Gem - Prior to Identity.mp4

Az identitás előtt - Mi vagy te?

2025. március 24.
(felirattal)

K1: Úgy érzem, hogy magam is belépek abba,
amit megosztasz velem.

Talán két nappal ezelőtt beszéltünk
a szatszangon,

azt hiszem pénteken, három napja.

És azt mondtad, hogy

valami olyan felé mutatsz,
ami nem kettősség.

Azt mondtad, hogy amit te...

A figyelmet az Önvalóra kell irányítani,
ami nem kettősség.

Ezt hallottam a...

Mert panaszkodtam valamiről, állapotokról.

Úgy értem, nem is tudom,
ez az egyetlen dolog, amire emlékszem

abból, amit megosztottál velem.

M: Így kell bánnom a dolgokkal,
amikor így beszélsz,

amint valami fogyaszthatót látok
abból, amiről beszélsz,

ott megállok, és azt mondom:
csináljunk belőle ételt.

Mivel van egy tendencia
és ezt mindannyian tudjuk,

hogy elkezdünk beszélni és tovább
gördülünk a következő, következő dolgokra.

És senki sem jön el a mélységgel.

Nagyon ösztönözném...
Ezért mondtam,

csak a kávézás idejére vagyok itt,

és lássuk, hogy a legjobbat tudjuk-e
együtt kihozni ebből a pillanatból.

Szóval, már mondtál valamit,
hogy abból, amit hallottál,

arra mutattam, hogy a figyelmedet
arra irányítsd, ami nem kettős.

Már az is furcsa, hogy ezt mondom,
mert a Figyelem,

és, Arra, ami nem kettős,

ami azt jelenti, hogy valójában,
még a „figyelem ráirányítása” is

már egy cselekvés ami megtörténik
abban a dologban, ami nem kettős.

Ha nem érted,
akkor megpróbálom másképp,

mert nem azért vagyok itt,
hogy csak fogalmakat közvetítsek

és minden ilyesmit, tudod?

Én csak itt vagyok... Paradicsomos
szendvics, minden fogyasztható.

Ennek így kell lennie.
Tehát ha nem érted, akkor azt szólsz.

Vagy elengeded, és minden rendben.

Szóval, ha hallottad, hogy azt mondtam

hogy irányítsd a figyelmed,
vagy hogy odahelyezd a figyelmed,

vagy azt mondtam: Irányítsd a
figyelmed arra, ami nem-kettős,

hogyan kell eljárnod egy ilyen dologgal
kapcsolatban? Mit teszel?

És bármit mondasz,
mintha az elméddel...

Igazából semmi okosság nincs benne.

M: Az igazság nem okos, tudod.

M: Az elme okos.

M: Mit jelent ez?
Mert van elegendő erő,

lehetőség valami nagyon, nagyon...

Nem tudom, milyen szóval...
Még azt sem tudom mondani, hogy „értékes”.

Talán az ember értelme szempontjából,

ez lesz a legértékesebb,
ha ezt megérted.

Csak akkor fogod megérteni,
ha késztetést érzel arra, hogy megértsd.

Sokan elégedettek
egyfajta tudással valamiről.

A tudás mindig „szól” valamiről.

Tehát amiről beszélek, az nem
„szól” semmiről.

Ez... Mi van itt, mi van itt,
ami nem valakinek a vívmánya?

Csak az, ami itt van.
Nem hiszem, hogy...

Ez nem egy olyan kérdés, amely
sok embert fog érdekelni.

Valami újat szeretnél.

Valami olyat szeretnél, amire
reagálhatsz és amiért izgatott lehetsz,

vagy érezni,
„Á, megvan”, vagy valami ilyesmi.

K1: Mondhatom, Babaji?
M: Igen, vártam rád.

K1: Úgy érzem, hogy ha értelmezem,
amit mondasz,

akkor megtörténik az észlelés.

Amit én észlelek az más,

mint az elme, mintha...
Azt akarom mondani,

hogy a felismerés ténye
valami érzékelhető dolog.

Mint ahogy az elme is felismer valamit
az kettősség.

M: Az elme, vagy ahogy te magadat hívod,
ez nem számít,

számomra ez ugyanaz.

