsit "stratégikusan" fogta fel, egy kicsit cinikusan nézett az arabokkal való kapcsolatára. Van itt néhány levél, amit ő írt 1916 elején, vagyis közel egyidejűleg mindezen történésekkel. Azt írja, hivatkozik egy lehetséges arab felkelésre vagy Huszein tevékenységére. "Huszein tevékenysége számunkra kedvezőnek tűnik, mivel egybeesik a mi közvetlen céljainkkal: az iszlám blokk fellazításával és az Oszmán birodalom legyőzésével és megzavarásával." Feltételezve, hogy valójában erről nem beszélt, minthogy ez olyan ...a britek nem beszéltek erről, amikor Huszeinnel tárgyaltak. Ha mi el tudjuk intézni, hogy ez politikai változás erőszakos legyen, meg tudjuk szüntetni az Iszlám fenyegetését azzal, hogy megoszthatjuk azt mégpedig közvetlenül a központjában És akkor lesz egy kalifa egy iszlám székhely Törökországban, és egy kalifa Arábiában, egymással teológiai harcban. Ez T.E. Lawrence, a fentiek forrása: Az arany harcos: Arábiai Lawrence élete és legendája Még ez is olyan hős figuraként ábrázolja, aki a dolgokat nagyon stratégiai módon csinálja, stratégiai módon. Rosszabbá tenni a dolgokat az araboknak, a britek, miközben próbálták rávenni őket, hogy lázadjanak, titkos tárgyalásokat folytattak a franciákkal, miként tudnák felosztani a Közel-Keletet, ha sikerül legyőzniük az oszmánokat. A háború ezen pontján a britek már némi előrehaladást értek el Mezopotámiában, de valójában még nem kezdték el a palesztinai hadműveletet, itt. Szóval ez csak egy sejtés volt. A britek képviselője Sykes volt, a franciáké pedig Picot, mindez az oroszok egyetértésével történt. Még nem volt forradalom Oroszországban, így 1916 elején, májusban ezt a megállapodást megkötötték. A Sykes-Picot megállapodás titkos volt. Leírom, ez egy titkos megállapodás Britannia és Franciaország között és gyakorlatilag felosztják az egész Közel-Keletet egymás között. Ezt a kék területet itt, a franciák foglalták volna el, Törökország keleti részét, vagy másképp a mai Kelet-Törökországot pedig Oroszország kapta volna meg. A britek elfoglalhatták volna, elfoglalták volna Dél-Mezopotámiát védve ezzel lényegében a Perzsiából érkező olajat. Az olaj egyre inkább a globális hatalom releváns természetbeni tényezőjévé válik. Itt van tehát a két protektorátus, pontosan itt, melyek elméletileg lehetnének függetlenek, esetleg 1 vagy 2 független arab állam, védelem alatt. Hadd tegyem ezt idézőjelbe, mert a "protektorátus" nem mindig olyan szép, amilyennek hangzik, francia vagy angol védelem alatt állni azt jelenti, "Hé, függetlenek vagytok, de mi megvédünk titeket, ha valaki meg akar támadni." De a protektorátus általában azt is jelenti, hogy a védelmező rendelkezik minden valódi hatalommal és minden lehetséges befolyással. A Sykes-Picot megállapodás még egy kis további földterületet ad Britanniának, melyen át közvetlen kijutása lesz a Földközi-tengerre Palesztina vagy a júdeai római királyság, ez ki lett kanyarítva, mint különálló nemzetközi terület, amit több állam közösen igazgatna, melynek indoka - feltételezésem szerint - az lehetett, itt, a Szentföldön több vallásnak található a legszentebb helye, ezért ezt így leválasztották. Megismétlem, ez mind titkos volt, és nem akarták, hogy ezt az arabok megtudják, mivel ekkor éppen arra törekedtek, hogy rábeszéljék őket az oszmánok elleni felkelésre. Tehát, még egyszer, ez mind titkos volt. egészen eddig a pontig, 1916-ban, amikor erről megállapodtak. Akkor most lépjünk előre, 1917-re, a híres Balfour nyilatkozat idejére. Itt látható a Balfour nyilatkozat ez gyakorlatilag Balfour, az Egyesült Királyság külügyminisztere által Lord Rotschildhoz, a brit zsidó közösség egyik vezetőjéhez írt levél volt. Ebben ezt írja: "Kedves Lord Rothschild, Őfelsége kormánya nevében van szerencsém továbbítani Önnek a következő együttérzési