HOME (English with subtitles)

Hallgass rám kérlek!

Az vagy, ami én is: homo sapiens,

bölcs ember.

Az élet,

az Univerzum csodája,
4 milliárd éve jelent meg.

Mi emberek pedig
csak 200,000 éve.

Mégis sikerült felborítanunk az
élethez nélkülözhetetlen egyensúlyt.

Hallgasd figyelemmel ezt
a történetet, mely Rólad is szól,

és döntsd el mihez kezdesz vele!

Származásunk nyomai.

Kezdetben a bolygónkon
a tűz uralkodott.

Egy kavargó porfelhő,

melyhez sok hasonlót találunk
az Univerzumban.

Mégis itt jött létre a
csodálatos élet.

Napjainkban az élet,
a mi életünk

csak egy láncszem aközött
a megszámlálhatatlan életforma között,

mely 4 milliárd éve követi egymást
a Földön.

És még máig is,

új és új vulkánok
formálják a felszínt.

Bepillantást engednek abba,
hogy milyen is volt a Föld születésekor.

Izzó sziklák törnek elő a mélyből,

szilárdulnak, törnek, hasadnak
kis darabokra,

mígnem megnyugszanak idővel.

Ez a Föld mélyéről feltörő füst

a hajdani légkör emlékmása.

Egy oxigénmentes légkör.

Egy sűrű, párával és
szén-dioxiddal teli légkör.

Egy kemence.

Idővel a Föld lehűlt.

A pára összesűrűsödött és
tomboló viharok formájában lecsapódott.

Megfelelő távolságra a Naptól,
se túl közel, se túl távol,

a Földön lehetővé vált, hogy az
élethez szükséges víz

folyékony formában megmaradhasson.

A víz utakat vágott magának.

Testünkben futó erekhez, vagy
a fák ágaihoz hasonló

éltető medreket alakított ki a víz.

A folyók ásványokat hordtak
az óceánok édesvízébe.

Így váltak sósvízűvé az óceánok.

De honnan eredünk mi?

Hol bukkant fel az élet
első szikrája?

Az időtlenség csodája,

primitív életformák még máig változatlanul
élnek a bolygó melegvízű forrásaiban.

Ezek adják a víznek a színét.
A nevük: archeobacteria.

Mind a Föld hőjéből táplálkoznak.

Mind, kivéve a cyanobacteria,

egy zöldeskék alga.

Ezek képesek egyedül arra,

hogy a Nap energiáját használják.

Ezek a ma élő összes növényi faj
kulcsfontosságú ősei.

Ezek az apró baktériumok,
és milliárdnyi leszármazottuk

változtatták meg bolygónk sorsát.

Átformálták a légkörét.

Mi lett a szénnel, mely
mérgezte a légkört?

Még mindig itt van,
bezárva a Föld felszíne alá.

Itt egykor tenger volt,
melyben mikroorganizmusok éltek.

Az idő múlásával fejlődtek,

és vázat képeztek maguknak
a légkör széntartalmának segítségével.

Ez a kőzet a felhalmozódott páncélja

annak a sok milliárd élőlénynek.

Nekik köszönhetően a szén
kiszűrődött a légkörből,

és sok más életforma teret kapott.

Az élet változtatta meg a légkört.

A növényi élet a nap energiáját használta,

mely lehetővé tette őket, hogy szétválasszák
a vízmolekulákat és kiszabadítsák az oxigént.

Így töltötte meg a légkört az oxigén.

A Föld vízkészlete
örök körforgásban van.

Vízesések, pára,

felsők, esők,

patakok, folyók,

tengerek, óceánok, gelccserek...

A kör sosem áll meg.

Mindig ugyanannyi víz van a Földön.

Minden élőlény ugyanazt a vízet
itta és issza a Földön.

A víz csodálatos anyag.

A legváltozékonyabb.

Folyékony formát ölt a folyókban,

gőzzé válik páraként,
és megszilárdul jéggé.

Szibériában a fagyott tavak
felszíne télen

jól mutatja a víz erejének nyomait,
mikor megfagy.

A jég lebeg a vízen,
mivel könnyebb nála.

Védőburkot képez a hideg ellen,

mely alatt az élet folyhat tovább.

Az élet lényege az összekapcsolódás.

Minden összefügg.

Semmi sem független.

A víz és a levegő szétválaszthatatlan,

közösen biztosítják az életet,
a mi életünket is a Földön.

Az elosztás a legfontosabb.

A zöld területek biztosítják az oxigént.

A légkör 70%-a gáz,

mely nélkül a tüdőnk nem képes működni,

az óceánok felszínét megfestő
algáknak köszönhető.

A Földet az egyensúly alkotja,

melyben minden élőlénynek szerepe van

és csakis együtt képesek az életre.

Egy gyönge, sérülékeny harmónia ez.

A korall az algáknak és kagylóknak
köszönhetően jött létre.

KOrallzátonyok az óceánok
felszínének 1%-át fedik csupán,

de mégis sokezerféle élőlénynek
biztosítanak életteret.

Az óceánok működése múlik
ezeken a területeken.

A Föld történetét
évmilliárdokban mérjük.

4 milliárd év kellett, hogy elteljen
a fák megjelenéséhez.

A fajok sorában a fák az egyik
legtökéletesebbek,

csodálatos, élő szobrok.

A fák meghazudtolják még a gravitációt is.

Az egyedüli lények, melyek folyamatosan
az ég felé mozognak.

A fény irányába nőnek, mely
táplálja őket.

Az apró cyanobacteria-tól tanulták

miként lehet a Nap energiáját felhasználni.

Tárolják és beosztják,

növesztenek belőle kérget és leveleket,

mely később visszaalakul
vízzé, ásvánnyá,

zöldséggé és gyümölccsé.

És így,

fokozatosan,

termőföld alakul ki.

A földben mikroorganizmusok
szakadatlan ténykedése zajlik.

Táplálkoznak, ásnak,
lélegeznek és alakulnak.

