Function Parameters | Computer Programming | Khan Academy

Ismét a Winstont rajzoló programnál vagyunk,
de most hozzáadtam néhány text() parancsot.

Azt szeretném, hogy mindegyik cím alatt
legyen egy Winston, hogy lássuk,

hogyan nézett ki korábban. De egyelőre össze-
vissza van...

Ez azért van, mert a faceX és faceY
változókhoz random számokat rendelünk.

Ehelyett most Winston pontos pozícióját
szeretnénk megadni,

és azt szeretném, hogy ezt a helyet a függvény
minden hívásánál meg tudjam változtatni,

pont úgy, ahogy az ellipse() és rect()
parancsoknál szoktuk tenni.

Ugyanis, ide és ide, na meg ide és ide is
szeretnék rakni egy Winstont!

Nem szeretném, hogy véletlenszerű helyeken
jelenjen meg mindig...

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni, meg kell
adnunk paramétereket a függvénynek!

Mind a definícióban itt felül, mind ott, ahol
meghívjuk - itt alul.

Winston kirajzolásához a faceX és faceY
változókhoz adunk át értéket,

és ezeket az értékeket fogják majd használni,
nem pedig random számokat.

Gondoljuk át, mit is adnánk át a
függvényhívásban itt lent?

Winstont a szöveg alá szeretnénk rakni, szóval
az X és Y változók értékének

nagyon hasonlónak kell lennie ahhoz, amit az
adott text() parancsoknak adtunk át.

Legyen mondjuk 10 pixellel lejjebb az Y-
pozíciója.

Az első akkor mondjuk 10 és 30,

a második mondjuk 200 és 30,

10 és 230, és végül 200, 230.

Ugyanaz, mint ezek a text() koordináták, csak
hozzáadok tízet az Y-hoz.

Na ez... szép és jó, de Winston nem igazán
mozgott...

Ez azért van, mert itt fent nem mondtuk meg a
függvényünknek,

hogy majd mi átadunk neki értékeket, így még
mindig a random értékeket használja.

Hogy megmondhassuk a függvénynek, hogy
figyeljen, majd mi megadjuk az infót,

nevet kell adnunk a zárójelek közötti
paramétereknek.

Legyen mondjuk faceX és faceY, vesszővel
elválasztva.

Azért ezt a nevet adjuk neki, mert hát ezt már
használjuk a függvényen belül,

és így nem kell átírni az egész kódot.

Na, de még mindig nem történik semmi,
Winston még mindig össze-vissza van...

Ha megnézed a függvényünk tetejét, láthatod,
hogy a faceX és faceY értékét

még mindig felülírjuk random számokkal.

Nem kell mást tennünk tehát, kitöröljük ezeket
a sorokat,

És tessék! A faceX és faceY változók
átadódnak a függvénynek,

és a függvény azokat az értékeket használja,
amiket itt megadtunk.

Ahogy láthatod, nem sikerült pontosan
megadnom Winston pozícióját,

mert elfeledkeztem arról, hogy a text() a bal
alsó sarok pozíciója szerint,

a face pedig a középpont szerint kerül
kirajzolásra.

Így most egy kicsit játszadoznom kell a
számokkal,

növelni kicsit az X-et, utána kicsit az Y-t...

Meg is van a bébi Winston, most a többit is
megcsinálom...

Már csak itt kell változtatgatnom az értékeket,

a függvény definícióját nem kell változtatnom
egyáltalán, hiszen

mindig azt az értéket fogja használni, amit
átadunk neki.

Pont úgy, mint az ellipse(), vagy a rect().

Rendben, így már egész jól pozícionáltam, de...
talán egy kicsit túl nagy így Winston.

Hatalmas, nem látszik tőle semmi, ez így nem
jó.

Mivel az őt kirajzoló kódot egy függvénybe
raktam,

egyszerűen meg tudom változtani mindet
egyszerre, egyetlen sornyi kóddal!

Ez az ellipse() felel érte, szóval legyen mondjuk
190, 190.

Remek! Most már sokkal jobban elfér,

és ha itt egy kicsit állítgatom még, akkor egész
jól el is helyezhetem.

Így jó is lesz.

Nézzük át még egyszer gyorsan, mit is csinál
ez a kódrészlet!

Definiál egy drawWinston függvényt, és
megmondja,

hogy 2 értéket vár majd, és a faceX és faceY
nevet adja nekik.

Ezek az értékek majd változókként jelennek
meg,

amiket tudunk majd a függvényen belül
használni - akárcsak a változókat, amiket

felül deklaráltunk.

Ezek után bármikor meghívhatjuk ezt a
függvényt,

miután deklaráltuk, és átadhatunk új értékeket,
amiket majd használni fog!

Így már látodhatod, hogy miért is annyira
szuperek a függvények!

Kitalálhatunk egy kis kódot, amit többször is
szeretnénk használni,

és megadhatunk paramétereket, hogy kicsit
meg is változtathassuk az eredményt.

Olyan, mint egy recept! Leírod az alap
instrukciókat, de aztán rájössz,

hogy igaziból 4 Winston kell, nem 1... Nem kell
újrakezdened,

csak megváltoztatod kicsit az eredeti
instrukciókat, és megszorzol mindent néggyel.

Így már gondolhatsz a kódodban kialakuló
receptekre is!