Kína története 1911 és 1949 között – áttekintés | 20. század | Világtörténelem | Khan Academy

Készítette Sal Khan.
Történelem a Khan Academyn: https://hu.khanacademy.org/humanities

Mi a Khan Academy? A Khan Academy gyakorló feladatokat, oktatóvideókat és személyre szabott tanulási összesítő táblát kínál, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját tempójukban tanuljanak az iskolában és az iskolán kívül is. Matematikát, természettudományokat, programozást, történelmet, művészettörténetet, közgazdaságtant és még más tárgyakat is tanulhatsz nálunk. Matematikai küldetéseink végigvezetik a diákokat az általános iskola első osztályától egészen a differenciál- és integrálszámításig modern, adaptív technológia segítségével, mely felméri az erősségeket és a hiányosságokat.

Küldetésünk, hogy bárki, bárhol világszínvonalú oktatásban részesülhessen. #YouCanLearnAnything

Azok számára, akik csak most kezdenek

megismerkedni Kína

20. század eleji történelmével,

kissé zavarosnak tűnhet az egész.

Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,

egyfajta keretet adjon Kína 20. századi történelmének első feléről.

Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez

a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.

És ez nagy dolog.

Kínát különféle uralkodó családok irányították

több ezer évre visszamenőleg.

De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, ez az uralom,

különösen a Csing-dinasztia egyre gyengül.

Vereséget szenvedett a japánoktól

az első kínai-japán háború során az 1800-as évek végén.

Egyre növekedett az elégedetlenség

az uralkodóház ellenfelei körében,

miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.

Ne feledd, az 1900-as évek elején járunk,

a világ többi része egyre inkább modernizálódik.

Kína az 1800-as években még a nyugati hatalmak béklyójában vergődött,

amelyek a saját kormányzatuk uralmát

kényszerítették rá az országra.

Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína

nem elég modern, gazdasági, politikai

technológiai szempontból, amennyire kellene.

Aztán elérkezve az 1911-es évig,

kitör a vucsangi felkelés,

amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.

1912-re Nankingban megalakul a Kínai Köztársaság.

Nanking itt található, itt jött létre tehát.

Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.

A Kínai Köztársaság első ideiglenes elnöke

ő volt, Dr. Szun Jat-szen.

Ő maga nem is vett részt

a felkelésben, mely végül

a Csing-dinasztia bukásához vezetett.

Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.

De ő volt a felkeléshez vezető események

egyik vezéralakja, egy olyan vezető,

aki ellenzéket alkotva

többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.

Szun Jat-szen szövetségese volt ebben

Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.

Neki is meg volt a maga fantasztikus története.

És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kajjal,

akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.

Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,

– Kína utolsó császárát – rávenni, hogy hivatalosan

mondjon le a trónról, akkor én akarok lenni az államfő.

Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,

Jüan Si-kajt teszik meg

a Kínai Köztársaság elnökének.

De ez nem volt elég Jüan Si-kajnak.

1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,

ami, gondolhatod, mennyire nem tetszett a népnek,

mert a népnek pont a császárokból volt már elege.

1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.

És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,

amelyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.

A hadsereg már a császárság idején sem tartozott

egyetlen kéz irányítása alá.

A haderőt régiónként más-más

hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.

Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,

1916-ban, de már azt megelőzően is,

mikor császárrá kiáltotta ki magát,

a nép vonakodott hűséget esküdni neki.

Ez volt annak az időszaknak a kezdete,

amelyet a hadurak korának nevezünk Kínában.

Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,

amelyben nem volt központi irányítás.

Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,

hogy festett a hadurak kora.

Mindezek az országrészek

más-más hadúr uralma alatt álltak,

akik mind más-más hadseregeket irányítottak.

Mindeközben, a hadurak korában,

a húszas évek elején és legfőképpen 1921-ben,

Szun Jat-szen nem adta fel a harcot.

Délre, Kanton városába ment

és forradalmi kormányt alakított

lényegében azzal a céllal,

hogy egyesítse a politikai erőket Kínában

és visszaállítsa a Kínai Köztársaságot.

Odamegy tehát.

De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik.

És az általa indított mozgalom irányítása vagy vezetése,

– amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang,

hagy írjam ide:

Kuomintang –

tehát a hatalom

Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt.

Azért mondjuk, hogy a hatalom Csang Kaj-sek kezébe került

mert ő irányította a Kuomintang hadseregének a zömét.

Ez pedig a nagyon korai fázisa annak,

ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik.

Ugyanis 1921-től Szun Jat-szen haláláig

számos szövetség fonódik

a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang,

a Szovjetunió és a Kínai Kommunista Párt között.

Megpróbáltak együttműködni,

hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát.

De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang

vezetése Csang Kaj-sek hadseregtábornok kezébe száll,

ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát.