Belőlük lesz a humusz, a termékeny
földréteg, melytől minden élet függ.

Mit tudunk mi a Földön létező életről?

Mennyi fajt ismerünk?
Talán az összes tizedét?

Tán csak a századát?

Mit tudunk a kötelékről,
mely összekapcsolja őket?

A Föld egy csoda.

Az élet pedig rejtély.

Az állatcsaládoknak
szokásaik vannak

melyeket továbbörőkítenek
a generációk.

Néha alkalmazkodnak a környezetükhöz,

néha az alkalmazkodik hozzájuk.

És mindenki jól jár.

Az állatok jóllaknak,
a fák virágot hajtanak

A földi élet
kalandos történetében

minden faj szerepet játszik,

minden fajnak megvan a helye.

Semmi sem haszontalan, vagy káros.

Minden egyensúlyban van.

És itt lépsz be Te,

homo sapiens, bölcs ember,

a történetbe.

Egy csodálatos 4 milliárd
éves örökséget kaptál a Földtől.

Csupán 200,000 éves vagy,

de mégis megváltoztattad
a világ képét.

Sérülékenységed ellenére birtokba
vettél minden élőterületet,

és annyiféle vidéket meghódítottál,
mint egyik faj sem előtted.

180,000 év nomád élet után

az enyhébb éghajlatnak köszönhetően

az emberek letelepedtek.

Már nem volt szükség többé
vadászatra az életbenmaradáshoz.

Vízközelben telepedtek le,
területeken, melyek halban

vadállatban és növényzetben gazdagok.

Olyan vidékeken,
ahol a víz és az élet találkozott.

Máig is,

az emberiség nagy része
a kontinensek partvidékein élnek,

vagy folyók, tavak mentén.

Minden negyedik ember a bolygón

úgy él, mint az emberek
6000 évvel ezelőtt.

Kizárólag abból, amit
a természet ad nekik évről évre.

Így él másfél milliárd ember.

Többen, mint az összes gazdag
nemzet lakossága együttvéve.

De az átlag életkor alacsony,
és a kemény munkának ára van.

A mindennapok a bizonytalanság
terhe alatt zajlanak.

Ritka kiváltság az oktatás.

A gyermekek a családok
egyedüli reményei,

hiszen minden szabad kéz

szükséges az életben maradáshoz.

Az emberiség zsenialitása,

hogy mindig felismeri a gyengeségét.

A fizikai erő, melyből nem adatott
elég az ember számára

megvan az állatokban, és velük
fedezhettünk fel új területeket.

De hogy hódítható meg a világ
üres gyomorral?

A mezőgazdaság találmánya
mindent megváltoztatott.

Csaknem 10,000 éve történt ez.

A mezőgazdaság volt az első
jelentős találmányunk.

Ez vezetett az első többletekhez

és adott lehetőséget városok
és civilizációk kialakulásához.

Az élelem után kutatással telt
évezredek emléke elszállt.

Megtanultuk termeszteni a búzát,

és azt, hogy miként tartsuk életben
különböző talajokban és éghajlatokban.

Olyanok vagyunk,
mint bármelyik faj a Földön.

A legfontosabb napi teendőnk,
hogy jóllakjunk.

Amikor a termés nem kedvez

és kevés a csapadék,

fantasztikus elszántsággal küzdünk,

hogy mégis életben maradjunk.

Az emberek türelemmel és odaadással
formálták a földet

majdnem rituális módon ismételve
újra és újra.

Mezőgazdaság máig is a világon
a legelterjedtebb foglalkozás.

Az emberiség fele munkálja a földet,

és közülük a háromnegyede a saját kezével.

A mezőgazdaság hagyománya generációról
generációra száll

verejték, vesződés és kemény munka árán

hiszen ez a legfontosabb
az életben maradásunkhoz.

A sok pusztakezi fáradtság után
az emberiség talált egy módot

miként juthat energiához
a Föld mélyéből.

Ezek a lángok növények művei.
Eltárolt napsugarak.

Tiszta energia.
A Nap energiája,

melyet évmilliókon át
gyűjtöttek a növények

több mint 100 millió évvel ezelőtt.

Ez a szén. Ez a földgáz.

És mindenekfelett ez az olaj.

Ez a begyűjtött napfény mentette fel
az emberiséget a földeken végzett munka alól.

Az olajjal kezdődött az emberek kora

akik megszabadultak az idő láncaitól.

Az olajnak köszönhetően néhányan
váratlan kényelemre tettek szert.

És 50 év alatt, generáció alatt,

a Föld drasztikusabban megváltozott

mint az összes azt megelőző generáció alatt.

Gyorsabban, gyorsabban.
Az elmúlt 60 évben

a Föld lakosság megháromszorozódott.

Több mint 2 milliárd ember
városokba költözött.

Gyorsabban, gyorsabban.

Shenzhen, Kína.

Felhőkarcolók százai
és lakosok milliói.

40 éve még egy kis halászfalu volt.

Gyorsabban, gyorsabban.

Shanghai-ban 3,000 felhőkarcoló
épült 20 év alatt.

Többszáz építés alatt van most is.

Ma közel a Föld 7 milliárd
lakosának fele

városokban él.

New York.

A világ első megapolisza

a Föld energiáinak mértéktelen
kihasználásának jelképe.

Bevándorlók millióinak erejéből

féktelenül kitermelt szén és kőolaj.

Amerika elsőként használta ki

a forradalmi energiáját a "fekete aranynak".

A földeken gépek váltották fel az embereket.

Egy liter kőolaj képes kiváltani

100 ember 24 órányi munkáját.

Az Egyesült Államokban
összesen 3 millió gazda maradt.

Ők elég búzát termelnek
2 milliárd ember ellátásához.

De ennek a búzának a nagy része
nem az emberek etetésére szolgál.

Itt és minden más ipari nemzetnél,

a búzából takarmány és bioüzemanyag készül.

