Van egy dráma, ami olyan erőteljes, hogy a régi babona szerint sosem lenne szabad kiejteni a nevét még színházban sem. Egy dráma, ami bűbájjal kezdődik, és véres, levágott fejjel ér véget. Egy dráma, amiben hemzsegnek a rejtélyek, próféciák, rémálmok és brutális gyilkosságok. Egy dráma William Shakespeare tollából, amit néha "skót színjátékként" vagy "Macbeth tragédiájaként" emlegetünk. Az első előadás 1606-ban volt a londoni Globe Színházban. A Macbeth Shakespeare legrövidebb tragédiája, egyben az egyik leginkább cselekménydús műve. Öt felvonásban meséli el egy skót nemesúr történetét, aki bitorolja a trónt, a rettegés birodalmának ura, majd véres végzetével kell szembenéznie. A darab végig fontos kérdéseket vet fel az ambícióról, hatalomról és erőszakról, mindezt egyenesen Shakespeare kortárs politikusainak címezve, de korunkhoz ugyanúgy szól. Anglia a 17. század elején politikailag ingatag helyzetben volt. I. Erzsébet királynő 1603-ban örökös nélkül halt meg, és meglepő fordulatként tanácsadóira hallgatva Skócia királyára, Stuart Jakabra hagyta a koronát. Két évvel később az úgynevezett Lőpor-összeesküvés merényletet kísérelték meg ellene, de ez meghiúsult. Közszájon forogtak a kérdések, hogy mitől lesz törvényes egy király. Shakespeare tehát biztosan tudta, milyen hatásos anyag van a kezében, ha összefonja és korához igazítja a történeteket egy vérengző, 11. századi skót királyról, Macbethről, és más skót nemesekről. Holinshed "Krónikák" című művében – a britek és írek történetéről írt, népszerű, 16. századi könyvben – rálelt évkönyveikre. Shakespeare bizonyára azt is tudta: úgy kell elmesélnie, hogy azonnal felkeltse szedett-vedett és durva közönségének figyelmét. A Globe mindenki előtt nyitva állt. A tehetősebb patrónusok fedett balkonokról nézték a színpadot, a szegényebbek egy penny-ért vehettek részt az előadáson egy nyitott tetejű részben, az úgynevezett "árokban". A belebeszélés, fújolás, éljenzés megszokott volt előadás közben. Olyan is előfordult, hogy a közönség bútorokat dobált, ha a darab megbukott. A Macbeth tehát szó szerint berobbanással kezdődik. Három boszorkány lép a színre, közben mennydörgés hallatszik. Közlik, hogy egy skót nemesurat és hős harcost keresnek, akit Macbethnek hívnak, majd átkot kántálva kirepülnek, mely egy felborult világot jövendöl. "Szép a rút és rút a szép. Rajta! köd- s homályba szét!" Később megtalálják Macbethet és nemes kísérőjét, Banquo-t. "Üdv Macbeth!" – és jósolnak: "Üdv, leendő királynak! üdv!" "Király?" – csodálkozik Macbeth. Pontosan mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje a koronát? Macbeth és hitvese, Lady Macbeth hamarosan egy sor gyilkosságot, hazugságot és árulást vonultat fel. Az ezt követő vérfürdő során Shakespeare az angol irodalom igen értékes gyöngyszemeit nyújtja a nézőknek. "El, átkozott folt! Mondom el!" Kiáltja Lady Macbeth, amikor azt hiszi, nem tudja lemosni áldozata vérét a kezéről. Bűntudata az egyik legfőbb motívum, ami végigvonul a darabon, a másik a hatalommal való visszaélés, erőszak és árulás végtelen körforgása, és a szakadatlan politikai konfliktus. Ahogy az Shakespeare-nél megszokott, számos mondata, melyek a darab elején elhangzanak, oly sokszor ismétlődnek később is, hogy szállóigévé váltak. Például: "a szeretet Édes teje," "Ami megtörtént - megtörtént!" és a híres varázsigék: "Keverjétek, rajta, rajta! Üst buzogjon, forrjon tajtba!" Ám Shakespeare Macbeth alakjából hozta ki a legtöbbet. A dráma vége felé Macbeth a halál általánosságáról és az élet jelentéktelenségéről töpreng. "Aludj ki, pisla fény!" – siránkozik. "Az élet: árny, Mely jár-kel; egy szegény komédiás, Ki egy óra hosszant tombol és dühöng, Azzal lelép, s szava se’ hallatik; Mese, mit egy bolond beszél, teli Hangos dagállyal, – ám értelme nincs!" Lehet, hogy az élet egy bolond meséje, ám a "Macbeth" nem az. Shakespeare nyelve és karakterei különleges mértékben áthatják kulturális tudatunkat. A rendezők a drámával gyakran rávilágítanak a hatalom visszaéléseire, az amerikai maffiától kezdve a világ összes diktátoráig. Számos film is készült a színdarabból, például Akira Kuroszava Véres trónja, ami a feudális kori Japánban játszódik, vagy egy modernizált változat, a Scotland, Pennsylvania, melyben Macbeth és riválisai egymással versengő gyorsétterem-tulajdonosok. Nem a megjelenítés a lényeg, hanem a morális kérdések, politika és hatalom kérdései mindig aktuálisak, így aztán Shakespeare Macbeth-je is mindig az marad.