Valamit meg kell vallanom: csak nemrég tanultam meg autót vezetni. Elég nehéz volt. Ennek oka nem az idősödő agyam. Emlékszenek, milyen volt, mikor vezetni tanultak? Mikor minden döntésük tudatos és megfontolt volt? Az órákról teljesen kifacsarva értem haza. Kognitív kutatóként tudom az okát: sok ún. végrehajtó funkciót végeztem. A végrehajtó funkció bámulatos képességünk gondolataink, érzelmeink és tetteink tudatos irányítására, azért hogy célokat érjünk el: pl. az autóvezetést. Ehhez folyamodunk, mikor föl kell hagynunk valamely szokásunkkal, fékezzük heveskedésünket és tervezünk. De leginkább akkor szembetűnő, ha valamit elszúrunk. Pl. véletlenül narancslevet öntünk gabonapelyhünkre. (Nevetés) Vagy önfeledten görgetjük a Facebookot, majd hirtelen rájövünk, hogy elmulasztottuk a megbeszélést. (Nevetés) Vagy tán ez ismerősebb: Meg akarunk állni hazafelé az egyik üzletnél, de mintha robotpilóta vezetne, mégis egyenest hazamegyünk. (Nevetés) Bárkivel előfordul ilyesmi. Ez szórakozottságnak szoktuk hívni, de valójában azt történik, hogy végrehajtó funkciónk bakizik. Életünk minden területén naponta használjuk a végrehajtó funkciót. Az utóbbi 30 év kutatásai kimutatták, hogy e funkció mindenféle jó dolgunkat előrejelzi a gyerekkorunktól kezdve, pl. szociális készségeinket, tanulmányi eredményünket, testi-lelki egészségünket, pénzkeresetünket, megtakarításunkat és még azt is, hogy börtönben kötünk-e ki. Jól hangzik, ugye? Ezért nem meglepő, ha a hozzám hasonló kutatók annyira meg szeretnék ezt érteni, hogy rájöjjenek a javítása módjára. De mostanában a végrehajtó funkció divatszóvá vált az önfejlesztés terén. Az emberek azt hiszik, hogy agyfejlesztő iPhone alkalmazásokkal, számítógépes játékokkal vagy különleges módszerekkel, pl. sakkozással javíthatják. A kutatók igyekszenek laborban edzeni e funkciót, remélve, hogy javíthatják, sőt még a vele kapcsolatos dolgokat, pl. az intelligenciát is. Azért jöttem, hogy elmondjam: a végrehajtó funkció efféle felfogása teljesen hibás. Az agytréning nem javítja a szélesebb értelemben vett végrehajtó funkciót, mert a gyakorlatok csak szűk területére irányulnak, nem pedig a valós környezetre, amelyben használni szoktuk. Foglalkozhatunk e mobilalkalmazásokkal, de ettől még gabonakarikáinkra hetente kétszer narancslevet önthetünk. (Nevetés) Aki a végrehajtó funkcióját valóban javítani szeretné, hogy hasson az életére, annak értenie kell, miként befolyásolják a körülmények. Megmutatom, mire gondolok. Ezt a nagyszerű tesztet laborunkban használjuk kisgyerekek végrehajtó funkciójának mérésére. A neve: dimenzióváltó kártyaszortírozó. A feladatban egy bizonyos szempont, pl. alak alapján rendezik a kártyákat a gyerekek, mindaddig, amíg szokásukká nem válik. Majd azt kérik tőlük, hogy most más szempont alapján rendezzék őket, pl. szín szerint. A nagyon kicsiknek ez nehéz. A 3-4 évesek továbbra is a régi módon rendeznek, függetlenül attól, hányszor figyelmeztetik őket rá, hogy mi a feladatuk. (Videó) Nő: A kéket ide tedd, a pirosat meg ide. Itt a kék. Jó, most mást fogunk játszani. Most már nem színekkel játszunk. Most alakokkal fogunk játszani, és az alakjátékban minden csillag ide kerül, és minden teherautó oda. Érted? A csillagok ide, a teherautók oda. Hová kerülnek a csillagok? És hová kerülnek a teherautók? Nagyszerű! Tehát a csillagok ide, a teherautók oda. Itt a teherautó. (Nevetés) A csillagok ide, a teherautók oda. Itt a csillag. (Nevetés) SB: Tényleg lenyűgöző, és nyilvánvaló, hogy a kislány nem használja a végrehajtó funkcióját. De az a helyzet, hogy edzhetjük a kislányt erre a feladatra és a hasonlókra, és végül följavul, de ez azt jelentené, hogy laboron kívül is följavíthatta volna a végrehajtó funkcióját? Nem, mert a valóságban sokkal többre kell használnia a végrehajtó funkcióját, mint átállni az