Az összegyűjtött napsugarak energiája
elűzte a szárazság lidércét,

mely oly sokáig riogatta a termőföldeket.

A mezőgazdaság igényét minden
tavasznak el kell látnia,

mely az emberi vízfogyasztás
70%-át felemészti.

A természetben minden összekapcsolódik.

A megművelt földek terjedése

paraziták elszaporodásához vezetett.

A rovarirtószereknek köszönhetően

ez sem probléma többé.

Rossz termés és éhség
már nem veszélyeztet.

A legnagyobb probléma most az

hogy mihez kezdjünk a sok többlettel,
amit a modern mezőgazdaság felhalmoz.

De sajnos a rovarirtók miatt
mérgező anyagok kerültek a légkörbe,

a földbe, növényekbe,
állatokba, folyókba és óceánokba.

Beszivárogtak a élővilág sejtjeibe,

melynek terhét mindannyian viselni fogjuk.

Vajon károsak az emberre tehát, annak ellenére,
hogy többé nem kell éheznünk?

Ezek a sárga védőköpenyes farmerek

valószínűleg tudják a választ.

Aztán jött a műtrágya.
Egy másik kémiai innováció.

Váratlan hatást fejtettek ki addig
kihasználatlan területeken.

A termés alkalmazkodott
a földhöz és éghajlathoz

utat adva a legtermékenyebb fajtáknak,
és a legpraktikusabb szállításnak.

És így az elmúlt évszázadban

háromnegyede az évezredeken át
termelt fajtáknak

örökre elpusztúlt.

Ameddig a szem ellát:
műtrágya alul, műanyag felül.

A spanyolországi Almeria melegházai
Európa zöldségkertje.

Egyenlő méretű zöldségek hada
várja minden nap

teherautók ezreit, hogy elszállítsák őket
a kontinens bevásárló központjaiba.

Minél jobban fejlődik egy ország,
annál több húst fogyasztanak lakosai.

Miként lehetne másként kielégíteni
ezt a világszerte jelentkező igényt,

mint koncentrációs táborokhoz
hasonló állatfarmokkal?

Gyorsabban, gyorsabban.

Haszonállatok, melyek
soha nem látnak mezőt.

Ezek az állatok már hústermékké válnak
születésük pillanatában.

Ezeken az állatok milliói taposta
óriási területeken,

egy fűszáll sem terem.

Teherautók hordái az ország összes sarkából
hordják ide a búzát,

szóját és fehérjegazdag örleményt

melyből mind hús lesz a végén.

A végeredmény:
100 liter víz szükséges

1 kilogram burgonya előállításához,

4000 liter víz 1 kilogram rizshez,

és 13,000 liter víz 1 kilogram marhahúshoz.

Nem is beszélve a tenyésztéshez
és szállításhoz felhasznált kőolajról.

A mezőgazdaságunkat kőolaj táplálja.

Dupla annyi embert tudunk ellátni

de közben minden szabványosítottá vált.

Sokunknak ez nem várt kényelmet biztosít,

de teljes mértékben
kőolajtól függővé válunk.

Ez az új korszak.

A Föld órája a fáradhatatlan gépek
robajának ritmusára ver,

melyek a begyűjtött napsugarak
energiájából táplálkoznak.

Az egész világ ezt a ketyegést hallgatja

és bízik a reményben, és illúziókban.

Ezek a remények és illúziók valójában
olthatatlan tékozlásba torkollanak,

melyek mégtovább rontanak a helyzeten.

Tudjuk, hogy a kőolajkészletek végesek,

de mégsem akarjuk elhinni.

Sokunk számára,

az amerikai álom testet ölt
egy legendás névben.

Los Angeles.

Ebben a 100 kilométer széles városban

a gépkocsik száma majdnem meghaladja
a lakosok számát.

Itt minden este óriási energia emésztődik fel
a látványos show érdekében.

A nappalok már csak halovány
utánzatai az estéknek

mikor csillagos égbolttá válik a város.

Gyorsabban, gyorsabban.

A távolságokat már nem mérföldökben mérjük,
hanem percekben.

A gépkocsiknak köszönhetően új külvárosok épülnek,
ahol minden ház egy kastély,

biztos távolságra a lassan lakhatatlabnná
váló városközpontoktól,

és ahol a házak kusza utcák
mentén füzérként követik egymást.

Néhány szerencsés ország mintája,

mely mindenki álmává vált szerte a világon
a tévének köszönhetően.

Még itt Pekingben is,

eldózerolták a pagodákat, hogy
lemásolhassák ezeket a filmekben látott

sablonos házakat.

A gépkocsi vált a fejlődés
és kényelem jelképévé.

Ha ezt a sémát követi a társadalom

hamarosan nem 900 millió személyautó
lesz a Földön,

hanem 5 milliárd.

Gyorsabban, gyorsabban.

Minél inkább fejlődik a világ,
annál jobban szomjazik az energiára.

Mindenütt gépek vájják, emésztik

a csillagok maradványait a földből, melyek
a kezdetektől fogva érintetlenül pihentek...

Ásványok.

Az egyenlőtlen energiakihasználás folytán,
80%-a ezeknek az ásványoknak

a Föld lakosságának 20%-át látja el.

A mértéktelen bányászatnak köszönhetően,

még ebben az évszázadban ki fog fogyni
közel az összes ásványi tartaléka a Földnek.

Gyorsabban, gyorsabban.

Kikötők ontják az olajszállító tankhajókat,

hogy azok kiszolgálják az ipari termelés
kifogyhatatlan igényét.

A legtöbb termék többezer
kilométert utazik

a gyártó országtól a fogyasztó országig.

1950 óta a nemzetközi kereskedelem
húszszorosára nőtt.

90%-a a kereskedelemnek vízen folyik.

500 millió tartályt szállítanak a
hajók minden évben.

Viszik a konténereket olyan
óriási elosztópontokra,

mint Dubai.

Dubaiban keveredik a nyugati
és keleti civilizációk hatása.

