Megtörtént már veled, hogy egyik
barátodnak egy problémádról beszéltél,
majd rájöttél, hogy egyáltalán nem érti,
hogy miért is olyan fontos az neked?
Magyaráztál már el úgy ötletet csoportnak,
hogy összezavarodva fogadták?
Vagy esetleg volt olyan, hogy vita közben
a társad hirtelen azzal vádolt meg,
hogy egyáltalán nem is figyelsz arra,
amit mondanak neked?
Mi történik ilyenkor?
Rosszul kommunikáltok.
Ezt így vagy úgy,
de mindannyian átéltük már.
Ez zűrzavarhoz vezet,
ellenségeskedéshez,
nézeteltéréshez,
vagy akár egy több millió dollár értékű
űrszonda becsapódásához a Mars felszínébe.
Ez szemtől szemben is megtörténik
két ember közt
ugyanabban a szobában,
akkor is, ha egy nyelvet beszélnek,
mert az emberi kommunikáció
hihetetlenül összetett.
A jó hír az, hogy ha alaposan megismerjük,
hogy mi történik, amikor kommunikálunk,
meg tudjuk előzni a félreértést.
A tudósok évtizedek óta azt kutatják,
hogy mi történik, amikor kommunikálunk.
Az egyik értelmezés szerint
- amelyet átadási modellnek neveznek -
a kommunikáció szimpla üzenetátadás
adó és vevő között,
mint amikor valaki elgurít egy labdát,
majd továbbmegy.
Valójában
ez a leegyszerűsített modell nem veszi
figyelembe a kommunikáció összetettségét.
Viszont a tranzakciós modell
figyelembe veszi a kommunikációt
befolyásoló tényezők sokféleségét.
Eszerint sokkal pontosabb úgy tekinteni
az emberek közötti kommunikációra,
mint amikor egy labdát
dobálunk egymásnak.
Üzenetet küldünk a fogadónak
és visszajelzést kapunk tőle.
Ebben a tranzakcióban együtt formáljuk
a szöveg értelmét.
Ebből a cseréből további
bonyodalmak adódnak.
Nem olyan ez, mint a Star Trek világa,
ahol a szereplők Vulkán-gondolatátvitelre
képesek,
tökéletesen osztanak meg
egymással gondolatokat és érzéseket.
Mivel emberek vagyunk,
mi csak egyéni szemszögünkből
tudunk kommunikálni.
Ennek során a közlő a saját értelmezésében
adja át az üzenetet,
a befogadó pedig
szintén a saját értelmezésében
fogja fel azt.
Észleléseink szűrői folyamatosan
kapcsolnak jelentés és értelmezés között.
Emlékszel a labdadobálásra?
Képzeld el labda helyett agyagdarabbal.
A felek minden érintésnél
átalakítják az üzenetet
a saját egyedi felfogásuk szerint,
amit több változó befolyásol,
mint például ismeret, régi tapasztalat,
kor, faj, nem,
etnikum, vallás vagy családi háttér.
Mindenki egyidejűleg értelmezi
a kapott üzenetet
a másik személyhez fűződő viszonya,
valamint a pontos szavak
szemantikájának és kapcsolatának
egyedi értelmezése alapján.
De más ingerek is elvonhatják a figyelmet,
ilyen a forgalom
vagy a korgó has.
Az érzelmek is elhomályosíthatják
az értelmezést.
Ha a beszélgetésbe további
személyek kapcsolódnak,
mindannyian szubjektív személyként,
úgy exponenciálisan nő
a kommunikáció összetettsége.
Ahogyan az agyagdarab ide-oda
vándorol adó és vevő között -
átalakul, átformálódik
és állandóan változik,
nem csoda, hogy az üzeneteink néha
egy rakás félreértéssé alakulnak.
Szerencsére van néhány egyszerű jó tanács,
amelyek segítenek elnavigálni
a mindennapi kommunikáció során.
Egy:
ismerd fel, hogy a passzív hallgatás
és az aktív figyelés nem ugyanaz!
Kapcsolódj aktívan a verbális
és nem verbális visszajelzésekhez,
és formáld a mondandód könnyen érthetővé!
Kettő:
figyelj a szemeddel és a füleddel,
valamint minden zsigereddel!
Ne feledd, hogy a kommunikáció több,
mint csak szavak egymásutánja!
Három:
fordíts időt a megértésre
és próbáld megértetni magad!
Amikor sietünk kifejezni magunkat, ,
könnyen elfelejtjük, hogy a kommunikáció
kétirányú utca.
Légy nyitott mások mondanivalójára!
Végül négy:
Légy tudatában saját észlelési szűrődnek!
Tapasztalataid elemei,
beleértve kultúrád,,
közösséged és a családod,
szintén befolyásolják világlátásodat.
Mondd azt, hogy "Én így látom a dolgot,
de te hogy látod?"
Ne hidd, hogy a te észlelésed
az objektív igazság!
Ezek segítenek úgy alakítani
a párbeszédet másokkal,
hogy közös nevezőre jussatok.