Ha bármit észlelsz, az a kettősség aktusa.

Nincs gondunk a kettősséggel!

Minden tapasztalat többnyire
a kettősségen alapul.

Nem azért vagyok itt, hogy
felszámoljam a tapasztalatot.

K1: Igen, azt hiszem, ez az, amiről
pénteken beszéltem veled,

mert én tényleg...

Valaki azt mondta,
Layla mondta nekem,

"Nincs olyan jelződ, amelyik segít neked,
amikor ezek az állapotok jönnek?"

Én erre:
" Igazából, nincs. Küzdöm."

Amikor ülök azzal, amit megosztasz velem,

hogy még az érzékelés
aktusát is érzékeljük...

M: Te, aki azt mondod „küzdök”,

nem egyfajta konstrukció ez is,
ez a „te”, aki küzd?

Ez nagyon árnyalt, de én rögtön
beletalálok. Én nem, én nem...

M: Még a küzdés érzése is,

és a legmegkérdőjelezhetetlenebb
feltételezés,

hogy „küzdök, küzdök”,

mindenki a szó szerint fogja venni,
„küzdök”...

Azt mondtam: Igen, igen, ez érthető.

De nem létezhet küzdelem az „én” nélkül.
Vagy mégis?

Tehát kapcsolatban állnak egymással.
Az az „én”, amely azt mondja: „küzdök”,

és a küzdelem, ezek együtt járnak,
nem igaz?

Tehát mielőtt még feljönnének,
mi is van itt?

Mi mondja egyáltalán, hogy
„Ó, igen, küzdök”?

Ez valahogy nem az, hogy ez
az ember, aki küzd

és amiért küzd, csak egy mozzanat?

És nemsokára újabb felvonás következik.

Ez csak az idő és az elme játéka.

Nos, ez a dolog... Tíz perccel ezelőtt
azt mondtad, hogy küzdesz.

"Ó, nem. Többé már nem."
Tehát minden időhöz kötött!

Nagyon sok időt fordítunk
valamire, ami elmúlik.

Még jóval azután is, hogy te már végeztél,
valaki még mindig küzd vele,

valaki még mindig küzd vele és teljesen
kiszipolyoz; amikor te már nem vagy ott!

Szóval, ez...
Kíváncsi vagyok, hogy túl sok-e?

Annyira, de annyira egyszerű.

Ha valamit az elméddel keresel,

ami egy természetes dolog,

folyamatosan találni fogsz
dolgokat, amiket...

Erről a dologról arra a dologra,
új hivatkozásokat, és így tovább.

Ez természetes, természetes dolog.
Nem harcolok az elmével.

Csak azt próbálom megmutatni neked, hogy

ki, mi és hol vagy valójában.
És hogy ki vagy valójában!

Amikor azt mondod, hogy „én”, mi az...

Minden ezen az egyszerű dolgon alapul,
az „én” érzésén,

és azon, hogy minek
tekinted ezt az „én”-t.

Az elmondásod alapján te úgy látod
magad, mint egy „én”,

mint egy személy, egy helyen,

egy bizonyos helyzetben, aki
megpróbál eljutni valahová.

Számomra mindez...
Mint ahogy mi is itt ülünk,

azt kérdezik: "Hol voltál?
Mit csináltál, Guruji?"

Megálltunk Bonanzában,
megittunk pár kávét...

Beszélhetünk így is.
Mi az értéke? Semmi. Semmi, tényleg semmi.

Mi az... Én csak mutatom neked.
Mi az, ami változatlan?

Mi az, ami változatlan benned?
Nem számít, hogy milyen helyzetben.

És ez nem egy mentális válasz,
amit adhatsz.

Ez egy felismerés, látod.

Mert ha egyszer tényleg megérted ezt,

nem fogsz így beszélni,
„Ez a dolog meg az a dolog történt”.

Szóval rendben van.

Attól kezdve, hogy felébredsz
történések történnek. Nem így van?

Semmi baj.
Rendben van, hagyd, hogy megtörténjenek.

De miért kevered bele magad?

"Ez a dolog történt velem
és találkoztam ezzel és ezzel."

És ezt tényként állítod be magadról.

Szóval, nem tudom. Éreznem kell.