Egy ország, ahol a lehetetlen
lehetségessé válik.

Mesterséges szigetek a tengeren.

Dubaiban kevés a természetes nyersanyag,

de az olajból származó pénzből
többmillió tonnányi építőanyagot és

a Föld minden pontjáról érkező
munkásokat képes kifizetni.

Dubaiban nincsenek farmok.
Minden élelmiszert importál.

Dubaiban nincs ivóvíz, de megteheti,
hogy óriási energiát ráfordítva

kivonja a tengervízből a sót
és a világ legmagasabb felkarcolóit megépíti.

Dubaiban állandóan süt a nap,
de nincsenek napkollektorok.

Dubai a modern világ jelképe,
mely mindenkit elkápráztat.

Dubai a világ, pénzből szerzett
gazgagságának új világítótornya.

Semmi sem távolodott el jobban
a természetestől, mint Dubai,

mégis Dubai függ leginkább a természettől.

Dubaiban tornyosodik ki
a nyugati élet mintája.

Még nem jöttünk rá, hogy kiaknázunk
mindent, amit a természet felkínál.

1950 óta a halászat ötszörösére nőtt,

18-ról 100 millió tonna
kifogott halra évente.

Hajók ezrei dolgoznak folyamatosan
az óceánok halállományának felélésén.

Halászterületek háromnegyede már kiürült,

és a maradék egynegyed
is már fogyóban van.

A legtöbb nagy hal kipusztúlt

hisz nincs idejük újraszaporodni.

Tönkretesszük az élet körforgását,
melyet ajándékba kaptunk.

A jelenlegi állás szerint az összes
halállományt kihalás veszélyezteti.

Minden ötödik ember napi étrendjének
alapja a halhús.

Elfelejtettük, hogy a nyersanyagok végesek.

500 millió ember él a Föld sivatagjaiban,

többen, mint egész Európában.

Ők megbecsülik a vízet.

Ők tudják, hogy kell spórolni vele.

Itt mindenki a talajvízt használó
kutaktól függ,

mely akkor halmozódott fel a talajban,
mikor még esők öntözték ezeket a vidékeket.

25,000 évvel ezelőtt.

A talajvíznek köszönhetően lehetséges
a termesztés is a sivatagokban,

mely élelemmel látja el a helyi lakosságot.

A mezők körkörös formája jelzi

a középpontokba helyezett öntözőket.

Nagy ára van viszont ennek.

A talajvíz itt nem megújuló forrás.

Szaúd-Arábiában

az iparosított termelés a sivatagban
már kudarcot vallott.

Mint egy pergamentérképen,

a világos foltok mutatják
az elhagyott, hajdani termőföldeket.

Az öntöző felszerlések még mindig
ott vannak.

A víz kipumpálásához szükséges energia is.

De a talajvíz tartalékok majdnem
teljesen kifogytak.

Izrael a sivatagból
művelhető földet csinált.

Mégha mostanra már csak
csepegtetve önzötnek is,

a vízfogyasztás továbbra is növekszik
az exportból befolyó bevétel miatt.

Az egykor hatalmas Jordán folyó
mára csupán egy erecske.

A víz elfolyt a világ
bevásárlóközpontjaiba

gyümölcsök és zöldségek formájában.

A Jordán folyó sorsa nem egyedi.

Világszerte minden tizedik folyó

már évente több hónapon keresztül nem
jut el a tengerekig.

A Jordán folyó vízének hiányában

A Holt-tenger vízszintje évente
egy méterrel csökken.

Várhatóan India fog a legtöbbet
szenvedni a vízhiány miatt

ebben az évszázadban.

Tömeges öntözés látta le
a növelvő populációt,

és az elmúlt 50 évben
21 millió kutat ástak.

Az ország sok részében,

a furóknak egyre mélyebbre kell hatolni,
hogy vizet találjanak.

Nyugat Indiában,
30%-a a kutaknak kiszáradt.

A földalatti víztárolók kiszáradnak.

Ezeket a természetes tartályokat csakis
a monszun esők képesek valamelyest pótolni.

A száraz évszakban a helyi, női lakosok
saját kezükkel mélyitik a kutakat.

Sokezer kilóméterre innen,

1,000 liter vizet fogyaszt

egy ember naponta.

Las Vegas a sivatagba épült.

Többmillióan élnek itt.

Ezrével érkeznek új lakosok
minden hónapban.

Az itt élők a legnagyobb
vízfogyasztók az egész világon.

Palm Springs egy másik sivatagi város
trópusi növényzettel

és pazar golfpályákkal.

Meddig képes ez a délibáb
fennmaradni?

A Föld nem képes ezt fenntartani.

A Colorado folyó, mely
vízzel látja el ezeket a városokat,

egyike azoknak a folyóknak, melyek
már nem érnek el a tengerig.

A vízszint a környező tavakban
folyamatosan apad.

2025 előtt közel 2 milliárd embert
érinteni fog a vízhiány.

A lápos területek a felszín
6%-át teszik ki.

Nyugodt vizükben valóságos
üzemek működnek,

melyben mikroorganizmusok
türelmesen tisztítják a vizet

és felemésztik a szennyeződést.

Ezek a lápok nélkülözhetetlen
eszközök a víz

folyamatos megtisztulásához.

Szivacsok, melyek
szabályozzák a víz folyását.

Az esős évszakban megtelnek

és a száraz évszakban kiengedik
a megtisztított víztömeget.

A nagy sietségben, hogy minden
területet elfoglaljunk,

sikerült a legtöbb lápot
legelővé és termőfölddé alakítanunk,

vagy városokat építenünk a helyükre.

Az elmúlt évszázadban,
a Föld lápjainak fele kiszáradt.

Nem is ismerjük a gazdagságukat
és a szerepüket.

Minden életforma összekapcsolódik.

Víz, levegő, talaj, fák.

A világ csodája itt van
a szemünk előtt.