Eleinte még nem

száll szembe a kommunistákkal,

1927-re viszont kezdi megszilárdítani hatalmát,

elkezdi összevonni a különböző pártokat

Kína több területén.

Megszilárdítja tehát hatalmát.

De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat.

Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi

üldözni a kommunistákat.

A kommunisták erre azt mondják:

hé, hát mi lennénk azok,
akik igazán képviselik

Szun Jat-szen ideológiáját,

míg a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondja:

nem, nem, nem, mi képviseljük Szun Jat-szen elképzelését,

amellyel megalapította a Kínai Köztársaságot.

Így aztán 1927-ben ki is robban

a kínai polgárháború.

Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között,

hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak

a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni,

hanem a kommunistákat is üldözni kezdte.

Mindeközben,

ahogy elérkezünk a 30-as évek elejéhez,

Japán ismét megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai

hatalmát Kína területére.

Nevezetes, hogy már elfoglalták Formosa szigetét,

melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát

az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén.

Majd 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását.

Ez pedig egy több évig tartó megszállást

és Kína területére való behatolást jelentett.

Így ment ez 1937-ig,

amikor hivatalossá vált a háború

a japánok és a kínaiak között.

Van egy térképem, ami megmutatja,

a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban.

Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában

a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt.

A japánok már megvetették lábukat

Kína területén jóval a II. világháború

kitörése előtt.

Mindeközben, míg Japán

megszállja Mandzsúriát,1934-ben, és itt emlékezzünk vissza

a Kuomintang, a Kínai Nacionalista Párt, Csang Kaj-sek

vezetése alatt üldözi a kommunistákat.

És 1934-ben már majdnem sikerül is elbánnia velük.

A kommunisták közel állnak a vereséghez.

Körülveszi őket a Kínai Nacionalista Párt.

És ekkor esik meg a viszonylag jól ismert eseménye

Kína történelmének, amelyet „hosszú menetelés” néven ismerünk,

amely során a Kínai Kommunista Párt hadserege

végigmasírozik egy meglehetősen nehéz terepen,

egészen Kína észak-nyugati részéig.

Íme a hosszú menetelés térképe.

A Kínai Kommunista Párt elég nagy pácban volt

itt, 1934-ben.

És ekkor történt, a hosszú menetelés alatt,

hogy Mao Ce-tung előtérbe kerül és vezetőként lép fel.

A hosszú menetelés alatt mutatott vezéri szerep,

amíg menedékre nem leltek észak-nyugat Kínában

az, ami lehetővé tette Mao Ce-tung számára,

hogy magához ragadja a Kínai Kommunista Párt irányítását.

Ahogy előremegyünk az időben, tudjuk, hogy a kínai-japán háború

– úgy is tekinthetünk minderre, mint a II. világháború egyik hadszínterére,

ahol az egyik oldalon az USA a szövetségesek oldalára állva

megtámadja Japánt a Pearl Harbor-i incidens után.

Aztán 1945-ben megtörténik a

Hirosima és Nagaszaki városok elleni atomtámadás,

amely véget vet a csendes-óceáni hadszíntérnek.

Japán vereséget szenved

és a vesztes oldalra kerül a II. világháború végén.

Ekkor egy nagyszabású polgárháború tör ki Kínában

újra a két párt között.

A kínai polgárháború 1927-ben kezdődött
és egyre folyt,

de mihelyt megjelent Japán, mint közös ellenség,

amely egyre agresszívebben próbálta megkaparintani a hatalmat

Kína lakossága, erőforrásai fölött, és kiterjeszteni rá birodalma befolyását,

akkor ez a két párt, az ő sekélyes kis háborújukkal,

egyszerre azt mondja: harcoljunk inkább a japánok ellen.

De mire a II. világháború véget ér 1945-ben,

és amint a japánok már legyőzettek,

ismét teljes erővel lángol fel a polgárháború

a Kínai Kommunista Párt

és a Kuomintang között.

És ekkor történt a történelem egyik legnagyobb újjászületése.

A Kínai Kommunista Párté, amely 1934-35-ben

úgy nézett ki, hogy a végét járja.

Kénytelenek voltak visszavonulni.

De végül visszatértek,

és 1949-ben – és itt számos elmélet kering,

hogy miért voltak képesek erre,

hogy azért-e mert nagy volt a támogatottságuk

a vidéki népesség körében,

és sokkal ügyesebben szerezték meg a támogatást,

mint a Kuomintang,

erről lesz még szó egy másik videóban.

De 1949-re sikerült nekik legyőzni

Csang Kaj-seket és a Kuomintangot,

kiűzni a Kuomintangot az országból, Tajvan szigetére,

ahol az egy külön kormányt alakítottak.

És azóta, 1949 óta, töretlenül áll

ez a Kínai Kommunista Párt

a Kínai Népköztársaság élén.