2025 Katya Ukraina final whithout subtitles

Katyának hívnak, 16 éves vagyok, és azért mesélem

most el ezt a történetet, mert azt szeretném, hogy ez a projekt segítsen másoknak,

és hasznosnak bizonyuljon a fiataloknak.

A háború kezdete előtt Odesszában éltem,

iskolába jártam, majd amikor a COVID megkezdődött,

online kezdtem tanulni.

És így online tanultam a háború kezdetéig.

Ekkor Lengyelországba költöztem, ahol a nővérem

gondoskodott rólam, ő lett a hivatalos gyámom.

Azért érkeztem Lengyelországba, mert Ukrajnában kitört a háború

és veszélyes volt ott élni.

Borzasztó dolgok történnek most Ukrajnában.

Minden egyes nap házak dőlnek össze, milliók halnak meg.

Van, aki elveszítette az édesapját a háborúban.

Van, aki a reményt vesztette el.

De vannak még, akik reménykednek,

akik azzal a reménnyel a szívükben élnek, hogy eljön majd a győzelem,

de sokan már nem hisznek ebben.

Sok ember fény és víz nélkül várakozik,

teljesen reményvesztetten a jövőre nézve.

Sokaknak nem is jár más a fejében, csak az,

hogy holnap talán életük utolsó napja jön el.

Sok gyerek a föld alatt tanul,

a felszín alatt, a rémségek és a légiriadók közepette.

Ukrajnában nincs egyáltalán biztonságos hely, mert a bombák

az egész országban, mindenhol ott vannak.

Azok után, amit átéltem, poszt-traumás szindrómám lett.

Ez az egész helyzet rettentően befolyásolta az életemet,

még manapság is minden este rémálmaim vannak.

Próbálom nem újraélni ezeket az emlékeket,

mert nagyon rosszul éltem meg őket,

a pszichológiai traumáim mai napig velem maradtak.

Szóval jobb, ha nem is gondolok ezekre.

2022. március 4-én érkeztem Lengyelországba.

Többekkel együtt busszal utaztam Lviv-ig.

Ott elvittek minket egy bolthoz, ahol kaptunk ingyen élelmiszert.

Innen tovább mentünk egy másik helyre

ahonnan pedig az ukrán határra.

Hét órán keresztül várakoztunk a határon,

ezután beengedtek minket Lengyelországba.

Utána egy olyan szállásra vittek, ahol más ukrán menekültek is voltak.

Körülbelül egy évig voltam itt.

Ezt követően a nővérem vette át a gyámságot felettem,

és elvitt magával Varsóba.

2022. szeptember 2-a volt.

Miután Lengyelországba költöztem, sokat aggódtam, de

ezzel egy időben örültem is annak, hogy most már minden rendben lesz.

Arra számítottam, hogy a Lengyelországba való utazás új kihívások elé állít majd,

de emellett új lehetőségeket és egy új életet is ad.

Amikor megérkeztünk Rawa Mazowiecka-ba, megálltunk egy szállónál.

Nagyon sok menekült volt ott.

A szállót Ossa-nak hívják.

Itt nagyon kedves emberek fogadtak minket,

adtak nekünk enni,

tiszta ruhákat, tiszta párnahuzatot,

takarókat, párnákat...

Amikor reggel felkeltem,

elkísértek az étkezőbe, ahol nagyon finom ennivalót kaptunk.

Adtak sampont, tusfürdőt, fogkrémet,

fogkefét és mindenféle hasonlót.

Aztán elmentünk sétálni,

nagyon szép volt ott.

Amikor Ukrajnából Lengyelországba mentem,

először nagyon kényelmetlenül éreztem magam,

nehéz volt beilleszkedni.

Az elején nagyon ijesztő volt nekem, mert

sok volt az ember, minden olyan gyorsan történt.

Nem vártam a költözést,

és nagyon aggódtam, hogy mindent újra meg kell majd szoknom.

Aggódtam, mert hiányzott az otthonom,

a megszokott utcák, az ukrán nyelv,

és hiányoztak azok, akik még Ukrajnában voltak.

Sok nehézséggel szembesültem, például a nyelvi akadállyal.

Először nagyon nehéz volt megértenem a lengyel nyelvet

és rendesen megtanulni.

Még mindig nehéz, de már nem annyira, mint korábban.

Nehézséget okozott még emlékezni

az utcák nevére, hogy hol vagyok,

nem eltévedni, satöbbi.

De a lengyelek nagyon kedves és udvarias emberek.

Nem paprikázódnak fel rögtön,

ha nem értik azonnal, mit is mondok.

Türelmesek.

Igen, sok önkéntes jött,

hoztak rágcsákat, pizzát, ilyesmit, ingyen édességeket,

adtak nekünk játékokat, lufikat - a gyerekek nagyon örültek.

Hoztak trambulinokat is, hogy a gyerekek tudjanak játszani.

Hoztak egy körhintát is, amit felállítottak egy üres részen

és egész nap ingyen játszhattunk rajta.

Animátorokat és bohócokat béreltek fel,

és szuperhősnek öltözött embereket is.

Néha elvittek Varsóba kirándulásra,

az ottani trambulinparkba, ingyen.

Elvittek minket a McDonald's-ba, több étterembe, boltokba, parkokba.

Nagyon szeretek itt mindent, a tájat is, és az emberek is nagyon kedvesek.

Jó itt, még metró is van.

Szeretnék majd más országokba is eljutni a jövőben,

például Olaszországba vagy Spanyolországba,

és szeretnék néhány másik nyelvet is megtanulni.

Ezzel már elég jó szinten vagyok.

Most tizedikes vagyok, és az a tervem,

hogy angoltanár leszek.

Szeretnék emellett rajzolni és animációkat készíteni is.

Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel, akik más országból származnak,

az életükről, hogy mi a helyzet az országukban,

mi mennyibe kerül, milyen ott az oktatás.

Ezekkel tudsz segíteni az ukrán menekülteknek:

szociális támogatás, adományozás, egészségügyi segítség,

Ukrajnáról szóló posztok megosztása a közösségi médiában.

Beszélj a gyerekekkel nyugodtan, nyugodtan magyarázz nekik,

ha nem értik az első 100 alkalommal,

mondd el neki 101-edjére is, ne kiabálj vele!

Ne szégyenítsd meg, ha igazat mond,

mert ha szégyelli magát,

hazudni fog, mert fél,

hogy szégyenkeznie kell.

És ...

Hát, hogy is mondjam,

legyél jó a gyerekekhez.

Ne csúfold a gyerekeket.

Nagyon örülnék, ha jobban otthon érezném magam Lengyelországban.

Ha mindenféle programra mehetnék lengyel gyerekekkel,

rajzolnánk, úsznánk, teniszeznénk, röplabdáznánk,

ha elmennénk egy parkba sétálni, vagy

elmennénk a trambulinparkba.

Szeretném, ha az emberek nyitottabbak lennének azok felé,

akik körülöttük vannak.

Ismétlem, ne félj beszélgetni velük,

hívd meg őket vendégségbe, kérdezd meg, hogy vannak,

szükségük van-e segítségre, és

légy önmagad.