A fák kilélegzik a talajvizet
lágy ködként a levegőbe.

Lombjaik mennyezetet alkot, mely
enyhíti a nagy esőzések hatását.

Az erdők biztosítják a páratartalmat,
ami szükséges az élethez.

Szenet tárolnak,

többet, mint az egész légkörben együtt.

Kulcsszereplői az éghajlat egyensúlyának,
amitől mindannyian függünk.

Az erdők biztosítanak élőhelyet

a Föld élőlényeinek egyharmadának,

Ezek az erdők az orvosság számunkra.

Minden anyag mi ezekben a növényekben
megtalálható, a mi testükben is benne van.

A sejtjeink ugyanazt a nyelvet beszélik.

Egyazon családba tartozunk.

Mégis 40 év alatt,
a világ legnagyobb esőerdője

Amazónia,
20%-kal csökkent.

Ezek az erdők adnak helyet
szójafarmoknak és legelőknek.

95%-a ezeknek a terményeknek
szárnyasok és lábasjószágok

takarmányát biztosítja
Európában és Ázsiában.

Így válnak az erdők hússá.

20 éve Borneó, a világ
negyedik legnagyobb szigete

szinte egészét egy nagy
összefüggő erdő fedte.

A jelenlegi erdőírtás mellett,

10 éven belül teljesen el fog tűnni.

Az élethez víz, levegő, föld és nap szükséges.

Borneóban ez a szoros kötelék megszakadt,

mely egykor a világ legváltozatosabb
élővilágának adott otthont.

Ezt a katasztrófát az olajpálma
termelése váltotta ki Borneóban,

mely a leginkább keresett,
és fogyasztott olaj a Földön.

Az olajpálma nem csak élelmiszer
formájában szolgálja az igényeinket,

de kozmetikumokat és egyre inkább
alternatív üzemanyagot is állítanak elő vele.

A burjánzó erdő helyén mára egyetlen
egy faj maradt: az olajpálma.

A helyiek számára ez megélhetést biztosít.

Ez az iparosított mezőgazdaság.

Másik példája a tömeges
erdőírtásnak az eukaliptusz.

Eukaliptuszt használunk a papír előállításához.

Egyre több eukaliptusz fára
van szükség, hiszen a papírgyártás

megötszöröződött az elmúlt 50 évben.

Egy mesterségesen ültetett erdő nem
helyettesít egy természetes erdőt.

Az eukaliptusz fák lábánál

semmi sem nő, mert leveleik
mérgező ágyat képeznek a többi növény számára.

Gyorsan nőnek, de
nagy a vízigényük.

Szója, olajpálma,

eukaliptusz fák...

Az erdőírtás elpusztítja a nélkülözhetetlent,
hogy előállítsa a feleslegeset.

Máshol viszont,

az erdőírtás az utolsó mentsvár
a túléléshez.

Közel 2 milliárd ember,

a Föld lakosságának
közel egyharmadának élete,

a faszéntől függ.

Haitiben,

a világ egyik legszegényebb országában,

a faszén az egyik legfontosabb
fogyóeszköz.

A Karib térség egykori gyöngyszeme

nem képes ellátni lakosságát
külső segítség nélkül.

Haiti dombjain,
az erdők 2%-a maradt csupán.

Lecsupaszítva,

semmi sem tartja össze a talajt.

Az esővíz mindent elmos a domboldalakról
egészen a tengerig.

Ami megmaradt az egyre kevésbé
alkalmas mezőgazdaságra.

Madagaszkár néhány részén
az erózió hihetetlen méreteket ölt.

Teljes hegyoldalak szakadnak le
többszáz méter szélesen.

Vékony és sérülékeny,
a termőföld is életből lett.

Az erózió miatt ez a gyönge humuszréteg

mely évezredeken át alakult ki,
most eltűnik.

Egy teória a Rapanui nép sorsára,

a Húsvét-szigetek lakóinak történetére,

mely talán elgondolkodtat mindannyiunkat.

A világ elszigeteltebb szigetén élve

a Rapanui nép felélte összes nyersanyagát,
mígnem nem maradt semmi hátra.

A civilizáció elpusztúlt.

Ezen a szigeten éltek egykor a világ
legmagasabb pálmafái.

Ezek is elpusztúltak.

A Rapanui nép mindet kivágta.

Ezután eróziók nehezítették az életüket.

A Rapanui nem tudott többé halászni sem,
hisz nem volt miből kenut építeni.

A Rapanui volt a legbrilliánsabb
civilizáció a Csendes-óceán térségében.

Leleményes farmerek, szobrászok,
kivételes vezetők,

mégsem tudtak úrrá lenni a túlnépesedésen
és a fogyatkozó nyersanyag kérdésén.

A nép lázongott az éhség miatt.

Kevesen élték túl a felfordulást.

Az igazi rejtélye a Húsvét-szigeteknek nem
az, hogy a szobrok hogy kerültek oda.

Azt tudjuk.

Amit viszont nem tudunk,
hogy miért nem cselekedett időben a Rapanui.

Ez csak egy teória, de
nagy jelentősége van napjainkban.

1950 óta a Föld lakossága
megháromszorozódott.

1950 óta

gyökeresebben megváltoztattuk
a szigetünket, a Földet,

mint az elmúlt 200,000 év
alatt együttvéve.

Nigéria a legnagyobb olaj
exportőr Afrikában,

Mégis 70%-a a lakosságnak
a létminimum alatt él.

A gazdagság ott van, de a népnek
nincs hozzáférése.

Ez ugyanígy igaz mindenhol a Földön.

A világ szegény lakosságának fele
nyersanyagban gazdag országban él.

A fejlődés reménye nem váltotta be
a hozzáfűzött reményeket.

50 év alatt a szegények és gazdagok
közötti különbség soha nem látott mértéket öltött.

Napjainkban,

a világ gazdaságának fele az emberiség
2%-ának a kezében van.

Fenntartható ez a borzasztó igazságtalanság?

