Két ősi városról fogok ma mesélni, és a fákról, melyek sorsukat megpecsételték. I.e. 3000-ben Uruk városa sűrűbben lakott volt, mint ma New York. A zsúfolt fővárosban folyamatosan bővíteni kellett az öntözőrendszert, hogy az egyre növekvő lakosságot el tudják látni élelemmel. 2500 évvel később a Srí Lankán fekvő Anuradhapura hasonló problémával küzdött. Ez a város is folyamatosan nőtt, és Urukhoz hasonlóan az ő életük is a gondosan megtervezett öntözőrendszertől függött. Ahogy Uruk nőtt, a gazdák kivágták a fákat, hogy többet tudjanak termelni. Anuradhapurában azonban a fákat szentként tisztelték. Itt nevelgették annak a bódhi fának egy sarját is, amely alatt Buddha elérte a megvilágosodást. A vallásos tisztelet megfékezte a gazdák fejszéit, a város pedig további fákat ültetett a parkokba. Kezdetben Uruk terjeszkedése akadálytalanul haladt. Így viszont, hogy nem voltak fák, hogy megszűrjék a vizet, a város öntözőrendszere megfertőződött. A párolgó vízből ásványi sók csapódtak ki, és a föld túl sós lett ahhoz, hogy gazdálkodni tudjanak. Anuradhapura öntözőrendszerét viszont úgy tervezték, hogy összhangban működjön a környező erdőkkel. Így a város népessége hamarosan több mint kétszer akkora lett, mint Uruké. Anuradhapurában még ma is gondozzák a több mint 2000 éves bódhi fát. Lehet, hogy úgy gondoljuk, a természet és a városi környezet egészen más, de a fák mindig is jelen voltak a sikeres városokban. A fák úgy működnek, mint egy természetes szivacs; magukba szívják az esővizet, mielőtt visszalélegeznék azt a légkörbe. Gyökereik hálója nemcsak földcsuszamlások ellen nyújt védelmet, de javítja a talaj víztartó képességét, és megszűri a méreganyagokat is. A gyökerek védenek az árvizektől, így kevesebb vízelvezető csatornára és szennyvíztisztító telepre van szükség. Gázcserenyílásaik segítségével a levelek tisztítják a levegőt: megkötik a szenet, és más káros anyagokat, ezért környezet- védelmi szempontból nélkülözhetetlenek. Az emberiség évszázadok óta próbálja feltárni a növények nyújtotta előnyöket. A fák azonban nem csak a megfelelő városi életfeltételek miatt fontosak. Szerepük a városlakók egészségének szempontjából is létfontosságú. Az 1870-es években a városi parkokon túl alig voltak fák Manhattanben. Mivel nem voltak fák, hogy árnyat adjanak, az épületek kilencszer annyi hőt nyeltek el a perzselő nyári napokon. Mivel ez olykor nem megfelelő köztisztasági állapotokkal is párosult, a fullasztó hőségben a városban úgy szaporodtak a baktériumok, mint a pestis. Manapság Hongkongban a felhőkarcolók és a föld alatti vezetékrendszerek miatt nehéz a fáknak gyökeret verniük. Emiatt aztán tovább romlik a város így is veszélyesen rossz levegőminősége, melynek eredményeként nő a hörghurut és egyéb tüdőbetegségek valószínűsége. A fák mentális egészségünkre is hatással vannak. Kutatások igazolják, hogy zöld lombok környezetében javul a koncentráció, és csökken a stressz. Azt is kimutatták, hogy azok a kórházi betegek, akik csak közfalat látnak, sokkal lassabban gyógyulnak, mint azok, akik fákat. Szerencsére sok városban megadatik a szép kilátás, és ez nem is véletlen. A várostervezők már a 18. században felismerték, milyen fontosak a városi fák. Mikor James Oglethorpe ezredes 1733-ban megtervezte a Georgia-beli Savannah-t, az volt a célja, hogy kétpercnyi sétával mindenhonnan elérhető legyen egy park. A 2. világháború után Koppenhágában öt fő csomópont körül szerveződött újra az élet, mindegyiket parkok övezték. Ez a városrendezési elképzelés védettebbé tette a várost a környezetszennyezéssel és a természeti katasztrófákkal szemben. A városi fáknak nem csak az emberek veszik hasznát. A portlandi Forest Park a körzet biológiai sokféleségének őre, mely számos őshonos növénynek, 112 madár- és 62 emlősfajnak ad otthont. Egyetlen városban sem védik a fákat olyan lelkesen, mint Szingapúrban. 1967 óta a városállam kormánya 1,2 millió fát ültetett, köztük azokat, melyek az 50 m magas Szuperfának nevezett függőleges kertekben nőnek. Ezek az építmények begyűjtik a napenergiát és az esővizet, mellyel ellátják önmagukat és a környező üvegházakat is. Ma Szingapúr területének 50%-át fák és zöldterületek borítják, ami jelentősen csökkenti a klímaberendezések használatát, és lehetővé teszi a környezetbarát közlekedést. Becslések szerint 2050-re a földlakók több mint 65%-a városokban él majd. A várostervezők lefektethetik a környezetbarát város alapjait, de elsősorban az ott élőkön múlik, hogy ezekben a városi erdőkben az embereken túl mások is otthonra leljenek.