nyilatkozatot a zsidó cionista törekvésekkel, melyek továbbításra kerültek a kabinethez, amely jóváhagyta azokat. Őfelsége kormánya támogatja egy nemzeti otthon Palesztinában való létesítését a zsidó nép részére, és minden tőle telhetőt meg fog tenni ezen célkitűzés elérésének támogatására. Mindeközben teljesen nyilvánvaló, hogy semmi olyan nem történhet, ami a területen lévő nem-zsidó közösségek polgári és vallási jogait vagy bármely egyéb országban lévő zsidók által élvezett jogokat és politikai státuszt sérthetné. Hálás lennék, ha ezt a nyilatkozatot a Cionista Föderáció tudomására hozni szíveskednék." Aláíró: Arthur Balfour. Ebben a levélben nem mondja kifejezetten, és ők nagyon elővigyázatosak itt, nem mondja, hogy támogatjuk egy állam alapítását a zsidó népnek, csak azt mondja, támogatja a zsidó nép hazájának visszaállítását, de egyúttal azt is mondja, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy semmi olyan nem történhet, ami az ott élő nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait sérthetné. Fölösleges mondani, el tudjuk képzelni, ez az arabokat meglehetősen zavarta. Az egyik oldalról, a McMahon- Huszein levelezés alapján úgy tűnik, és különösen 1915-ben, hogy megígérték egy független arab állam létesítését, amely magába foglalná mindezen területeket, de ugyanakkor a Balfour Nyilatkozatban a britek a zsidó diaszpóra számára egy nemzeti otthon létesítését ígérték ugyanott, ami egy nap, ki tudja, egy nap valamilyen állammá válhat. 1917. november 2. az arabok számára még nyugtalanítóbb volt. November végére, emlékezzünk csak, 1917-ban először volt egy forradalom, 1917. februárban és márciusban Oroszországban megdöntötték a cári rendszert, és októberben a bolsevikok átvették a hatalmat. Ki akartak szállni a háborúból, nem szerették ezeket a titkos dolgokat, az nem világos, hogy egyáltalán megkapták volna-e, ami járt nekik a titkos ügyletekből, ezért nyilvánosságra hozták a Sykes-Picot megállapodás teljes szövegét, így ugyanabban a hónapban az arabok és az oszmánok, és az oszmánok nagyon örültek ennek, mivel ez alááshatta az arabok elszántságát a szövetségesek esetleges támogatásában, de az arabok egy hónapon belül megismerték a Balfour nyilatkozatot, ami publikus volt, és később ugyanabban a hónapban, minthogy az oroszok publikálták a formailag titkos Sykes-Picot megállapodást szóval mindez nagyon vagy legalább is valamivel gyanakvóbbá tette őket. Tehát, elképzelhető, hogy miközben a Brit Birodalom, mindkét utat megpróbálta, a zsidó diaszpóra támogatását megszerezni, és ugyanakkor az arabokét is, az oszmánok elleni felkeléssel, mindez nagyon jelentős konfliktusokhoz vezetett az elkövetkező évtizedekben. Függetlenül attól, hogy melyik oldalról figyeljük a dolgokat, láthatjuk, hogy a problémák az 1. világháború környékéről eredeztethetők. Ezt a brit kormány belátta. Itt láthatjuk, ő volt az Egyesült Királyság akkori külügyminisztere, Jack Straw miniszter, az Egyesült Királyság külügyminisztere 2002-ben. Ezt a nyilatkozatot A News Statesman Magazine-nak adta 2002-ben. "Jó pár probléma, melyekkel manapság foglalkoznunk kell, Melyekkel manapság foglalkoznom kell," Így a külügyminiszter, "gyarmati múltunk következménye..." Gyarmati múltunk következménye. "A Balfour nyilatkozat és az ellentmondásos biztosítékok," "és az ellentmondásos biztosítékok, melyeket mi adtunk a palesztiniaknak négyszemközt, egyidejűleg azokkal, melyeket az izraelieknek adtunk... igen, ez egy érdekes történet számunkra, de nem tiszteletre méltó történet." Ez valójában csak a kezdet, s ahogy látjuk majd a következő videókon, ahogy a két háború közötti időszakhoz érünk, a brit típusú ismételt előre-hátra lépdelés ebben a témában, de mondanom se kell, ez egy igen zavaros és rendezetlen helyzethez vezet a Közel-Keleten.