Ez okozza a népvándorlásokat mindenütt,

melyekre még rá sem eszméltünk.

Lagos városában 700,000-en
éltek 1960-ban.

2025-re a lakosság száma eléri
majd a 16 milliót.

Lagos az egyik leggyorsabban növekvő
megapolisz a Földön.

A legtöbb lakos eredetileg farmer volt,

akik a városba kényszerültek gazdasági
és földrajzi indokok miatt.

Ez egy teljesen új formája
a városiasodásnak,

melyet nem a fejlődés, hanem a
túlélés hajt.

Minden héten egy millióval
gyarapszik a városlakók száma.

Minden hatodik ember egészségtelen,
túlzsúfolt városi környezetben él

állandó víz, egészségügyi ellátás
és áram nélkül.

Az éhség újra eljött.

Közel 1 milliárd embert érint.

Mindenütt a bolygón a szegények
küzdenek az életbenmaradással,

míg mi tovább költünk felelőtlenül,
számunkra nélkülözhetetlen dolgokra.

Egyre messzebb és messzebb tekintünk

még érintetlen területekre

és vidékekre,
melyek egyre nehezebben lakhatóak.

A hozzáállásunk nem változik.

Az olaj ki fog fogyni?

Akkor még mindig ott vannak
a kátránymezők Kanadában.

A világ legnagyobb teherautói
hordanak el többezer tonna homokot emiatt.

A földszurok és a homok szétválasztásához

sokmillió köbméter vízre van szükség.

Kolosszális mértékű energiára van szükség.

A szennyezés katasztrófális.

Az elsődleges szempont jelenleg,

hogy minden még létező olajat kifejtsünk.

Az olajtankjaink egyre nagyobbak és nagyobbak.

Az energiaigényünk folyamatosan nő.

Úgy próbálunk fejlődni, mint
egy feneketlen üst

melyet nem lehet eléggé fűteni.

A szén az oka mindennek.

Néhány évtized alatt, a szén,
mely forrón tartotta a légkört,

és melyet a természet évmilliók alatt
szorított vissza, hogy utat adjon az életnek,

újra a légkörbe ömlik.

A légkör melegszik.

Pár éve még elképzelhetetlen volt,
hogy itt hajó közlekedjen.

Közlekedés, ipar,
erdőírtás, mezőgazdaság...

Minden tevékenységünk óriási
mennyiségű szén-dioxidot termel.

Anélkül, hogy észre vettük volna,
molekulánként

felborítottuk a Föld éghajlatát.

Minden tekintet a sarkkörökre terelődik.

Ahol a globális felmelegedés jelei
a leginkább látszanak.

Gyorsan történik, nagyon gyorsan.

Az észak-nyugati átjáró, ami összeköti
Amerikát, Európát és Ázsiát

szertefoszlik.

A sarki jég olvad.

A globális felmelegedés hatása miatt

a jég 40%-a elolvadt az elmúlt 40 évben.

A felszíne évről évre csökken.

2030 nyarára teljesen eltűnhet.

Vannak akik szerint akár 2015-re is.

A napsugarak, melyeket ezidáig
a jégmezők visszavertek

most a vizet melegítik fel.

A felmelegedés folyamatosan gyorsul.

Ez a jég őrzi bolygónk történetét.

A szén-dioxid szintje nem volt ilyen magas

többszázezer éve.

Az emberiség sosem élt még ilyen légkörben.

Vajon ez a mértéktelen kihasználása
a nyersanyagoknak minden élőlényt fenyeget?

A klímaváltozás

kihangsúlyozza ezt a veszélyt.

2050-re a Földön élő fajok
negyede a kihalás szélére jut,

vagy végérvényesen kipusztúl.

A sarkkörökön,

a természet egyensúlya már
megbomlott.

Az Északi-sarkon

a jég 30%-a elolvadt
az elmúlt 30 évben.

Ahogy Grönland egyre melegszik

egy egész kontinensnyi ivóvíz folyik
bele az óceánok sós vizébe.

Grönland jégmezőiben tárolódik
a Föld ivóvízkészletének 20%-a.

Ha ez elolvad, a tengerszint
7 méterrel emelkedni fog.

Pedig itt nincsenek is gyárak.

Grönland jégsapkái a melegházhatást
okozó gázok miatt olvadnak,

melyeket máshol bocsájtanak ki.

A Föld ökológiai rendszerének
nincsnek határai.

Bárhol is legyünk,

tetteink kihatnak az egész Földre.

Földünk légköre egy
szétválaszthatatlan egység.

Ez egy vagyon, amin osztozunk.

Grönland jégmezőinek tetején tavak
jelennek meg.

A jégsapkák olyan ütemben olvadnak,
melyet még a legpesszimistább

tudósok sem jósoltak 10 évvel ezelőtt.

Egyre több és több gleccserfolyó
fut össze

és tör utat a felszín alatt.

Úgy gondoltuk, hogy a víz megfagy
a jég alatt.

Éppen ellenkezőleg,
a jégtáblák alatt elfolyik,

szállítva így a jégmezőket
bele a tengerbe.

Ahogy Grönland ivóvize

belefolyik az óceánok vizébe,

úgy sodródnak veszélybe a
tengerszint közelében lévő települések.

A tengerszint növekszik.

A vízszint növekedése folytatódik
a felmelegedés hatására.

Csupán a huszadik század alatt

a tengerszint 20 centimétert emelkedett.

Minden ingataggá válik.

Korallzátonyok kifejezetten
érzékenyek a legkisebb változásra is.

30%-uk már el is pusztúlt.

Pedig kulcsfontosságú a szerepük
a fajok életbenmaradásához.

A légkörben a legnagyobb áramlatok
irányt váltanak.

Az esőzések változnak.

Az éghajlat változik.

Az alacsonyan fekvő szigetek lakói

a Maldív-szigeteken például,
az elsők között érintettek.

Az aggodalom növekszik.

Vannak, akik már most új
vidékre költöznek.

