Megtörtént már veled, hogy egyik barátodnak egy problémádról beszéltél, majd rájöttél, hogy egyáltalán nem érti, hogy miért is olyan fontos az neked? Magyaráztál már el úgy ötletet csoportnak, hogy összezavarodva fogadták? Vagy esetleg volt olyan, hogy vita közben a társad hirtelen azzal vádolt meg, hogy egyáltalán nem is figyelsz arra, amit mondanak neked? Mi történik ilyenkor? Rosszul kommunikáltok. Ezt így vagy úgy, de mindannyian átéltük már. Ez zűrzavarhoz vezet, ellenségeskedéshez, nézeteltéréshez, vagy akár egy több millió dollár értékű űrszonda becsapódásához a Mars felszínébe. Ez szemtől szemben is megtörténik két ember közt ugyanabban a szobában, akkor is, ha egy nyelvet beszélnek, mert az emberi kommunikáció hihetetlenül összetett. A jó hír az, hogy ha alaposan megismerjük, hogy mi történik, amikor kommunikálunk, meg tudjuk előzni a félreértést. A tudósok évtizedek óta azt kutatják, hogy mi történik, amikor kommunikálunk. Az egyik értelmezés szerint - amelyet átadási modellnek neveznek - a kommunikáció szimpla üzenetátadás adó és vevő között, mint amikor valaki elgurít egy labdát, majd továbbmegy. Valójában ez a leegyszerűsített modell nem veszi figyelembe a kommunikáció összetettségét. Viszont a tranzakciós modell figyelembe veszi a kommunikációt befolyásoló tényezők sokféleségét. Eszerint sokkal pontosabb úgy tekinteni az emberek közötti kommunikációra, mint amikor egy labdát dobálunk egymásnak. Üzenetet küldünk a fogadónak és visszajelzést kapunk tőle. Ebben a tranzakcióban együtt formáljuk a szöveg értelmét. Ebből a cseréből további bonyodalmak adódnak. Nem olyan ez, mint a Star Trek világa, ahol a szereplők Vulkán-gondolatátvitelre képesek, tökéletesen osztanak meg egymással gondolatokat és érzéseket. Mivel emberek vagyunk, mi csak egyéni szemszögünkből tudunk kommunikálni. Ennek során a közlő a saját értelmezésében adja át az üzenetet, a befogadó pedig szintén a saját értelmezésében fogja fel azt. Észleléseink szűrői folyamatosan kapcsolnak jelentés és értelmezés között. Emlékszel a labdadobálásra? Képzeld el labda helyett agyagdarabbal. A felek minden érintésnél átalakítják az üzenetet a saját egyedi felfogásuk szerint, amit több változó befolyásol, mint például ismeret, régi tapasztalat, kor, faj, nem, etnikum, vallás vagy családi háttér. Mindenki egyidejűleg értelmezi a kapott üzenetet a másik személyhez fűződő viszonya, valamint a pontos szavak szemantikájának és kapcsolatának egyedi értelmezése alapján. De más ingerek is elvonhatják a figyelmet, ilyen a forgalom vagy a korgó has. Az érzelmek is elhomályosíthatják az értelmezést. Ha a beszélgetésbe további személyek kapcsolódnak, mindannyian szubjektív személyként, úgy exponenciálisan nő a kommunikáció összetettsége. Ahogyan az agyagdarab ide-oda vándorol adó és vevő között - átalakul, átformálódik és állandóan változik, nem csoda, hogy az üzeneteink néha egy rakás félreértéssé alakulnak. Szerencsére van néhány egyszerű jó tanács, amelyek segítenek elnavigálni a mindennapi kommunikáció során. Egy: ismerd fel, hogy a passzív hallgatás és az aktív figyelés nem ugyanaz! Kapcsolódj aktívan a verbális és nem verbális visszajelzésekhez, és formáld a mondandód könnyen érthetővé! Kettő: figyelj a szemeddel és a füleddel, valamint minden zsigereddel! Ne feledd, hogy a kommunikáció több, mint csak szavak egymásutánja! Három: fordíts időt a megértésre és próbáld megértetni magad! Amikor sietünk kifejezni magunkat, , könnyen elfelejtjük, hogy a kommunikáció kétirányú utca. Légy nyitott mások mondanivalójára! Végül négy: Légy tudatában saját észlelési szűrődnek! Tapasztalataid elemei, beleértve kultúrád,, közösséged és a családod, szintén befolyásolják világlátásodat. Mondd azt, hogy "Én így látom a dolgot, de te hogy látod?" Ne hidd, hogy a te észlelésed az objektív igazság! Ezek segítenek úgy alakítani a párbeszédet másokkal, hogy közös nevezőre jussatok.