Üdv emberek,
Matt vagyok,
és a következő percekben
engem fognak hallgatni.
Mu-ha-ha-ha.
Bocsánat, csak vicceltem.
Ez az igazi hangom.
Kaptak valaha utasításokat
egy titokzatos számítógépes hangtól?
Nem? Tökéletes!
Egy kísérletet szeretnék kipróbálni,
de nem mondhatom el miről szól,
mert ha elmondom,
akkor nem működik.
Bízzanak bennem.
Hamar mindent érteni fognak,
remélem.
Ha most ülnek, akkor álljanak fel,
és lépjenek egy lépést hátra.
Amikor kérem, akkor forogjanak körbe,
tehát legyen egy kis helyük.
A bútorokat is át kell rendezni hozzá?
Csak nyugodtan.
Én megvárom.
Háromig számolok,
és kezdjenek el egy lábon ugrálni.
Készen állnak?
Egy,
kettő,
három!
Fel,
fel,
fel,
fel,
fel.
Ügyes!
Miközben még ugrálnak,
kezdjenek el ugatni, mint egy kutya.
Vau, vau;
vau, vau;
vau, vau.
Nahát, szinte igazi ugatás!
Még egy párat.
Vau, vau, vau.
És három,
kettő,
egy,
állj!
Nyugodtan pihenjenek
és foglaljanak ismét helyet.
Kérem, saccolják meg,
hogy mennyi idő telt el
a "rajt"-tól,
amikor elkezdtek féllábon ugrálni,
aíg azt mondtam, hogy "állj".
Lehet találgatni.
A másodpercek vagy percek
pontos számára vagyok kíváncsi.
Írják le egy papírra a számot.
Kész?
A pontos időtartam 26 másodperc volt.
Túlbecsülték?
Valószínűleg igen.
Mi az oka?
Az időérzékelés a bűnös.
Bár az időt hihetetlenül pontosan
meg tudjuk tippelni,
de amikor valami új, szokatlan
vagy dinamikus dolgot élünk át -
mint a féllábon ugrálás,
miközben utasításokat kapunk
egy gépi hangtól,
vagy mondjuk, kiugrunk egy repülőből,
gyakran tévedünk azzal kapcsolatban,
mennyi idő telt el.
Tehát ha első alkalommal éljük át
a bungee jumpingot,
úgy tűnhet, hogy az első zuhanás
tíz másodpercig tartott,
miközben a mérések szerint
csak öt másodperc telt el.
Az az eltérés oka,
hogy a test fizikai
zuhanásával ellentétben,
az agy két pont közötti
idő meghatározásánál
nem egyenes vonalat követ.
Tudósok szerint
az agy egy görbe pályát követ,
amely függ a zuhanás során kapott
információk mennyiségétől.
Például David Eagleman,
a Baylor Orvosi Egyetem
neurológusa szerint,
az időérzékelést nagymértékben
befolyásolja
az agyban rögzülő emlékek
és adatok mennyisége.
Amikor valami újat tapasztalunk,
mint életünk első magasugrása,
az érzékelésünk élesebb lesz.
Több részletet észlelünk a tájból,
hangokból és illatokból,
mint szokásos esetben.
Ezért több adat rögzül az agyunkban
emlékek formájában.
Tehát minél több adatot rögzítünk
az agyunkban magasugráskor,
mint a klór szaga
vagy a víz színe,
annál hosszabbnak tűnik
azon élmény érzékelése.
Ez azt jelenti, hogy az emlékek
és az agyban rögzített adatok mennyisége
meghatározza,
hogy szerintünk mennyi ideig
tartott egy adott élmény.
Hallottak valaha
autóbalesetet átélő embert mesélni?
Habár ezek a balesetek általában
néhány másodperc alatt történnek,
az érintettek gyakran mondják,
hogy sokkal hosszabbnak érezték.
Az idő érzékelése azt is magyarázza,
hogy a gyerekkorunk miért tűnt
szinte egy örökkévalóságnak.
Felnőttkorban egy év
egy pillanat alatt elszáll,
de a gyerekek több adatot jegyeznek meg.
Ez azért van így, mert gyerekként
számunkra még minden
élmény új és ismeretlen.
A kódolt emlékek halmaza az agyban
olyan jelentős, hogy felidézésükkor
minden egy örökkévalóságnak tűnik.
Ráadásul, amikor ötévesek vagyunk,
akkor egy év az életünk 1/5 része.
De amikor 25 évesek vagyunk,
akkor egy év csak 1/25 része,
tovább alakítva az idő érzékelését.
Felnőttként
gondoljanak egy távoli
országba történő utazás
első alkalmára.
Nem tűnik úgy, hogy a környezet
megfigyelésével töltött két hét
sokkal hosszabb volt, mint 14 nap?
Bár az idő érzékelése
tudományos alapú és egyszerű teória is,
megmutatja a tanulságot arról,
hogyan éljük az életünket.
Biztos mindannyian hallották,
hogy ne ücsörögjünk a kanapén,
mert az élet eltelik felettünk.
Az idő érzékelése megmutatja, miért.
Ha felkerekedünk és élünk a világban,
és új tapasztalatokat szerzünk,
akár éppen fél lábon ugrálunk
és ugatunk, mint egy kutya,
szó szerint úgy fogjuk érezni,
hogy az életünk sokkal hosszabb volt.