Üdv emberek, Matt vagyok, és a következő percekben engem fognak hallgatni. Mu-ha-ha-ha. Bocsánat, csak vicceltem. Ez az igazi hangom. Kaptak valaha utasításokat egy titokzatos számítógépes hangtól? Nem? Tökéletes! Egy kísérletet szeretnék kipróbálni, de nem mondhatom el miről szól, mert ha elmondom, akkor nem működik. Bízzanak bennem. Hamar mindent érteni fognak, remélem. Ha most ülnek, akkor álljanak fel, és lépjenek egy lépést hátra. Amikor kérem, akkor forogjanak körbe, tehát legyen egy kis helyük. A bútorokat is át kell rendezni hozzá? Csak nyugodtan. Én megvárom. Háromig számolok, és kezdjenek el egy lábon ugrálni. Készen állnak? Egy, kettő, három! Fel, fel, fel, fel, fel. Ügyes! Miközben még ugrálnak, kezdjenek el ugatni, mint egy kutya. Vau, vau; vau, vau; vau, vau. Nahát, szinte igazi ugatás! Még egy párat. Vau, vau, vau. És három, kettő, egy, állj! Nyugodtan pihenjenek és foglaljanak ismét helyet. Kérem, saccolják meg, hogy mennyi idő telt el a "rajt"-tól, amikor elkezdtek féllábon ugrálni, amíg azt mondtam, hogy "állj". Lehet találgatni. A másodpercek vagy percek pontos számára vagyok kíváncsi. Írják le egy papírra a számot. Kész? A pontos időtartam 26 másodperc volt. Túlbecsülték? Valószínűleg igen. Mi az oka? Az időérzékelés a bűnös. Bár az időt hihetetlenül pontosan meg tudjuk tippelni, de amikor valami új, szokatlan vagy dinamikus dolgot élünk át - mint a féllábon ugrálás, miközben utasításokat kapunk egy gépi hangtól, vagy mondjuk, kiugrunk egy repülőből, gyakran tévedünk azzal kapcsolatban, mennyi idő telt el. Tehát ha első alkalommal éljük át a bungee jumpingot, úgy tűnhet, hogy az első zuhanás tíz másodpercig tartott, miközben a mérések szerint csak öt másodperc telt el. Az az eltérés oka, hogy a test fizikai zuhanásával ellentétben, az agy két pont közötti idő meghatározásánál nem egyenes vonalat követ. Tudósok szerint az agy egy görbe pályát követ, amely függ a zuhanás során kapott információk mennyiségétől. Például David Eagleman, a Baylor Orvosi Egyetem neurológusa szerint, az időérzékelést nagymértékben befolyásolja az agyban rögzülő emlékek és adatok mennyisége. Amikor valami újat tapasztalunk, mint életünk első magasugrása, az érzékelésünk élesebb lesz. Több részletet észlelünk a tájból, hangokból és illatokból, mint szokásos esetben. Ezért több adat rögzül az agyunkban emlékek formájában. Tehát minél több adatot rögzítünk az agyunkban magasugráskor, mint a klór szaga vagy a víz színe, annál hosszabbnak tűnik azon élmény érzékelése. Ez azt jelenti, hogy az emlékek és az agyban rögzített adatok mennyisége meghatározza, hogy szerintünk mennyi ideig tartott egy adott élmény. Hallottak valaha autóbalesetet átélő embert mesélni? Habár ezek a balesetek általában néhány másodperc alatt történnek, az érintettek gyakran mondják, hogy sokkal hosszabbnak érezték. Az idő érzékelése azt is magyarázza, hogy a gyerekkorunk miért tűnt szinte egy örökkévalóságnak. Felnőttkorban egy év egy pillanat alatt elszáll, de a gyerekek több adatot jegyeznek meg. Ez azért van így, mert gyerekként számunkra még minden élmény új és ismeretlen. A kódolt emlékek halmaza az agyban olyan jelentős, hogy felidézésükkor minden egy örökkévalóságnak tűnik. Ráadásul, amikor ötévesek vagyunk, akkor egy év az életünk 1/5 része. De amikor 25 évesek vagyunk, akkor egy év csak 1/25 része, tovább alakítva az idő érzékelését. Felnőttként gondoljanak egy távoli országba történő utazás első alkalmára. Nem tűnik úgy, hogy a környezet megfigyelésével töltött két hét sokkal hosszabb volt, mint 14 nap? Bár az idő érzékelése tudományos alapú és egyszerű teória is, megmutatja a tanulságot arról, hogyan éljük az életünket. Biztos mindannyian hallották, hogy ne ücsörögjünk a kanapén, mert az élet eltelik felettünk. Az idő érzékelése megmutatja, miért. Ha felkerekedünk és élünk a világban, és új tapasztalatokat szerzünk, akár éppen fél lábon ugrálunk és ugatunk, mint egy kutya, szó szerint úgy fogjuk érezni, hogy az életünk sokkal hosszabb volt.