Ha a tengerszint ilyen ütemben növekszik,

mit fognak a Tokióhoz
hasonló nagyvárosok tenni?

Évről évre tudósok jelentései
egyre rémisztőbbek.

A Föld lakosságának 70%-a
part mentén él.

15-ből 11 nagyváros

tengerek, vagy folyók partján fekszik.

A tengerszint emelkedésével a
sótartalom beszivárog az ivóvízbe,

így ihatatlanná téve azt
a lakók számára.

A tömeges népvándorlás elkerülhetetlen.

Az egyedüli kérdés a jelenség mértéke.

Afrikában, a Kilimandzsáróra nem
lehet ráismerni.

80%-a a jégsapkáknak leolvadt.

Nyáron a folyók már nem folynak emiatt.

A helyi lakosság szomjazik.

Még a Föld legmagasabb csúcsainál is,
a Himalája szivében is

az örök hó és a gleccserek
fogyóban vannak.

Pedig ezek a gleccserek
létfontosságúak a víz körforgásában.

Jégként őrzik a monszun vizét télen

és kiengedik nyáron az olvadáskor.

A Himalája gleccserei látják el az összes
nagy ázsiai folyót vízzel.

Indus, Gangesz,
Mekong, Yangtze Kiang...

2 milliárd ember függ a belőlük
nyert ivóvíztől,

és a termőföldek művelhetősége
Bangladesh-ben.

A Gangesz és a Brahmaputra deltájában,

Bangladesh közvetlenül érintett
a Himalájában zajló eseményekben

és a tengerszint emelkedésében is.

Ez a legsűrűnlakottabb és
egyben legszegényebb ország a világon.

A globális felmelegedés már
kifejti itt is hatását.

Az árvizek és tornádók együttes hatása

eltüntetheti a területének
egyharmadát.

Bármelyik nép, ilyen méretű káros
jelenségek miatt

végső soron biztos elvonul.

Gazdag országok sem lesznek kivételek.

Szárazságok mindenütt jelentkeznek.

Ausztráliában a termőföldek fele
már kezd kiszáradni.

Folyamatosan feldúljuk az
éghajlat egyensúlyát,

mely 12,000 éve segít minket
a fejlődésben.

Egyre több tűzvész
üti fel fejét nagyvárosok közelében.

Ezek a tüzek csak tovább
súlyosbítják a globális felmelegedést.

Ahogy a fák elégnek,
szén-dioxid szabadul fel belőlük.

A rendszer, mely az éghajlatot
tartja egyensúlyban súlyosan megsérült.

Alapjaiban rendült meg.

A klímaváltozás vészjósló órája
ezeken a gyönyörű vidékeken is ketyeg.

Szibériában,
és máshol is a Földön,

olyan hideg van, hogy a talaj
állandóan meg van fagyva.

Ezt állandóan fagyott
altalajnak nevezzük.

A felszín alatt klimatikus
bomba rejtőzik.

Metán.

Melegházhatást okozó gáz, mely
20-szor intenzívebb a szén-dioxidnál.

Ha fagy leolvad,

a kiszabaduló metán, olyan mértékben
felgyorsítja majd a melegházhatást,

melynek következményét
elképzelni sem tudjuk.

Akkor valóban
ismeretlen területen leszünk.

Az emberiségnek kevesebb, mint 10 éve
van hátra, hogy fordítson ezen a folyamaton,

és hogy ne kényszerüljön
erre az ismeretlen területre.

Az élet a Földön, ahogy még
nem ismerjük.

Olyan jelenséget idéztünk elő,
melyet nem tudunk irányítani.

A kezdetek óta,

a víz, a levegő és az élet
szorosan összefügg.

De sajnos mi megtörtük ezt
a kapcsot.

Nézzünk szembe a tényekkel.

El kell hinnünk, amit tudunk.

Minden, amit láttunk az emberi
viselkedés következménye.

A saját formánkra alakítottuk a Földet.

Nagyon kevés időnk maradt változtatni.

Hogy képes majd ez az évszázad
9 milliárd ember terhét viselni,

ha nem fogadjuk el már ezidáig
felhalmozott hibáinkat?

A Föld lakosságának 20%-a
fogyasztja az összes nyersanyag 80%-át.

A világ 12-szer annyit költ fegyverkezésre,

mint, amennyit fejlődő országok segítésére.

5000 ember hal meg naponta
szennyezett víz miatt.

1 milliárd embernek nincs állandó ivóvize.

1 milliárd ember éhezik.

A termelt búza 50%-a

állatok takarmányaként és
üzemanyagként hasznosul.

Művelhető területek 40%-a
szenvedett súlyos, hosszútávú kárt.

Minden évben 13 millió hektár erdő
semmisül meg.

Minden negyedik emlős, nyolcadik madár,
harmadik hüllő a kihalás szélén van.

A fajok 1000-szer gyorsabban pusztulnak,
mint az természetesen történne.

Halászterületek egyharmadát kizsákmányolták.

Az elmúlt 15 év átlaghőmérséklete

az eddig mért legmagasabb.

A jégréteg 40%-kal vékonyabb,
mint 40 évvel ezelőtt.

2050-re 200 millió menekült lesz
az éghajlatváltozás miatt.

A tetteink ára nagyon magas.

Olyanok fizetik meg ezt az árat,
akik nem is tehetnek róla.

Láttam menekült táborokat,

városnagyságúakat a sivatagban.

Hány férfi, nő és gyermek

sorsa forog kockán?

Muszáj nekünk mindig falakat húznunk,
hogy szétválasszunk embereket

és megóvjuk a boldogságát néhánynak
mások gyötrelmétől?

Túl késő pesszimistának lenni.

Tudom, hogy egyetlen ember
képes ledönteni bármelyik falat.

Túl késő pesszimistának lenni.

Világszerte ötből négy gyerek jár iskolába.

Soha sem adatott még meg ennyi ember
számára az oktatás lehetősége.

