4300 évvel ezelőtt az ókori Sumerben

Ur városának legbefolyásosabb
alakját a sivatagba száműzték.

Ő volt Enhéduanna.

A holdisten főpapnője volt, és egyben
a történelem első ismert írója.

Száműzetése előtt 42 himnuszt
és három elbeszélő költeményt írt –

és ezzel még nem volt vége a dolognak.

Enhéduanna 1700 évvel Szapphó,

1500 évvel Homérosz

és kb. 500 évvel a bibliai pátriárka,
Ábrahám előtt élt.

Mezopotámiában született, a Tigris
és Eufrátesz folyók közötti vidéken,

amely a világ első városainak
és fejlett civilizációinak szülőhelye is.

Apja Sarrukín király volt,
a történelem első birodalomépítője,

aki leigázta és közös zászló alá vonta
a független mezopotámiai városállamokat.

Sarrukín északi sémi volt,
akkád nyelven beszélt,

s az ősibb, déli sumer városok
külhoni betolakodónak tekintették.

Gyakran fellázadtak,
hogy visszaszerezzék függetlenségüket,

s ezzel bomlasztották az új dinasztiát.

Hogy áthidalja a kultúrák
közti szakadékot,

Sarrukín főpapnőnek tette meg
egyetlen lányát, Enhéduannát

a birodalom legfontosabb templomában.

A királyi család női tagjai
vallási szerepeket játszottak,

s Enhéduanna mind sumer,
mind akkád nyelven tudott írni-olvasni,

és számolni is.

A világ első írástípusa sumer
könyvelési módszerként indult,

amely segítségével a kereskedők távolról
kommunikálhattak úton lévő társaikkal.

A könyvelés piktogramrendszere
írástípussá fejlődött

kb. 300 évvel Enhéduanna születése előtt.

Ez a korai írásrendszer, az ékírás

íróvesszővel puha agyagba rótt
ék alakú jelekből állt.

Ám Enhéduanna előtt

az írástípust főleg nyilvántartásra
és átírásra használták,

nem pedig arra, hogy írók
eredeti műveket alkossanak vele.

Enhéduanna városa, Ur,
34 000 lakosú város volt, szűk utcákkal,

többszintes téglaházakkal,
magtárakkal és öntözőrendszerrel.

Mint főpapnő, Enhéduanna irányította
a gabonatárolást a városban,

templomszolgák százait vezette,
szent álmokat értelmezett,

és ő volt a havi újhold-fesztivál

és a napéjegyenlőségekhez
kapcsolódó ünnepek fő alakja is.

Enhéduanna célja volt,
hogy egyesítse a régi sumer kultúrát

az újabb akkád civilizációval.

Hogy ezt elérje, 42 vallási himnuszt írt,

amelyek mindkét mitológia
elemeit egyesítették.

Minden mezopotámiai város
egy-egy istenség védelme alatt állt,

a himnuszok tehát az adott város
istenségéhez szóltak.

A himnuszokban dicsérte a város templomát,
magasztalta az isten tulajdonságait,

és elemezte az adott isten kapcsolatát
a panteon többi istenségével.

Írásaiban emberibbé tette
a hajdan oly távoli isteneket –

az istenek itt szenvedtek, küzdöttek,
szerettek, és feleltek az emberek imáira.

Enhéduanna legértékesebb
irodalmi művei a versek,

melyeket Inannához, a háború
és vágy istennőjéhez írt,

aki az isteni, kaotikus energiát uralja,
amely élettel tölti meg a világot.

Inanna minden formában szerette
a szexualitás kifejeződését,

s olyan hatalmas volt,
hogy átlépte a nemi határvonalakat,

akárcsak földi segítői: prostituáltak,
eunuchok vagy épp női ruhás férfiak.

Enhéduanna Inannát helyezte a panteon
csúcsára mint leghatalmasabb istent.

Inannához címzett ódáiban szerepel
először az "én" névmás,

és itt használják először az írást mély,
személyes érzelmek feltérképezésére.

Sarrokín király halála után

egy hadvezér kihasználta a trón
megüresedését, és puccsot szervezett.

Mint az uralkodócsalád fontos tagja,
Enhéduanna is célponttá vált,

s a hadvezér száműzte őt Urból.

Unokaöccse, a legendás sumer
uralkodó, Narám-Szín

végül letörte a lázadást és visszahelyezte
nagynénjét főpapnői tisztségébe.

Enhéduanna összesen 40 évig volt főpapnő.

Halála után istenné avatták,

költészetét terjesztették, tanulmányozták
és előadták szerte a birodalomban

több mint 500 éven keresztül.

Versei hatottak az Ótestamentumra,

Homérosz eposzaira
és a keresztény himnuszokra.

Enhéduanna öröksége
ma is él az agyagtáblákon

amelyek kiállták az idő próbáját.