Narrátor: Amint látni fogjuk
ezen a videón és a többieken is,
a közel-keleti nézeteltérések
és egy halom közel-keleti
konfliktus gyökerei
gyakorlatilag visszavezethetők
az 1. világháborúra
Úgy gondolom, ez egy
hihetetlenül érzékeny téma
amely egyes emberekben
igen erős érzéseket kelt
mindkét oldalon. Szándékom itt,
hogy megpróbáljam elmagyarázni,
mi is történt itt valójában.
Bátorítalak benneteket, hogy
kételkedjetek bármiben,
és gondoljátok át a dolgokat
magatok, és, tényleg, alakítsátok ki
saját véleményeteket.
Menjünk most vissza
1915 októberéhez,
vagy 1915-höz úgy általában.
A britek már háborúban
állnak az oszmán törökökkel.
Csak egy emlékeztető, hogy
mi történt 1915-ben,
a Gallipoli félsziget ostroma,
1915 végére már
nagyon látszott,
hogy ez a szövetségesek
számára katasztrófa.
Az oszmán erők 1915-ben
megállították
a szövetségeseket,
akik vissza-
vonultak. A britek visszaverték
az oszmán támadást
a Szuezi csatornánál.
Ez a háttér. Láthatjuk,
a britek törekszenek
egy olyan szövetséges megnyerésére,
aki támogatja őket
az oszmánok elleni harcban.
Konkrétan az évszázadokon át
az Oszmán birodalom
uralma alatt állt arabok
támogatását akarják elnyerni.
Ez a háttere annak
a levelezésnek, amit
az Egyiptomban működő brit főmegbízott,
Sir Henry McMahon és
Huszein bin Ali
mekkai serif között, akinek
saját törekvése az volt,
hogy lényegileg
egy független arab állam
királya legyen.
1915 közepétől
1916 elejéig
hosszasan tárgyaltak arról,
milyen lehetne ez az állam.
Világos, hogy a britek akarták
ezt a támogatást, s azt akarták,
hogy ő vezesse a lázadást.
Huszein már kialakította
az általa elképzelt
állam határait.
Tehát ez adja meg ennek a
levelezésnek a szövegkörnyezetét
1915 októberében.
Ezeket írta
Sir Henry McMahon
Huszeinnek:
"...nagy örömömre szolgál, hogy
a Brit Kormány nevében
közölhetem Önnel
a következő nyilatkozatot,
melyet Ön - remélem -
megelégedéssel fog nyugtázni.
Merszina (Mersin) és Alexandretta
(Iskenderun) körzetek
és Szíria Damaszkusz körzettől
nyugatra fekvő részei,
Homsz, Hamá
és Aleppo nem tekinthető
tisztán arabnak,
ezért kívül kell tartani őket
a kért területi határokon."
Ez a Huszein bin Ali
által a korábbi levelezésben
meghatározott
határvonalakra vonatkozik.
"A fenti módosításokkal",
tehát csak
a régió ott fent, és ez itt
Merszina, Alexandretta, ez itt Hama
Homsz, Damaszkusz, tehát valójában,
amire hivatkozik,
az ez a régió, a nyugat,
ezektől a városoktól nyugatra,
pontosan itt.
Azt mondja, nézd, te
nem tekintheted
ezt tisztán arabnak, ezért
kizárom ezt
ennek a lehetséges
független arab államnak
a területéből.
"A fenti módosítással
és az arab vezetőkkel meglévő
egyezményeink sérelme nélkül
elfogadjuk azokat a határokat,
Mivel azok a régiók a Nagy-Britannia
részére szabad rendelkezésű területek
határain belül vannak,
a szövetségesek érdekeit
nem érintő módon.
"Franciaország", mindaddig,
amíg nem okoz gondot
Franciaország vonatkozásában,
Nagy-Britannia
kormánya nevében jogomban áll,
hogy a következő
biztosítékokat és a következő
választ
adjam az Ön levelére; a fenti
módosítások figyelembevételével",
tehát kivéve ezt a részt
"Nagy Britannia kész
elismerni és támogatni az arabok
függetlenségét
az összes régióban, melyek a Mekkai Serif
által meghatározott
területi határokon belül vannak.
