A feketelyuk közelében az idő is a tér nagyon furcsán viselkedik, mert a feketelyukak talán

a legádázabb jelenségek, amit ismerünk az univerzumban. Ez a folyó jól szemlélteti hogy mi történik

a térrel és az idővel ahogy közelebb és közelebb kerülsz a feketelyukhoz.

A folyó felső folyása most igen lassú.

Képezld hogy három kilóméter per órával folyik, és

én 4 km per órával tudok úszni, tehát könnyedén kiszabadulhatok.

De ahogy minél távolabb mész, távolabb a folyón lefelé a

a vízesés irányába, a víz egyre gyorsabban és gyorsabban folyik.

Képezeld el hogy én úgy döntök hogy beugrok a folyóba pont a vízesés előtt.

Itt a víz gyorsabban folyna, mint amilyen gyorsan én úszni tudok.

Szóval mindegy hogy mit csinálnék, akárhogy is próbálkoznék,

nem tudnék vísszafelé, úszni a folyásiránnyal ellentétesen.

Tehetetlenül hánykolódnék, a vízesés széle felé, és végül eltűnnék a habokban.

Hát, a feketelyuk közelében is ilyesmi lehet,

mert a tér gyorsabban és gyorsabban sodródik

a feketelyuk felé.

Szó szerint, ez a tér amiben én vagyok a feketelyukba folyik.

És akkor egy különleges ponton, az úgynevezett eseményhorizonton,

a tér a fénysebességgel folyik a feketelyukba.

A fény, a maga 300 000 km per órás sebességével nem halad elég gyorsan hogy kiszabaduljon a sodrásból,

és a fény végül eltűnik a feketelyukban.

Miközben te a feketelyukba esel, eseményhorizonton keresztül, lábbal a feketelyuk felé

a lábad gyorsabban gyorsul mint a felyed, tehát megnyúlsz,

és szószerint spagettivé válsz.

Most ahogy eléred a középpontot

A jelenleg megalkotott fizikai tövényeink haszontalanná válnak.

A legjobb elméletünk a térről és az időről, Einstein általános relativitás elmélete azt mondja,

hogy az ídő és a tér végtelen mértékben torzul, annyira hogy

a feketelyuk közepén végtelen sűrűvé válik.

Ezt a helyet pedig szingularitásnak nevezzük, és e ponton

ér véget az ismeretünk az univerzumról.