A Sykes-Picot-egyezmény és a Balfour-nyilatkozat | 20. század | Világtörténelem | Khan Academy

Amint látni fogjuk
ezen a videón és a többieken is,

sok közel-keleti nézeteltérés gyökerei,

egy halom közel-keleti konfliktus,

gyakorlatilag visszavezethetők

az I. világháborúra.

Úgy gondolom, ez egy
hihetetlenül érzékeny téma

amely egyes emberekben
igen erős érzéseket kelt

mindkét oldalon.

Szándékom itt, hogy megpróbáljam elmagyarázni,

mi is történt itt valójában.

Arra bátorítalak, hogy
kételkedj bármiben,

és gondold át te magad a dolgokat
és, tényleg, alakítsd ki

a saját véleményed.

Menjünk most vissza
1915 októberéhez,

vagy 1915-höz úgy általában.

A britek már háborúban
állnak az oszmán törökökkel.

Csak egy emlékeztető,
hogy mi történt 1915-ben:

a Gallipoli-félsziget ostroma.

1915 végére már
nagyon látszott,

hogy ez a szövetségesek
számára katasztrófa.

Az oszmán erők 1915-ben
megállították a szövetségeseket,

akik visszavonultak.

A britek visszaverték
az oszmán támadást

a Szuezi-csatornánál 1915-ben.

Ez a háttér. Láthatjuk,
a britek törekszenek

egy olyan szövetséges megnyerésére,

aki támogatja őket az oszmánok elleni harcban.

Konkrétan az arabok támogatását akarják elnyerni,

akik évszázadokon át az Oszmán Birodalom
uralma alatt álltak.

Ez a háttere annak a levelezésnek,

ami az Egyiptomban működő
brit főmegbízott, Sir Henry McMahon

és Husszein bin Ali mekkai serif között zajlott,

akinek saját törekvése az volt,

hogy lényegileg egy független arab állam
királya legyen.

1915 közepétől 1916 elejéig
hosszasan tárgyaltak arról,

milyen lehetne ez az állam.

Világos, hogy a britek akarták
ezt a támogatást, s azt akarták,

hogy ő vezesse a lázadást.

Husszein már kialakította
az általa elképzelt

állam határait.

Tehát ez adja meg ennek a
levelezésnek a szövegkörnyezetét

1915 októberében.

Ezeket írta Sir Henry McMahon
Husszeinnek:

„...nagy örömömre szolgál,

hogy a (brit) kormány nevében közölhetem Önnel

a következő nyilatkozatot,
melyet Ön bizonyosan

megelégedéssel fog nyugtázni.

Merszina (Mersin) és Alexandretta
(Iskenderun) körzetek

és Szíria Damaszkusz körzettől
nyugatra fekvő részei,

Homsz, Hamá

és Aleppo nem tekinthető
tisztán arabnak,

ezért kívül kell tartani őket
a kért területi határokon."

Ez azokra a határvonalakra vonatkozik,

melyeket Husszein bin Ali
a korábbi levelezésben követelt.

„A fenti módosításokkal",

tehát csak a fent említett régiók,

itt mutatom a térképen is: Merszina, Alexandretta,

ez itt Hama, Homsz, Damaszkusz, tehát valójában,
amire hivatkozik,

az ez a régió, ezektől a városoktól nyugatra,
pontosan itt.

Azt mondja: nézd, nem tekintheted ezt

tisztán arabok lakta régiónak,
ezért ezt kizárom

ennek a lehetséges
független arab államnak a területéből.

„A fenti módosítással
és az arab vezetőkkel meglévő

egyezményeink sérelme nélkül,

elfogadjuk azokat a határokat,

Mivel azok a régiók

a Nagy-Britannia részére szabad rendelkezésű
területek határain belül vannak,

a szövetségese, Franciaország érdekeit nem érintő módon,”

– mindaddig, amíg nem okoz
konfliktust a franciákkal –

Nagy-Britannia kormánya
nevében jogomban áll,

hogy a következő biztosítékokat

és a következő választ
adjam az Ön levelére;

a fenti módosítások figyelembevételével"

– tehát kivéve ezt a részt –

"Nagy Britannia kész elismerni

és támogatni az arabok függetlenségét

az összes régióban,

melyek a Mekka vezetője által
meghatározott határokon belül vannak.