Tehát ez lényegében magában
foglalta ezeket a régiókat és még
másokat is; itt mutatom:
a jelenlegi Szíriát, Jordániát, Irakot,
a jelenlegi Szaúd-Arábia egy részét.
gyakorlatilag ezt az egészet,
a britek azt mondták,
igen, mi mindezt át fogjuk
engedni nektek,
hogy egy független államotok legyen.
"Nagy-Britannia biztosítani fogja
a Szent Helyeket
minden külső agresszió ellen,
és garantálja
azok sérthetetlenségét.
Meggyőződésem, hogy
ez a nyilatkozat
biztosítékul szolgál majd Önöknek
minden kétség ellen."
minden kétség ellen, "biztosítja
Nagy-Britannia együttérzését
barátai, az arabok iránt, s ez
egy erős és tartós
szövetséget eredményez majd,
melynek azonnali eredménye
a törökök kiűzése lesz
az arab országokból
és az arab nép
felszabadítása a török
iga alól,
amely oly sok éven át
nehezedett rájuk."
Ez valóban segített
meggyőzni az arabokat,
hogy lázadjanak fel
a törökök ellen,.
az Oszmán birodalom ellen.
Az arabok jelentős szerepet
játszottak a palesztinai hadművelet során
1916 júniusában fellázadtak
A videóval kapcsolatban, amit a
palesztinai hadműveletről
készítettem, több kommentet
kaptam, a britek
szándékait cinikusnak
tartó emberektől,
és tényleg úgy tűnik, a britek
valóban cinikusak voltak.
Az Arábiai Lawrence-ként
elhíresült T.E. Lawrence-t
gyakran úgy festették le, mint
egy, az arabokkal rokonlélek
misztikus fickót.
A brit kormánnyal folytatott
tényleges levelezése
a brit kormánnyal
valóban azt mutatja,
hogy ő bizonyos mértékig,
úgy gondolom, hogy,
George W. Bush szavaival élve,
egy kicsit "stratégikusan" fogta fel,
egy kicsit cinikusan nézett
az arabokkal való kapcsolatára.
Van itt néhány levél, amit ő írt
1916 elején, vagyis közel egyidejűleg
mindezen történésekkel.
Azt írja, hivatkozik
egy lehetséges arab felkelésre
vagy Huszein tevékenységére.
"Huszein tevékenysége
számunkra kedvezőnek tűnik,
mivel egybeesik
a mi közvetlen céljainkkal:
az iszlám blokk fellazításával
és az Oszmán birodalom
legyőzésével és megzavarásával."
Feltételezve, hogy valójában
erről nem beszélt,
minthogy ez olyan
...a britek
nem beszéltek erről, amikor
Huszeinnel tárgyaltak.
Ha mi el tudjuk intézni,
hogy ez politikai változás
erőszakos legyen,
meg tudjuk szüntetni
az Iszlám fenyegetését azzal,
hogy megoszthatjuk azt
mégpedig közvetlenül a központjában
És akkor lesz egy kalifa
egy iszlám székhely Törökországban,
és egy kalifa Arábiában,
egymással
teológiai harcban.
Ez T.E. Lawrence, a fentiek forrása:
Az arany harcos: Arábiai Lawrence
élete és legendája
Még ez is olyan hős figuraként ábrázolja,
aki a dolgokat nagyon stratégiai
módon csinálja,
stratégiai módon.
Rosszabbá tenni a dolgokat
az araboknak,
a britek, miközben próbálták
rávenni őket,
hogy lázadjanak, titkos
tárgyalásokat folytattak
a franciákkal, miként tudnák
felosztani
a Közel-Keletet, ha
sikerül legyőzniük az oszmánokat.