Kidobom a horgot egy dologra.
Ki fog velem jönni?...

Semmiség. Szóval ezt itt hagyhatjuk.

M: Beszélhetünk másról is.
K1: Mondhatom?

M: Igen, folytasd. K1: Úgy érzem, mintha
az észlelés aktusa,

az érzékelés funkciója az, ami állandó,

legalábbis éber állapotban.

M: Igen, ez valahogy így megy.
Mi van ennek tudatában?

Mi idézi elő ennek tudatosítását?
Ez történik?

Beszélő 1: Guruji?
M: Nem, nem.

Először ezt emészd meg.
Mindenki számára ugyanaz az étel.

Ne lépj tovább valami másra. Nem.

Látod, a kérdésfelvetés a te nézőpontodból

nem elégedett a válaszaimmal.

Látod?

Tehát, ha valaki húsevő,

nem lesz elégedett
vegetáriánus étellel. Szóval, látod?

Ha az elmédből indulsz ki,

az választ akar, hogy mehessen,
„Aha! Megvan!”.

De tudod mit?

Holnap újra találkozunk
a kezeddel a fejeden, és..

Ez soha nem lesz az igazi Önvalódnak.

Mi az értéke az igazi Önvalódnak?

Mi az igazi Önvaló? Létezik ilyen?

Mindannyian annyira egyediek,
egyéniek vagyunk.

"Állj ki az egyediségedben.
Egyéniség vagy."

Ez is ott lehet.

De ez maga is egy áramló folyó.

Ezt a fickót nem tudod elkapni.

Ez csak az elme.

Az elmédet „magadnak” nevezed.

Amit az élet lehetővé tesz.
Az elmédet nevezheted „magadnak”,

míg rá nem jössz, "Itt nincs semmi
ami csendes vagy mozdulatlan.

Ez mindig egy áramló folyó."
Hála Istennek az alvásért.

Tudatosul benned, hogy
„Nincs problémám az elmével, az elme ...”

Ha tisztában vagy azzal, hogy ki vagy,
az elme csodás!

Mindezt feltárja!
A tudatosság az elmén keresztül tárja fel

mindezt a sokszínűséget, amit élvezhetünk.

Lehet érezni a keserűt és az édeset,

és mindez rendben is van.
Minden rendben van.

Az élet és a halál is része az elme-show
keverékének.

Élet és halál, te és én,
ez és az, jövés és menés.

Mindez az elmében van. Jól van!

Nem próbálom kiradírozni az elmét.

Ha nincs gondod az elméddel,
az elme csodás!

Hogyan jutottál el az elmével
kapcsolatos kérdéshez?

Ha erős identitásod van,
amely szintén az elmédben formálódik.

De az identitás előtt, mielőtt
megérintenéd az identitást, mi voltál?

Mert mióta megérintetted az identitást,
soha nem voltál nyugodt...

"Jól vagyok, jól, jól."
Legközelebb...

Amint megérinted az identitást,
az elme áramló folyójában vagy.

Tehát a nyugalmat keresed,

de még ha el is érsz némi nyugalmat
az elméből,

egy bizonyos ponton unatkozni fogsz,

"Most már unatkozom.
Most egy kis aktivitást akarok."

Tehát ez a nyugalom nem az igazi nyugalom!

Ez csak egy szünet az áramlásban...
Egy látszólagos szünet.

Kétségbeesettnek kell lenned
ahhoz, hogy értsd miről beszélek!

Szórakozni akarsz,
„Ó, igen, oké, értem”.

„Megértettem”, és megőrizheted
az identitásodat.

Megőrzöd a identitásodat
mint aki megértett valamit.

Holnap hol lesz?

"Nos, ma van egy másik dolog."
És ez így megy tovább és tovább.

És ez rendben is van, mert hála Istennek,
valahol mindezek során

során egy kis finomítás történik.

Ezt kell feltételeznem,
mert még itt vagy!

Egyébként menj. Menj vissza erre a helyre.
Menj és áramolj tovább a folyóddal.

Mi tart itt?
Kell lennie valaminek.

Van valamiféle vitamin
ami táplál valamit.