Mindenki, a leggazdagabbtól a
legszegényebbig hozzájárul a jövőhöz.

Lesotho,
a világ egyik legszegényebb országa

arányosan a legtöbbet költ az oktatásra.

Qatar, az egyik leggazdagabb állam,
híres egyetemeket támogat.

Kultúra, oktatás,
fejlesztés és kutatás

mind kimeríthetetlen értékek.

A szenvedés és gyötrelem láttán

önkéntesek milliói vállalnak
szolidaritást, mely bizonyítja

hogy az emberek közti kapcsolat
erősebb, mint a nemzetek közti önzőség.

Bangladeshben, egy férfi
megalkotta az elképzelhetetlent:

bankot alapított, mely csakis
a szegényeknek ad kölcsönt.

30 év alatt megváltoztatta
150 millió ember életét.

Az Antarktisz óriási
nyersanyagkészlettel rendelkező terület,

melyet egyik ország sem aknázhat ki.

A természet szentélye,
a béke és tudomány szigete.

Egy egyezmény, melyet 49 ország írt alá,

melynek folytán közkinccsé válhatott
az egész terület.

Túl késő pesszimistának lenni.

Kormányok cselekedtek, hogy megőrizzék
a szárazföldi vizek 2%-át.

Ez nem sok, de dupla annyi, mint
10 évvel ezelőtt.

Az első nemzeti parkok
egy évszázada jelentek meg.

Mára a szárazföldek 13% nemzeti park.

Ezek azok a területek,
ahol az emberi tevékenység

lépést tart a fajok és természet
fenntarthatóságával.

Ez az emberek és természet közötti
egyensúly legyen a követendő minta,

és ne a kivétel.

Amerikában, New York felismerte
a természet jelentőségét.

Ezek az erdők és tavak
látják el a várost ivóvízzel.

Dél-Koreában az erdők nagy része
kipusztúlt a háborúban.

A nemzeti erdőtelepítési
programnak köszönhetően,

most újra 65%-át az országnak
erdők fedik.

A papír 75%-a újrahasznosul.

Costa Rica döntést hozott
a fegyverkezés és a természetvédelem között.

Az országnak nincs többé serege.

A pénzt oktatásra, ökoturizmusra

és az erdők megóvására költi.

Gabon a világ egyik elsőszámú
fakiterlemő országa.

Itt már szelektív fakitermelés folyik.
Hektáronként 1 fa.

Az erdők az ország legfontosabb
bevételi forrásai,

de van idejük helyreállni.

Vannak megoldások
a fenntartható erdőgazdálkodásra.

Kötelezővé kell tenni őket.

Fogyaszttók és gyártók számára
az igazság elérése a cél.

Mikor az üzlet jó,
és vásárló és eladó egyaránt profitál,

mindenki jó életet élhet.

Hogy lehet igazság és egyenlőség

azok között, akik puszta kézzel
művelik a földet,

és azok közt, akik gépekkel
gyűjtik be a terményt?

Legyünk felelős fogyasztók.

Gondolkodjunk el rajta,
hogy mit vásárolunk!

Túl késő pesszimistának lenni.

Láttam emberi léptékű mezőgazdaságot.

Képes ellátni az egész Földet,

ha a hústermelés nem az emberek
szájából veszi el az élelmet.

Láttam halászokat, akik
ügyelnek arra, hogy mit fognak ki

és mértékkel használják az óceán kincseit.

Láttam házakat, melyek
magunknak termelnek energiát.

5,000 ember él Freiburgban

Németországban, az első
természetbarát ökokerületben.

Más városok is támogatják a projektet.

Mumbai az ezredik csatlakozó.

Új-Zéland, Ausztria, Svédország, Izland
és más nemzetek

elsődleges szempontként tűzték ki

a megújuló energiaforrásokat.

80%-a a fogyasztott energiának
szerves anyagból származik.

Minden héten,

két új szénerőmű épül Kínában.

De láttam Dániát is,
ahol egy újfajta szénerőmű épült,

ami a szenet nem a levegőbe, hanem
a földbe bocsájtja ki.

Egy megoldás a jövőben?
Senki se tudja még.

Izlandon láttam egy erőművet

mely a Föld hőjét használja.

Geotermikus erőmű.

Láttam egy tengeri kígyót,

mely a hullámok energiáját

alakítja elektromos árammá.

Láttam szélerőmű sorokat
Dánia partjainál

melyek az ország fogyasztásának
20%-át ellátják.

Amerika, Kína, India, Németország
és Spanyolország a legnagyobb befektetők

a megújuló energiák terén.

Már 2 és fél millió munkát teremtettek
ezen a téren.

Hol nem fúj szél a Földön?

Láttam sivatagokat, forrni
a nap sugaraitól.

Minden összefügg a Földön,

és a Föld összefügg a Nappal,
az eredendő energiaforrással.

Nem tudnánk utánozni a
növényeket és begyűjteni a napenergiát?

Egy óra alatt a Nap elegendő energiát
sugároz a Föld felszínére,

ami a teljes emberiség egy évi fogyasztását
képes kiszolgálni.

Amíg a Föld létezik,
a Nap energiája kifogyhatatlan marad.

Amit tennünk kell, hogy

nem fúrjuk tovább a Földet, hanem
elkezdünk felfelé tekinteni.

Csak a Nappal való gazdálkodást
kell megtanulnunk.

Ezek mind csak példák,

de felhívják a figyelmünket.

Egy új kalandra hívják fel
az emberiséget

mely a mértékletességen,
intelligencián és osztozáson alapszik.

Össze kell fognunk.

Nem az a fontos

ami már nincs,

hanem ami még van.

Még mindig megmaradt az erdők fele,

folyók, tavak, gleccserek ezrei
és rengeteg élőlény.

Tudjuk, hogy a megoldások már
megérkeztek.

Mindannyian akarnunk kell a változást.

Mire várunk még?

Rajtunk áll, hogy mi történik ezután!

Együtt...