A háború ezen pontján
a britek már
némi előrehaladást
értek el Mezopotámiában,
de valójában még nem kezdték el
a palesztinai hadműveletet, itt.
Szóval ez csak egy sejtés volt.
A britek képviselője Sykes volt,
a franciáké pedig Picot,
mindez az oroszok egyetértésével történt.
Még nem volt forradalom Oroszországban,
így 1916 elején, májusban
ezt a megállapodást
megkötötték.
A Sykes-Picot megállapodás
titkos volt. Leírom,
ez egy titkos megállapodás
Britannia és Franciaország között
és gyakorlatilag felosztják az egész
Közel-Keletet egymás között. Ezt a
kék területet itt,
a franciák foglalták volna el,
Törökország keleti részét,
vagy másképp a mai
Kelet-Törökországot pedig
Oroszország kapta volna meg.
A britek elfoglalhatták volna,
elfoglalták volna Dél-Mezopotámiát
védve ezzel lényegében
a Perzsiából érkező olajat.
Az olaj egyre inkább
a globális
hatalom releváns természetbeni
tényezőjévé válik. Itt van
tehát a két protektorátus,
pontosan itt, melyek elméletileg
lehetnének függetlenek,
esetleg 1
vagy 2 független arab állam,
védelem alatt.
Hadd tegyem ezt idézőjelbe,
mert a "protektorátus"
nem mindig
olyan szép, amilyennek hangzik,
francia vagy angol
védelem alatt állni azt jelenti,
"Hé, függetlenek vagytok, de
mi megvédünk titeket, ha
valaki
meg akar támadni." De a protektorátus
általában azt is jelenti,
hogy a védelmező rendelkezik
minden valódi
hatalommal és minden
lehetséges befolyással.
A Sykes-Picot megállapodás
még egy kis további földterületet ad
Britanniának, melyen át
közvetlen kijutása lesz
a Földközi-tengerre
Palesztina vagy a júdeai római királyság,
ez ki lett kanyarítva, mint
különálló nemzetközi terület,
amit több állam közösen igazgatna,
melynek indoka - feltételezésem szerint -
az lehetett,
itt, a Szentföldön több vallásnak
található a legszentebb helye,
ezért ezt így leválasztották.
Megismétlem, ez mind titkos volt,
és nem akarták, hogy ezt
az arabok
megtudják, mivel ekkor
éppen arra törekedtek,
hogy rábeszéljék őket az
oszmánok elleni
felkelésre. Tehát, még egyszer,
ez mind titkos volt.
egészen eddig a pontig, 1916-ban,
amikor erről megállapodtak.
Akkor most lépjünk előre, 1917-re,
a híres Balfour nyilatkozat idejére.
Itt látható a Balfour nyilatkozat
ez gyakorlatilag Balfour,
az Egyesült Királyság
külügyminisztere által
Lord Rotschildhoz,
a brit zsidó közösség
egyik vezetőjéhez írt levél volt.
Ebben ezt írja: "Kedves Lord Rothschild,
Őfelsége kormánya nevében
van szerencsém továbbítani Önnek
a következő együttérzési nyilatkozatot
a zsidó cionista törekvésekkel,
melyek továbbításra kerültek a
kabinethez, amely jóváhagyta azokat.
Őfelsége kormánya támogatja
egy nemzeti otthon
Palesztinában való létesítését
a zsidó nép részére,
és minden tőle telhetőt
meg fog tenni
ezen célkitűzés elérésének
támogatására.
Mindeközben teljesen
nyilvánvaló, hogy
semmi olyan nem történhet,
ami a területen lévő nem-zsidó
közösségek polgári és vallási
jogait vagy bármely egyéb
országban lévő zsidók által élvezett
jogokat és politikai státuszt
sérthetné.
Hálás lennék,
ha ezt a nyilatkozatot
a Cionista Föderáció
tudomására hozni szíveskednék."
Aláíró: Arthur Balfour.