Mert valójában, ha őszinte vagy,

az elméd nem fogja szeretni
ezeket a beszélgetéseket,

mert leleplez valamit,

hogy a személy
valójában nem megbízható és valós.

Tehát a személynek az elme szempontja
nem annyira... Élvezni akarja.

Még az igazságról is tudni akar,

de nem akar az igazság lenni.

Hogy lehet ez így az igazság?
Szóval ez az amire mutatok.

K1: Amikor ezt látom,
mert ezt a játékot leleplezed bennem.

Amikor ezt a játékot látom az
olyan, mintha nem lenne elkülönülés.

De mindig van lehetőség a felajánlásra
és én csak ezt ajánlom fel.

Én értem, amit mondasz, de
az elme nem akarja azt, amit mondasz.

K1: Nem akarja.
M: Miért nem akarja azt, amit én beszélek?

...Sok mindenről beszélhetünk
amitől az elme boldog.

Sok mindenről beszélünk,
aminek az elme örül.

Miért ne örülne ennek?

K2: Mert elviszi a táplálékát,
vagy eltünteti.

M: Elveszi az ételt? Nem csak
arról van szó, hogy elveszi az ételt.

Részben ez, de leleplezi a csalást,

ami része az egyetemes játéknak.

Mondhatjuk, hogy ez Isten játéka.
Mondhatjuk így is.

Azért kell játszani, hogy megnyerjük,
vagy elveszítsük.

Tehát ez is a játék része.

De a játékos a játékban
egyelőre benne van.

De van valami korábbi
mint a játékos és a játék.

Az egyik... Mielőtt játékos lettél,
nem voltál játékos.

A játék nézője
tehát nem szenved a játéktól.

Ezt nem könnyű megérteni.
[a fejére mutat]

[K1 nem hallhatóan beszél]
[kutyaugatás]

M: Igen, igen.

[kutya ugat]
M: A kutya ugat.

Hallás, cselekvés-reakció történik,
abban, ami nem történik.

M: Tudsz azonosulni vagy sem?
Csoport: Igen.

M: Ez minden, amit tudnod kell.
De tényleg tudnod kell, mert

mert nagyon könnyen az elme
egy történetet akar csinálni ebből.

"Bonanzában ülünk, és beszélgetünk,

s ez az őrült kutya elkezdett ugatni,
és, pfú! Ez tényleg... "

Megcsinálod ezt, és bumm,
kész is van! Ciao!

...Élet, elme, kutyaugatás. [zajt utánoz]
A reakció megtörténik.

De mégis, a létezőnek azon a helyen,
semmi sem történt!

Nem azért, mert a történések ellen reagál,

hanem mert nem vesz részt a történésekben.

Ez a legnagyszerűbb tered!

Mert ahogy kezded felismerni ezt,

akkor szinte bárhová mehetsz a világon.

Nem azért, hogy ezt bebizonyítsd!

Menj a dolgodra.
Meglátod, hogy nagyon jól fogod csinálni.

Nem utasítasz el senkit,
nem ítélkezel senki felett.

Olyan mintha egy harmónia,

egy mély harmónia uralkodna
mindenben és minden mögött.

Ez nem tanítás, nem filozófia.

Ez mindenki számára természetes!

Még az ugató kutyára is igaz.

Valami abban az ugató kutyában belül
nem ugat, nem zaklatott.

Miért mondom ezt?
Mert ő is tudatánál van.

A tudatosság abban a kutyában is ott van.

Meg kell értened a játékot, a játékodat.
Ez nem egy trükk.

Mindannyian itt vagyunk ebben a testben,

ebben a tapasztalati testben,
megtapasztalva ezt a csodálatos,

csodálatos pontot az univerzumban,
amit Földnek hívnak,

és mindezeket a dolgokat, amik történnek.

Ezek mind megjelennek az elmében
a tudatosság miatt.

De minden pillanatban van egy lehetőség

arra, hogy a színfalak mögé csússzunk.
És Csak Legyél.

Mégis, "Kérsz egy kávét?" Igen.
"Mit szeretnél? Galão?"

"Nem, én feketekávét kérek."
Mindezek a dolgok ott lehetnek.

De ha erős identitással rendelkezel,
te leszel a...

Valami megváltozik. Valamivé válsz.