Tehát ez lényegében
magában foglalta

ezeket a régiókat és még
másokat is, amelyek nincsenek a térképen:

a jelenlegi Szíriát, Jordániát, Irakot,

a jelenlegi Szaúd-Arábia egy részét.

Gyakorlatilag erre az egészre
azt mondták a britek:

igen, mi mindezt át fogjuk
engedni nektek,

hogy egy független államotok legyen.

„Nagy-Britannia biztosítani fogja
a Szent Helyeket

minden külső agresszió ellen,

és garantálja azok sérthetetlenségét.

Meggyőződésem, hogy
ez a nyilatkozat

minden kétséget kizáróan
biztosítja majd Önöket,

Nagy-Britannia együttérzéséről
barátai, az arabok törekvései iránt,

s erős és tartós
szövetséget eredményez majd,

melynek azonnali eredménye

a törökök kiűzése lesz

az arab országokból

és az arab nép felszabadítása
a török iga alól,

amely oly sok éven át

nehezedett rájuk."

Ez valóban segített
meggyőzni az arabokat,

hogy lázadjanak fel
a törökök ellen,

az Oszmán Birodalom ellen.

Az arabok jelentős szerepet játszottak

a palesztinai hadművelet során.

1916 júniusában fellázadtak.

A palesztinai hadműveletről készített
videóval kapcsolatban

több kommentet kaptam,

melyekben a kommentelők a britek szándékait
cinikusnak tartják.

És tényleg úgy tűnik, a britek
valóban cinikusak voltak.

Az Arábiai Lawrence-ként
elhíresült T.E. Lawrence-t

gyakran úgy festették le, mint egy

az arabokkal rokonlélek
misztikus figura.

A brit kormánnyal folytatott
tényleges levelezése

valójában azt mutatja,

hogy ő bizonyos mértékig,

George W. Bush szavaival élve, azt hiszem
kissé „stratégikusan” járt el,

egy kicsit cinikusan nézett

az arabokkal való kapcsolatára.

Van itt néhány levél, amit ő írt

1916 elején, vagyis közel egyidejűleg

mindezen történésekkel.

Ebben hivatkozik
egy lehetséges arab felkelésre

vagy Husszein tevékenységére.

„Husszein tevékenysége
számunkra kedvezőnek tűnik,

mivel egybeesik
a mi közvetlen céljainkkal:

az iszlám blokk fellazításával

és az Oszmán Birodalom
legyőzésével és megzavarásával."

Feltételezve, hogy valójában
erről nem beszélt,

azaz a britek nem beszéltek erről,

amikor Husszeinnel tárgyaltak.

„Ha el tudjuk intézni,
hogy ez politikai változás

erőszakos legyen,

meg tudjuk szüntetni
az iszlám fenyegetését azzal,

hogy megoszthatjuk azt,

mégpedig közvetlenül a központjában.

És akkor lesz egy kalifa,

egy iszlám székhely Törökországban,

és egy kalifa Arábiában,

egymással teológiai harcban.

Ezt mondja T.E. Lawrence.

A fentiek forrása: Az arany harcos:

Arábiai Lawrence élete és legendája.

Még ez is olyan hős figuraként ábrázolja,

aki a dolgokat nagyon stratégiai
módon csinálja.

Még rosszabbá tette az arabok dolgát az,

hogy a britek, miközben próbálták
rávenni őket a felkelésre

titkos tárgyalásokat
folytattak a franciákkal,

miként tudnák felosztani a Közel-Keletet,

ha sikerül legyőzniük az oszmánokat.

