-
Az identitás előtt - Mi vagy te?
-
2025. március 24.
(felirattal)
-
K1: Úgy érzem, hogy magam is belépek abba,
amit megosztasz velem.
-
Talán két nappal ezelőtt beszéltünk
a szatszangon,
-
azt hiszem pénteken, három napja.
-
És azt mondtad, hogy
-
valami olyan felé mutatsz,
ami nem kettősség.
-
Azt mondtad, hogy amit te...
-
A figyelmet az Önvalóra kell irányítani,
ami nem kettősség.
-
Ezt hallottam a...
-
Mert panaszkodtam valamiről, állapotokról.
-
Úgy értem, nem is tudom,
ez az egyetlen dolog, amire emlékszem
-
abból, amit megosztottál velem.
-
M: Így kell bánnom a dolgokkal,
amikor így beszélsz,
-
amint valami fogyaszthatót látok
abból, amiről beszélsz,
-
ott megállok, és azt mondom:
csináljunk belőle ételt.
-
Mivel van egy tendencia
és ezt mindannyian tudjuk,
-
hogy elkezdünk beszélni és tovább
gördülünk a következő, következő dolgokra.
-
És senki sem jön el a mélységgel.
-
Nagyon ösztönözném...
Ezért mondtam,
-
csak a kávézás idejére vagyok itt,
-
és lássuk, hogy a legjobbat tudjuk-e
együtt kihozni ebből a pillanatból.
-
Szóval, már mondtál valamit,
hogy abból, amit hallottál,
-
arra mutattam, hogy a figyelmedet
arra irányítsd, ami nem kettős.
-
Már az is furcsa, hogy ezt mondom,
mert a Figyelem,
-
és, Arra, ami nem kettős,
-
ami azt jelenti, hogy valójában,
még a „figyelem ráirányítása” is
-
már egy cselekvés ami megtörténik
abban a dologban, ami nem kettős.
-
Ha nem érted,
akkor megpróbálom másképp,
-
mert nem azért vagyok itt,
hogy csak fogalmakat közvetítsek
-
és minden ilyesmit, tudod?
-
Én csak itt vagyok... Paradicsomos
szendvics, minden fogyasztható.
-
Ennek így kell lennie.
Tehát ha nem érted, akkor azt szólsz.
-
Vagy elengeded, és minden rendben.
-
Szóval, ha hallottad, hogy azt mondtam
-
hogy irányítsd a figyelmed,
vagy hogy odahelyezd a figyelmed,
-
vagy azt mondtam: Irányítsd a
figyelmed arra, ami nem-kettős,
-
hogyan kell eljárnod egy ilyen dologgal
kapcsolatban? Mit teszel?
-
És bármit mondasz,
mintha az elméddel...
-
Igazából semmi okosság nincs benne.
-
M: Az igazság nem okos, tudod.
-
M: Az elme okos.
-
M: Mit jelent ez?
Mert van elegendő erő,
-
lehetőség valami nagyon, nagyon...
-
Nem tudom, milyen szóval...
Még azt sem tudom mondani, hogy „értékes”.
-
Talán az ember értelme szempontjából,
-
ez lesz a legértékesebb,
ha ezt megérted.
-
Csak akkor fogod megérteni,
ha késztetést érzel arra, hogy megértsd.
-
Sokan elégedettek
egyfajta tudással valamiről.
-
A tudás mindig „szól” valamiről.
-
Tehát amiről beszélek, az nem
„szól” semmiről.
-
Ez... Mi van itt, mi van itt,
ami nem valakinek a vívmánya?
-
Csak az, ami itt van.
Nem hiszem, hogy...
-
Ez nem egy olyan kérdés, amely
sok embert fog érdekelni.
-
Valami újat szeretnél.
-
Valami olyat szeretnél, amire
reagálhatsz és amiért izgatott lehetsz,
-
vagy érezni,
„Á, megvan”, vagy valami ilyesmi.
-
K1: Mondhatom, Babaji?
M: Igen, vártam rád.
-
K1: Úgy érzem, hogy ha értelmezem,
amit mondasz,
-
akkor megtörténik az észlelés.
-
Amit én észlelek az más,
-
mint az elme, mintha...
Azt akarom mondani,
-
hogy a felismerés ténye
valami érzékelhető dolog.
-
Mint ahogy az elme is felismer valamit
az kettősség.
-
M: Az elme, vagy ahogy te magadat hívod,
ez nem számít,
-
számomra ez ugyanaz.
-
Ha bármit észlelsz, az a kettősség aktusa.
