A kialakuló kötések típusának megjóslása (elektronegativitás) | A kémiai kötések | Kémia | Khan Academy

Az egyik lehetőség arra, hogy két elem atomjai között kialakuló kötés típusát megjósoljuk, ha az elemek elektronegativitását összehasonlítjuk. Nagy elektronegativitásbeli különbségek esetén általában ionos kötés, míg a kisebb különbségek esetén kovalens kötés alakul ki.

Tanulj kémiát a Khan Academyn: https://hu.khanacademy.org/science/chemistry

Kémia a Khan Academyn: Tudtad, hogy minden kémiai anyagokból áll? A kémia az anyagokat vizsgálja: azok összetételét, tulajdonságait és reakcióképességét. Ez nagyjából a középiskola első évének tananyagát fedi le. Az algebra alapos ismerete segítségünkre lehet.

Mi a Khan Academy? A Khan Academy gyakorló feladatokat, oktatóvideókat és személyre szabott tanulási összesítő táblát kínál, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját tempójukban tanuljanak az iskolában és az iskolán kívül is. Matematikát, természettudományokat, programozást, történelmet, művészettörténetet, közgazdaságtant és még más tárgyakat is tanulhatsz nálunk. Matematikai küldetéseink végigvezetik a diákokat az általános iskola első osztályától egészen a differenciál- és integrálszámításig modern, adaptív technológia segítségével, mely felméri az erősségeket és a hiányosságokat.

Küldetésünk, hogy bárki, bárhol világszínvonalú oktatásban részesülhessen.

A magyar fordítás az Akadémia Határok Nélkül Alapítvány (akademiahataroknelkul.hu) fordítócsapatának munkája.

A korábbi videókban már volt szó

az adott elemek atomjai között
kialakuló kötéstípusokról.

Például ha két fém létesít kötést,

akkor fémes kötés lesz.

Ha két nemfém,

amelyek valahogy kötődnek,

az valószínűleg kovalens kötés lesz.

Az az általános szabály,

hogy ha van egy fém

és egy nemfém,

akkor azok valószínűleg ionos kötésben vannak.

Ezek az általános szabályok.

Ebben a videóban
szeretném jobban érzékeltetni,

hogy a kötések valójában
sokkal változatosabbak.

Ezek a kötések...

már beszéltünk olyanról,

mint a poláris kovalens kötés,

ami kezd egyre ionosabbnak tűnni.

Erről lesz szó ebben a videóban,

az elektronegativitással összefüggésben.

Csak emlékeztetőül,

sok videóban beszélünk
az elektronegativitásról.

Ez az atom azon tulajdonsága,

hogy egy kötésben mennyire
ragaszkodik az elektronokhoz,

mennyire akarja, hogy az elektronsűrűség
közelebb legyen hozzá,

hogy az elektronpárok több időt töltsenek

az adott atom körül.

A nagy elektronegativitású elemek

jobban ragaszkodnak az elektronokhoz,

mint a kis elektronegativitásúak.

Gondolkodhatunk a lehetőségeken

az itteni ionos véglet

és az itteni kovalens véglet között.

Elképzelhetjük úgy,

hogy a bal szélén

nincs nagy különbség

az elektronegativitások között.

Mindkét atom,

amely részt vesz a kötés kialakításában,

nagyjából azonos abban,

hogy nagyon akarják az elektronokat.

Míg az ionos kötésnél

nagyon nagy különbség van

az elektronegativitásokban,

annyira, hogy az egyik atom

elveszi az elektront a másiktól.

Tehát az egyik lehetőség,
hogy így képzeljük el.

Hadd rajzoljak ide egy nyilat.

Tehát itt növekszik az
elektronegativitás-különbség,

ahogy balról jobbra haladunk.

Valahol középen,

ahogy balról jobbra haladunk,

egyre polárisabb lesz a kovalens kötés.

Például ha az oxigén és hidrogén
közötti kötést vesszük,

mindkettő nemfém,

tehát ez kovalens kötés lesz

az általános szabály szerint.

A fémek és nemfémek közötti
felosztást Itt meg is csinálom,

ez a kék vonal, amit látsz, egy felosztás,

bár azok az elemek,
amik a vonal mentén vannak,

egy kicsit érdekesebbek.

Az oxigén és a hidrogén is nemfém,

de igen nagy különbség van
az elektronegativitásuk között.

Ez itt az elektronegativitás

a Pauling-skálán mérve.

A híres biológusról és kémikusról,
Linus Paulingról nevezték el.

Láthatod a skálán, hogy az oxigéné 3,44,

ez az egyik legnagyobb
elektronegativitású atom.

Az elektronegativitás változása,

– beszéltünk erről a korábbi videókban –

balról jobbra és lentről felfelé növekszik.

Ezek a jobb felső sarokban levők,

amelyek nem a nemesgázok,

ezek, amelyek valóban
ragaszkodnak az elektronokhoz.

Az oxigén az egyik legragaszkodóbb.

Míg a hidrogénnek nem olyan
nagy az elektronegativitása,

kisebb, 2,20.

Tehát eszerint azok az elektronok
több időt töltenek az oxigén körül.

Ha ugyanannyi időt töltenének,

akkor az oxigén semleges lenne,

azonban mivel kicsivel
több időt töltenek itt,

azt mondjuk, hogy parciális
negatív töltésük van.

A görög kis delta.

A hidrogén oldalán,

mivel a megosztott elektronok

több időt töltenek az oxigén körül,

mint a hidrogén körül,

parciális pozitív töltés lesz itt.

És így ez poláris kovalens kötés lesz.

Talán a palettának ezen
a részén helyezkedik el,

attól függően, hogy hogy nézzük a skálát.

A másik kérdés:

oké, ez a lehetőség
a kovalens és ionos között,

de mi a helyzet a fémessel?

Fémes kötés általában akkor alakul ki,

ha két elem elektronegativitása
nem nagyon különbözik egymástól,

és mindkettőnek meglehetősen
kicsi az elektronegativitása.

Ezért van az, hogy ha a bal alsók közül
kettő kötést létesít egymással,

az valószínűleg fémes kötés.

Ez azért logikus,

mert a fémes kötésnél

az összes elektron egy közös
térben vegyül,

ami olyan tulajdonságot eredményez,
mint a vezetőképesség.

Ha sok olyan atom van,

amelyek meglehetősen
hasonló elektronegativitásúak,

és mindnek kicsi az elektronegativitása,

akkor annál inkább meg akarhatják osztani
a vegyértékelektronjaikat a közös térben.