Két ősi városról fogok ma mesélni,
és a fákról, melyek sorsukat
megpecsételték.
I.e. 3000-ben Uruk városa sűrűbben
lakott volt, mint ma New York.
A zsúfolt fővárosban folyamatosan
bővíteni kellett az öntözőrendszert,
hogy az egyre növekvő lakosságot
el tudják látni élelemmel.
2500 évvel később a Srí Lankán fekvő
Anuradhapura hasonló problémával küzdött.
Ez a város is folyamatosan nőtt,
és Urukhoz hasonlóan
az ő életük is a gondosan megtervezett
öntözőrendszertől függött.
Ahogy Uruk nőtt, a gazdák kivágták
a fákat, hogy többet tudjanak termelni.
Anuradhapurában azonban
a fákat szentként tisztelték.
Itt nevelgették annak a bódhi fának
egy sarját is,
amely alatt Buddha
elérte a megvilágosodást.
A vallásos tisztelet megfékezte
a gazdák fejszéit,
a város pedig további fákat
ültetett a parkokba.
Kezdetben Uruk terjeszkedése
akadálytalanul haladt.
Így viszont, hogy nem voltak fák,
hogy megszűrjék a vizet,
a város öntözőrendszere megfertőződött.
A párolgó vízből ásványi sók csapódtak ki,
és a föld túl sós lett ahhoz,
hogy gazdálkodni tudjanak.
Anuradhapura öntözőrendszerét
viszont úgy tervezték,
hogy összhangban működjön
a környező erdőkkel.
Így a város népessége hamarosan
több mint kétszer akkora lett, mint Uruké.
Anuradhapurában még ma is gondozzák
a több mint 2000 éves bódhi fát.
Lehet, hogy úgy gondoljuk, a természet
és a városi környezet egészen más,
de a fák mindig is jelen voltak
a sikeres városokban.
A fák úgy működnek, mint egy természetes
szivacs; magukba szívják az esővizet,
mielőtt visszalélegeznék azt a légkörbe.
Gyökereik hálója nemcsak
földcsuszamlások ellen nyújt védelmet,
de javítja a talaj víztartó képességét,
és megszűri a méreganyagokat is.
A gyökerek védenek az árvizektől,
így kevesebb vízelvezető csatornára
és szennyvíztisztító telepre van szükség.
Gázcserenyílásaik segítségével a levelek
tisztítják a levegőt: megkötik a szenet,
és más káros anyagokat, ezért környezet-
védelmi szempontból nélkülözhetetlenek.
Az emberiség évszázadok óta próbálja
feltárni a növények nyújtotta előnyöket.
A fák azonban nem csak a megfelelő
városi életfeltételek miatt fontosak.
Szerepük a városlakók egészségének
szempontjából is létfontosságú.
Az 1870-es években a városi parkokon túl
alig voltak fák Manhattanben.
Mivel nem voltak fák, hogy árnyat adjanak,
az épületek kilencszer annyi
hőt nyeltek el
a perzselő nyári napokon.
Mivel ez olykor nem megfelelő
köztisztasági állapotokkal is párosult,
a fullasztó hőségben a városban úgy
szaporodtak a baktériumok, mint a pestis.
Manapság Hongkongban a felhőkarcolók
és a föld alatti vezetékrendszerek miatt
nehéz a fáknak gyökeret verniük.
Emiatt aztán tovább romlik a város
így is veszélyesen rossz levegőminősége,
melynek eredményeként nő a hörghurut
és egyéb tüdőbetegségek valószínűsége.
A fák mentális egészségünkre is
hatással vannak.
Kutatások igazolják, hogy zöld lombok
környezetében javul a koncentráció,
és csökken a stressz.
Azt is kimutatták, hogy azok a kórházi
betegek, akik csak közfalat látnak,
sokkal lassabban gyógyulnak,
mint azok, akik fákat.
Szerencsére sok városban
megadatik a szép kilátás,
és ez nem is véletlen.
A várostervezők
már a 18. században felismerték,
milyen fontosak a városi fák.
Mikor James Oglethorpe ezredes 1733-ban
megtervezte a Georgia-beli Savannah-t,
az volt a célja, hogy kétpercnyi sétával
mindenhonnan elérhető legyen egy park.
A 2. világháború után Koppenhágában öt fő
csomópont körül szerveződött újra az élet,
mindegyiket parkok övezték.
Ez a városrendezési elképzelés
védettebbé tette a várost
a környezetszennyezéssel
és a természeti katasztrófákkal szemben.
A városi fáknak nem csak
az emberek veszik hasznát.
A portlandi Forest Park a körzet
biológiai sokféleségének őre,
mely számos őshonos növénynek,
112 madár- és 62 emlősfajnak ad otthont.
Egyetlen városban sem védik a fákat
olyan lelkesen, mint Szingapúrban.
1967 óta a városállam kormánya
1,2 millió fát ültetett, köztük azokat,
melyek az 50 m magas Szuperfának
nevezett függőleges kertekben nőnek.
Ezek az építmények begyűjtik
a napenergiát és az esővizet,
mellyel ellátják önmagukat
és a környező üvegházakat is.
Ma Szingapúr területének 50%-át
fák és zöldterületek borítják,
ami jelentősen csökkenti
a klímaberendezések használatát,
és lehetővé teszi
a környezetbarát közlekedést.
Becslések szerint 2050-re a földlakók
több mint 65%-a városokban él majd.
A várostervezők lefektethetik
a környezetbarát város alapjait,
de elsősorban az ott élőkön múlik,
hogy ezekben a városi erdőkben
az embereken túl mások is
otthonra leljenek.