-
Nincs gondunk a kettősséggel!
-
Minden tapasztalat többnyire
a kettősségen alapul.
-
Nem azért vagyok itt, hogy
felszámoljam a tapasztalatot.
-
K1: Igen, azt hiszem, ez az, amiről
pénteken beszéltem veled,
-
mert én tényleg...
-
Valaki azt mondta,
Layla mondta nekem,
-
"Nincs olyan jelződ, amelyik segít neked,
amikor ezek az állapotok jönnek?"
-
Én erre:
" Igazából, nincs. Küzdöm."
-
Amikor ülök azzal, amit megosztasz velem,
-
hogy még az érzékelés
aktusát is érzékeljük...
-
M: Te, aki azt mondod „küzdök”,
-
nem egyfajta konstrukció ez is,
ez a „te”, aki küzd?
-
Ez nagyon árnyalt, de én rögtön
beletalálok. Én nem, én nem...
-
M: Még a küzdés érzése is,
-
és a legmegkérdőjelezhetetlenebb
feltételezés,
-
hogy „küzdök, küzdök”,
-
mindenki a szó szerint fogja venni,
„küzdök”...
-
Azt mondtam: Igen, igen, ez érthető.
-
De nem létezhet küzdelem az „én” nélkül.
Vagy mégis?
-
Tehát kapcsolatban állnak egymással.
Az az „én”, amely azt mondja: „küzdök”,
-
és a küzdelem, ezek együtt járnak,
nem igaz?
-
Tehát mielőtt még feljönnének,
mi is van itt?
-
Mi mondja egyáltalán, hogy
„Ó, igen, küzdök”?
-
Ez valahogy nem az, hogy ez
az ember, aki küzd
-
és amiért küzd, csak egy mozzanat?
-
És nemsokára újabb felvonás következik.
-
Ez csak az idő és az elme játéka.
-
Nos, ez a dolog... Tíz perccel ezelőtt
azt mondtad, hogy küzdesz.
-
"Ó, nem. Többé már nem."
Tehát minden időhöz kötött!
-
Nagyon sok időt fordítunk
valamire, ami elmúlik.
-
Még jóval azután is, hogy te már végeztél,
valaki még mindig küzd vele,
-
valaki még mindig küzd vele és teljesen
kiszipolyoz; amikor te már nem vagy ott!
-
Szóval, ez...
Kíváncsi vagyok, hogy túl sok-e?
-
Annyira, de annyira egyszerű.
-
Ha valamit az elméddel keresel,
-
ami egy természetes dolog,
-
folyamatosan találni fogsz
dolgokat, amiket...
-
Erről a dologról arra a dologra,
új hivatkozásokat, és így tovább.
-
Ez természetes, természetes dolog.
Nem harcolok az elmével.
-
Csak azt próbálom megmutatni neked, hogy
-
ki, mi és hol vagy valójában.
És hogy ki vagy valójában!
-
Amikor azt mondod, hogy „én”, mi az...
-
Minden ezen az egyszerű dolgon alapul,
az „én” érzésén,
-
és azon, hogy minek
tekinted ezt az „én”-t.
-
Az elmondásod alapján te úgy látod
magad, mint egy „én”,
-
mint egy személy, egy helyen,
-
egy bizonyos helyzetben, aki
megpróbál eljutni valahová.
-
Számomra mindez...
Mint ahogy mi is itt ülünk,
-
azt kérdezik: "Hol voltál?
Mit csináltál, Guruji?"
-
Megálltunk Bonanzában,
megittunk pár kávét...
-
Beszélhetünk így is.
Mi az értéke? Semmi. Semmi, tényleg semmi.
-
Mi az... Én csak mutatom neked.
Mi az, ami változatlan?
-
Mi az, ami változatlan benned?
Nem számít, hogy milyen helyzetben.
-
És ez nem egy mentális válasz,
amit adhatsz.
-
Ez egy felismerés, látod.
-
Mert ha egyszer tényleg megérted ezt,
-
nem fogsz így beszélni,
„Ez a dolog meg az a dolog történt”.
-
Szóval rendben van.
-
Attól kezdve, hogy felébredsz
történések történnek. Nem így van?
-
Semmi baj.
Rendben van, hagyd, hogy megtörténjenek.
-
De miért kevered bele magad?
-
"Ez a dolog történt velem
és találkoztam ezzel és ezzel."
-
És ezt tényként állítod be magadról.
-
Szóval, nem tudom. Éreznem kell.
-
Kidobom a horgot egy dologra.