A háború ezen pontján
a britek már

némi előrehaladást
értek el Mezopotámiában,

de valójában még nem kezdték el

a palesztinai hadműveletet, itt.

Szóval ez csak találgatásokon alapult.

A britek képviselője Sykes volt,

a franciáké pedig Picot,

mindez az oroszok egyetértésével történt.

Még nem volt forradalom Oroszországban,

így 1916 elején, májusban
megkötötték ezt a megállapodást

A titkos megállapodást.

A Sykes-Picot megállapodás titkos volt.

Leírom, ez egy titkos megállapodás

Britannia és Franciaország között

és gyakorlatilag felosztják az egész
Közel-Keletet egymás között.

Ezt a kék területet itt,
a franciák foglalták volna el,

Törökország keleti részét,

vagy másképp a mai
Kelet-Törökországot pedig

Oroszország kapta volna meg.

A britek elfoglalhatták volna,

elfoglalták volna Dél-Mezopotámiát

védve ezzel lényegében

a Perzsiából érkező olajat.

Az olaj egyre inkább

a globális hatalom releváns
tényezőjévé válik.

Itt van tehát a két protektorátus,

melyek elméletileg
lehetnének függetlenek,

esetleg egy vagy két független arab állam,

„védelem” alatt

– hadd tegyem ezt idézőjelbe,

mert a „protektorátus”

nem mindig olyan szép,
mint amilyennek hangzik.

Francia vagy angol védelem alatt állni azt jelenti,

„Hé, függetlenek vagytok,

de mi megvédünk titeket, ha
valaki meg akar támadni.

De a protektorátus
a valóságban azt jelenti,

hogy a védelmező rendelkezik

minden valódi hatalommal és minden
lehetséges befolyással.

A Sykes-Picot megállapodás

még egy kis további földterületet
ad Britanniának,

hogy közvetlen kijutása legyen
a Földközi-tengerre.

Palesztina vagy a júdeai római királyság,

ez ki lett kanyarítva, mint
különálló nemzetközi terület,

amit több állam közösen igazgatna.

Ennek indoka – feltételezésem szerint –
az lehetett,

itt, a Szentföldön több vallásnak

található a legszentebb helye,

ezért ezt így leválasztották.

Megismétlem, ez mind titkos volt,

nyilván nem akarták,
hogy ezt az arabok megtudják,

mivel ekkor éppen arra törekedtek,

hogy rábeszéljék őket az
oszmánok elleni felkelésre.

Tehát, még egyszer,
ez mind titkos volt.

egészen eddig a pontig, 1916-ban,
amikor erről megállapodtak.

Akkor most lépjünk előre, 1917-re,

a híres Balfour-nyilatkozat idejére.

Itt látható a Balfour-nyilatkozat,

ami gyakorlatilag Balfour,
a brit külügyminiszter levele

amit Lord Rotschildnak, a brit zsidó közösség
egyik vezetőjének írt.

Ebben ezt írja: „Kedves Lord Rothschild!

Őfelsége kormánya nevében

van szerencsém továbbítani Önnek

a következő együttérzési nyilatkozatot

a zsidó cionista törekvésekkel,

melyek továbbításra kerültek a
kabinethez, amely jóváhagyta azokat.

Őfelsége kormánya támogatja

egy nemzeti otthon
Palesztinában való létesítését

a zsidó nép részére,

és minden tőle telhetőt
meg fog tenni

ezen célkitűzés elérésének
támogatására.

Mindeközben teljesen nyilvánvaló,

hogy semmi olyan nem történhet,

ami sérthetné a területen élő nem-zsidó közösségek

polgári és vallási jogait,

vagy bármely egyéb országban lévő zsidók által élvezett
jogokat és politikai státuszt.

Hálás lennék, ha ezt a nyilatkozatot

a Cionista Föderáció tudomására
hozni szíveskednék."

Aláíró: Arthur Balfour.