Ebben a levélben nem mondja
kifejezetten,
és ők nagyon elővigyázatosak itt,
nem mondja, hogy támogatjuk egy
állam alapítását a zsidó népnek,
csak azt mondja, támogatja a zsidó nép
hazájának visszaállítását,
de egyúttal azt is mondja,
hogy teljesen nyilvánvaló, hogy
semmi olyan nem történhet,
ami az ott élő
nem zsidó közösségek
polgári és vallási jogait
sérthetné.
Fölösleges mondani,
el tudjuk képzelni,
ez az arabokat
meglehetősen zavarta.
Az egyik oldalról, a McMahon-
Huszein levelezés alapján
úgy tűnik, és különösen 1915-ben,
hogy megígérték
egy független arab állam létesítését,
amely magába foglalná
mindezen területeket,
de ugyanakkor
a Balfour Nyilatkozatban
a britek
a zsidó diaszpóra számára
egy nemzeti otthon létesítését
ígérték ugyanott,
ami egy nap, ki tudja, egy nap
valamilyen állammá válhat.
1917. november 2.
az arabok számára
még nyugtalanítóbb volt.
November végére,
emlékezzünk csak,
1917-ban először volt egy forradalom,
1917. februárban és márciusban
Oroszországban megdöntötték
a cári rendszert, és októberben
a bolsevikok átvették a hatalmat.
Ki akartak szállni a háborúból,
nem szerették ezeket a titkos dolgokat,
az nem világos, hogy
egyáltalán megkapták volna-e,
ami járt nekik
a titkos ügyletekből,
ezért nyilvánosságra hozták
a Sykes-Picot megállapodás
teljes szövegét, így ugyanabban a hónapban
az arabok és az oszmánok,
és az oszmánok nagyon
örültek ennek, mivel ez
alááshatta az arabok elszántságát
a szövetségesek esetleges támogatásában,
de az arabok
egy hónapon belül megismerték
a Balfour nyilatkozatot,
ami publikus volt,
és később ugyanabban a hónapban,
minthogy az oroszok publikálták
a formailag titkos Sykes-Picot
megállapodást
szóval mindez nagyon
vagy legalább is valamivel
gyanakvóbbá tette őket.
Tehát, elképzelhető, hogy
miközben a Brit Birodalom,
mindkét utat megpróbálta,
a zsidó diaszpóra támogatását
megszerezni,
és ugyanakkor az arabokét is,
az oszmánok elleni felkeléssel,
mindez nagyon jelentős
konfliktusokhoz vezetett
az elkövetkező évtizedekben.
Függetlenül attól, hogy melyik oldalról
figyeljük a dolgokat, láthatjuk, hogy
a problémák az 1. világháború
környékéről eredeztethetők.
Ezt a brit kormány belátta.
Itt láthatjuk, ő volt
az Egyesült Királyság
akkori külügyminisztere,
Jack Straw miniszter,
az Egyesült Királyság
külügyminisztere
2002-ben. Ezt a nyilatkozatot
A News Statesman Magazine-nak
adta 2002-ben.
"Jó pár probléma, melyekkel
manapság foglalkoznunk kell,
Melyekkel manapság foglalkoznom kell,"
Így a külügyminiszter,
"gyarmati múltunk
következménye..."
Gyarmati múltunk következménye.
"A Balfour nyilatkozat
és az ellentmondásos
biztosítékok," "és az
ellentmondásos biztosítékok,
melyeket mi adtunk a palesztiniaknak
négyszemközt, egyidejűleg azokkal,
melyeket az izraelieknek adtunk...
igen, ez egy érdekes történet
számunkra, de nem tiszteletre
méltó történet." Ez valójában
csak a kezdet, s ahogy látjuk
majd a
következő videókon, ahogy
a két háború közötti
időszakhoz érünk,
a brit típusú ismételt előre-hátra
lépdelés ebben a témában,
de mondanom se kell,
ez egy igen zavaros
és rendezetlen helyzethez
vezet a Közel-Keleten.