Ki fog velem jönni?...
-
Semmiség. Szóval ezt itt hagyhatjuk.
-
M: Beszélhetünk másról is.
K1: Mondhatom?
-
M: Igen, folytasd. K1: Úgy érzem, mintha
az észlelés aktusa,
-
az érzékelés funkciója az, ami állandó,
-
legalábbis éber állapotban.
-
M: Igen, ez valahogy így megy.
Mi van ennek tudatában?
-
Mi idézi elő ennek tudatosítását?
Ez történik?
-
Beszélő 1: Guruji?
M: Nem, nem.
-
Először ezt emészd meg.
Mindenki számára ugyanaz az étel.
-
Ne lépj tovább valami másra. Nem.
-
Látod, a kérdésfelvetés a te nézőpontodból
-
nem elégedett a válaszaimmal.
-
Látod?
-
Tehát, ha valaki húsevő,
-
nem lesz elégedett
vegetáriánus étellel. Szóval, látod?
-
Ha az elmédből indulsz ki,
-
az választ akar, hogy mehessen,
„Aha! Megvan!”.
-
De tudod mit?
-
Holnap újra találkozunk
a kezeddel a fejeden, és..
-
Ez soha nem lesz az igazi Önvalódnak.
-
Mi az értéke az igazi Önvalódnak?
-
Mi az igazi Önvaló? Létezik ilyen?
-
Mindannyian annyira egyediek,
egyéniek vagyunk.
-
"Állj ki az egyediségedben.
Egyéniség vagy."
-
Ez is ott lehet.
-
De ez maga is egy áramló folyó.
-
Ezt a fickót nem tudod elkapni.
-
Ez csak az elme.
-
Az elmédet „magadnak” nevezed.
-
Amit az élet lehetővé tesz.
Az elmédet nevezheted „magadnak”,
-
míg rá nem jössz, "Itt nincs semmi
ami csendes vagy mozdulatlan.
-
Ez mindig egy áramló folyó."
Hála Istennek az alvásért.
-
Tudatosul benned, hogy
„Nincs problémám az elmével, az elme ...”
-
Ha tisztában vagy azzal, hogy ki vagy,
az elme csodás!
-
Mindezt feltárja!
A tudatosság az elmén keresztül tárja fel
-
mindezt a sokszínűséget, amit élvezhetünk.
-
Lehet érezni a keserűt és az édeset,
-
és mindez rendben is van.
Minden rendben van.
-
Az élet és a halál is része az elme-show
keverékének.
-
Élet és halál, te és én,
ez és az, jövés és menés.
-
Mindez az elmében van. Jól van!
-
Nem próbálom kiradírozni az elmét.
-
Ha nincs gondod az elméddel,
az elme csodás!
-
Hogyan jutottál el az elmével
kapcsolatos kérdéshez?
-
Ha erős identitásod van,
amely szintén az elmédben formálódik.
-
De az identitás előtt, mielőtt
megérintenéd az identitást, mi voltál?
-
Mert mióta megérintetted az identitást,
soha nem voltál nyugodt...
-
"Jól vagyok, jól, jól."
Legközelebb...
-
Amint megérinted az identitást,
az elme áramló folyójában vagy.
-
Tehát a nyugalmat keresed,
-
de még ha el is érsz némi nyugalmat
az elméből,
-
egy bizonyos ponton unatkozni fogsz,
-
"Most már unatkozom.
Most egy kis aktivitást akarok."
-
Tehát ez a nyugalom nem az igazi nyugalom!
-
Ez csak egy szünet az áramlásban...
Egy látszólagos szünet.
-
Kétségbeesettnek kell lenned
ahhoz, hogy értsd miről beszélek!
-
Szórakozni akarsz,
„Ó, igen, oké, értem”.
-
„Megértettem”, és megőrizheted
az identitásodat.
-
Megőrzöd a identitásodat
mint aki megértett valamit.
-
Holnap hol lesz?
-
"Nos, ma van egy másik dolog."
És ez így megy tovább és tovább.
-
És ez rendben is van, mert hála Istennek,
valahol mindezek során
-
során egy kis finomítás történik.
-
Ezt kell feltételeznem,
mert még itt vagy!
-
Egyébként menj. Menj vissza erre a helyre.
Menj és áramolj tovább a folyóddal.
-
Mi tart itt?
Kell lennie valaminek.
-
Van valamiféle vitamin
ami táplál valamit.