alakokról a színekre Át kell állnia összeadásról szorzásra vagy játékról takarításra vagy érzéseiről való gondolkodásról barátnőjéről való gondolkodásra. A valós helyzetekben elért siker pedig motiváltságunktól függ, vagy attól, amit kortársaink tesznek. Függ a kivitelezés stratégiájától is, amikor a végrehajtó funkciót konkrét helyzetben használjuk. Ezzel arra utalok, hogy a körülmények számítanak. Mondok egy példát kutatásaim köréből. Nemrég egy csomó gyerekkel végeztem el az ún. klasszikus pillecukor-kísérletet, amellyel a késleltetett jutalmat mérjük. Ez sok végrehajtó funkciót is igényel. Talán már hallottak róla. A srácokat választás elé állítjuk. Azonnal megehetnek egy pillecukrot, de ha kivárják, míg átmegyek a másik szobába még több pillecukorért, egy helyett majd kettőt kapnak. A legtöbb gyerek tényleg kettőt szeretne, ám a lényegi kérdés: meddig hajlandók várni? (Nevetés) Egy csavart vittem a kísérletbe, hogy lássam a körülmények hatását. Minden gyerekkel közöltem, hogy csoportban vannak, pl. a zöld csoportban, és még zöld pólót is adtam rájuk. Azt mondtam nekik: "A csoportotok kivárná a két-két pillecukrot, de a másik, a narancs csoport nem várná ki." Vagy az ellenkezőjét mondtam: "A csoportotok nem várná ki a két-két pillecukrot, de a másik csoport igen." Aztán egyedül hagytam őket a teremben, és webkamerán figyeltem, meddig várnak. (Nevetés) Kiderült, hogy azok, akik elhitték, hogy csoportjuk kivárná a két-két pillecukrot, azok valószínűbb, hogy ki is várják. Tehát társaik befolyásolták őket, akiknek még színét szem látták. (Nevetés) Jópofa, nem? Ebből az eredményből még nem világos, hogy pusztán utánozták a csoportjukat, vagy ennél mélyebb okok játszottak közre. Még több gyereket vontam be, és a pillecukor-teszt után két gyerek fényképét mutattam nekik: "Az egyikük szereti azonnal megszerezni a sütiket és a matricákat. A másikuk inkább várni szeret, hogy több jusson neki" – mondtam. Majd megkérdeztem: "Melyiküket szeretitek jobban, és melyikükkel szeretnétek játszani?" Kiderült, hogy akik elhitték, hogy a csoportjukban lévők várnának, hajlottak kivárósabb srácokat választani. A végbement csoporttanulás után többre értékelték a várakozást. Ráadásul ezek a gyerekek a végrehajtó funkciót arra használták, hogy a várakozást megkönnyítő stratégiákat dolgozzanak ki, pl. a kezükre ültek, vagy elfordultak a pillecukroktól, vagy figyelemelterelésként daloltak. (Nevetés) Mindez a körülmények óriási szerepét mutatja. Nem arról van szó, hogy a gyerekek végrehajtó funkciója jó-e vagy rossz, hanem hogy a körülmények segítik elő a jobb kihasználásukat. Mi ebből a tanulság önöknek és gyerekeiknek? Tegyük föl, hogy spanyolul szeretnének tanulni. Megváltoztathatják a körülményeiket, és olyanokkal vehetik körül magukat, akik szintén tanulni szeretnének, de még jobb, ha ezeket az embereket ráadásul még kedvelik is. Így jobban leszünk ösztönözve végrehajtó funkciónk használatára. Vagy tegyük föl, hogy gyerekük matek házijában szeretnének segíteni. Megtaníthatjuk neki, milyen stratégiát használjanak bizonyos körülmények között, pl. rakja el a telefonját, mielőtt nekilát a tanulásnak, vagy tervezze meg, mivel jutalmazza magát egyórai tanulásért. Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam: a körülmények jelentenek mindent. A végrehajtó funkció összetett dolog, és számos tényező alakítja. De hangsúlyozom, hogy ha javítani szeretnék végrehajtó funkciójukat életük valamely területén, ne számítsanak gyors megoldásra. Gondolják át a körülményeket, s azt, hogy tehetik céljaikat fontosabbá, és hogy alkalmazhatják stratégiájukat arra a konkrét helyzetre. Szerintem a régi görögök találóan mondták: "Ismerd meg önmagad!" A megismerés kulcsa: hogyan alakítják a viselkedést a körülmények, és hogyan fordíthatjuk azt a tudást a javunkra. Köszönöm. (Taps)