Ebben a levélben nem mondja
kifejezetten,

és ők nagyon elővigyázatosak itt,

nem mondja, hogy támogatjuk egy

állam alapítását a zsidó népnek,
csak azt mondja, támogatja a zsidó nép

hazájának visszaállítását,

de egyúttal azt is mondja,

hogy teljesen nyilvánvaló,

semmi olyan nem történhet,
ami a Palesztinában élő

nem-zsidó közösségek
polgári és vallási jogait sérthetné.

Fölösleges mondani,
el tudod képzelni,

ez az arabokat
meglehetősen kínos helyzetbe hozta.

Az egyik oldalról, a McMahon-
Husszein levelezés alapján úgy tűnik,

és különösen 1915-ben,

hogy megígérték egy független
arab állam létesítését,

amely magába foglalta volna
ez területek nagy részét,

ugyanakkor a Balfour-nyilatkozatban

a britek a zsidó diaszpóra számára

ugyanott egy nemzeti otthon létesítését ígérték,

ami egy nap, ki tudja, egy nap

valamilyen állammá válhat.

Az arabok számára
még nyugtalanítóbb volt....

A levél 1917. november 2-i keltezésű.

November végére..

emlékezzünk csak 1917 történéseire:

először volt egy forradalom Oroszországban,

1917 márciusában megdöntötték a cári rendszert,

majd októberben a bolsevikok átvették a hatalmat.

Ki akartak szállni a háborúból,

nem szerették ezeket a titkos dolgokat,

nem világos, hogy egyáltalán megkapták volna-e,

ami járt nekik a titkos ügyletekből,

ezért nyilvánosságra hozták

a Sykes-Picot megállapodás
teljes szövegét.

így ugyanabban a hónapban

az arabok és az oszmánok,

és az oszmánok nagyon
örültek ennek, mivel ez

alááshatta az arabok elszántságát

a szövetségesek esetleges támogatásában,

de az arabok egy hónapon belül megismerték

a Balfour-nyilatkozatot,
ami publikus volt,

és később ugyanabban a hónapban,

minthogy az oroszok publikálták

a formailag titkos Sykes-Picot
megállapodást

szóval mindez nagyon

vagy legalább is valamivel
gyanakvóbbá tette őket.

Tehát, elképzelhető, hogy

miközben a Brit Birodalom,
mindkét utat megpróbálta,

a zsidó diaszpóra támogatását
megszerezni,

és ugyanakkor az arabokét is,

az oszmánok elleni felkeléssel,

mindez nagyon jelentős
konfliktusokhoz vezethet

az elkövetkező évtizedekben.

Függetlenül attól, hogy melyik oldalról
figyeljük a dolgokat,

láthatjuk, hogy a problémák zöme

az I. világháború
környékéről eredeztethetők.

Ezt a brit kormány belátta.

A képen az Egyesült Királyság
akkori külügyminisztere,

Jack Straw, az Egyesült Királyság
külügyminisztere 2002-ben

Ezt a nyilatkozatot

a News Statesman magazinnak
adta 2002-ben.

„Jó pár probléma, melyekkel
manapság foglalkoznunk kell,

melyekkel nekem foglalkoznom kell,"

– ő a külügyminiszter –

„gyarmati múltunk kövekezménye...”

Gyarmati múltunk következménye.

„A Balfour-nyilatkozat
és az ellentmondásos biztosítékok,"

"és az ellentmondásos biztosítékok,

melyeket mi adtunk a palesztiniaknak

négyszemközt, egyidejűleg azokkal,

melyeket az izraelieknek adtunk...

igen, ez egy érdekes történet számunkra,

de nem tiszteletre
méltó történet."

Ez valójában csak a kezdet,
s ahogy látjuk majd

a következő videókon,

ahogy a két háború közötti
időszakhoz érünk,

a brit típusú ismételt előre-hátra
lépdelés ebben a témában,

de mondanom se kell,

mindez igen zavaros és rendezetlen helyzethez

vezetett a Közel-Keleten.