-
Mert valójában, ha őszinte vagy,
-
az elméd nem fogja szeretni
ezeket a beszélgetéseket,
-
mert leleplez valamit,
-
hogy a személy
valójában nem megbízható és valós.
-
Tehát a személynek az elme szempontja
nem annyira... Élvezni akarja.
-
Még az igazságról is tudni akar,
-
de nem akar az igazság lenni.
-
Hogy lehet ez így az igazság?
Szóval ez az amire mutatok.
-
K1: Amikor ezt látom,
mert ezt a játékot leleplezed bennem.
-
Amikor ezt a játékot látom az
olyan, mintha nem lenne elkülönülés.
-
De mindig van lehetőség a felajánlásra
és én csak ezt ajánlom fel.
-
Én értem, amit mondasz, de
az elme nem akarja azt, amit mondasz.
-
K1: Nem akarja.
M: Miért nem akarja azt, amit én beszélek?
-
...Sok mindenről beszélhetünk
amitől az elme boldog.
-
Sok mindenről beszélünk,
aminek az elme örül.
-
Miért ne örülne ennek?
-
K2: Mert elviszi a táplálékát,
vagy eltünteti.
-
M: Elveszi az ételt? Nem csak
arról van szó, hogy elveszi az ételt.
-
Részben ez, de leleplezi a csalást,
-
ami része az egyetemes játéknak.
-
Mondhatjuk, hogy ez Isten játéka.
Mondhatjuk így is.
-
Azért kell játszani, hogy megnyerjük,
vagy elveszítsük.
-
Tehát ez is a játék része.
-
De a játékos a játékban
egyelőre benne van.
-
De van valami korábbi
mint a játékos és a játék.
-
Az egyik... Mielőtt játékos lettél,
nem voltál játékos.
-
A játék nézője
tehát nem szenved a játéktól.
-
Ezt nem könnyű megérteni.
[a fejére mutat]
-
[K1 nem hallhatóan beszél]
[kutyaugatás]
-
M: Igen, igen.
-
[kutya ugat]
M: A kutya ugat.
-
Hallás, cselekvés-reakció történik,
abban, ami nem történik.
-
M: Tudsz azonosulni vagy sem?
Csoport: Igen.
-
M: Ez minden, amit tudnod kell.
De tényleg tudnod kell, mert
-
mert nagyon könnyen az elme
egy történetet akar csinálni ebből.
-
"Bonanzában ülünk, és beszélgetünk,
-
s ez az őrült kutya elkezdett ugatni,
és, pfú! Ez tényleg... "
-
Megcsinálod ezt, és bumm,
kész is van! Ciao!
-
...Élet, elme, kutyaugatás. [zajt utánoz]
A reakció megtörténik.
-
De mégis, a létezőnek azon a helyen,
semmi sem történt!
-
Nem azért, mert a történések ellen reagál,
-
hanem mert nem vesz részt a történésekben.
-
Ez a legnagyszerűbb tered!
-
Mert ahogy kezded felismerni ezt,
-
akkor szinte bárhová mehetsz a világon.
-
Nem azért, hogy ezt bebizonyítsd!
-
Menj a dolgodra.
Meglátod, hogy nagyon jól fogod csinálni.
-
Nem utasítasz el senkit,
nem ítélkezel senki felett.
-
Olyan mintha egy harmónia,
-
egy mély harmónia uralkodna
mindenben és minden mögött.
-
Ez nem tanítás, nem filozófia.
-
Ez mindenki számára természetes!
-
Még az ugató kutyára is igaz.
-
Valami abban az ugató kutyában belül
nem ugat, nem zaklatott.
-
Miért mondom ezt?
Mert ő is tudatánál van.
-
A tudatosság abban a kutyában is ott van.
-
Meg kell értened a játékot, a játékodat.
Ez nem egy trükk.
-
Mindannyian itt vagyunk ebben a testben,
-
ebben a tapasztalati testben,
megtapasztalva ezt a csodálatos,
-
csodálatos pontot az univerzumban,
amit Földnek hívnak,
-
és mindezeket a dolgokat, amik történnek.
-
Ezek mind megjelennek az elmében
a tudatosság miatt.
-
De minden pillanatban van egy lehetőség
-
arra, hogy a színfalak mögé csússzunk.
És Csak Legyél.
-
Mégis, "Kérsz egy kávét?" Igen.
"Mit szeretnél? Galão?"
-
"Nem, én feketekávét kérek."
Mindezek a dolgok ott lehetnek.
-
De ha erős identitással rendelkezel,
te leszel a...
-
Valami megváltozik. Valamivé válsz.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-