Kína története 1911 és 1949 között – áttekintés | 20. század | Világtörténelem | Khan Academy

Azok számára, akik csak most kezdenek

megismerkedni Kína

XX. század eleji törénelmével,

kissé zavarosnak tűnhet az egész.

Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,

egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének első feléről.

Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez

a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.

És ez nagy dolog.

Kínát különféle uralkodó családok irányították

több ezer évre visszamenőleg.

De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, ez az uralom,

főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül.

Megsínylette a japánok kezét

az első kínai-japán háború alatt az 1800-as évek végén.

Egyre növekedett az elégedetlenség

az uralkodóház ellenfelei körében,

miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.

Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk,

a világ többi része egyre inkább

modernizálódik.

Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött,

amelyek a saját kormányzatuk uralmát

kényszerítették rá az országra.

Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína

nem elég modern, gazdasági, politikai

technológiai szempontból, amennyire kellene.

Aztán elérkezve 1911-es évig

kitör a vucsangi felkelés,

amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.

1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság.

Nanking itt található, itt jött létre tehát.

Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.

A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke

ő volt, Dr. Szun Jat-szen.

Ő maga nem is vett részt

a felkelésben, mely végül

a Csing-dinasztia bukásához vezetett.

Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.

De ő volt a felkeléshez vezető események

egyik vezéralakja, egy olyan vezető,

aki ellenzéket alkotva

többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.

Szun Jat-szen szövetségese volt ebben

Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.

Neki is meg volt a maga fantasztikus története.

És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal,

akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.

Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,

Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan

mondjon le a trónról, akkor én akarok lenni az államfő.

Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,

Jüan Si-kaj-t teszik meg

a Kínai köztársaság elnökének.

De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak.

1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,

ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek,

mert a népnek pont a császárokból volt már elege.

1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.

És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,

melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.

A hadsereg már a császárság idején sem tartozott

egyetlen kéz irányítása alá.

A haderőt régiónként más-más

hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.

Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,

1916-ban, de már azt megelőzően is,

mikor császárrá kiáltotta ki magát,

a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki.

Ez volt annak az időszaknak a kezdete, amelyet

a hadurak korának nevezünk Kínában.

Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,

melyben nem volt központi irányítás.

Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,

hogy festett a hadurak kora.

Mindezek az országrészek

más-más hadúr uralma alatt álltak,

akik mind más-más hadseregeket irányítottak.

Mindeközben, a hadurak korában,

a huszas évek elején és legfőképpen

1921-ben, Szun Jat-szen nem adta fel a harcot.

Délre, Kantonba ment

és forradalmi kormányt alakított

lényegében azzal a céllal,

hogy egyesítse a politikai erőket Kínában

és visszaállítsa a Kínai köztársaságot.

Odamegy tehát.

De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik.

És a mozgalom irányítása vagy hatalma, amelyet elindított,

amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang,

hagy írjam ide:

Kuomintang.

tehát a hatalom

Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt.

Az ok, amiért a hatalom Csang Kaj-sek

kezébe került az az,

hogy ő irányította a zömét

a Kuomintang hadseregének.

Ez a nagyon korai, XXX szakasza annak,

ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik,

mivel 1921-től, Szun Jat-szen halálától

számos szövetség fonódik

a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang,

a Szovjetúnió és a Kínai Kommunista Párt között.

Megpróbáltak együttműködni,

hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát.

De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang

vezetését Csang Kaj-sek veszi át,

ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát.

Eleinte még nem

száll szembe a kommunistákkal.

De 1927-re kezdi megszilárdítani hatalmát,

elkezdi összevonni a különböző pártokat

Kína több területén.

Megszilárdítja tehát hatalmát.

De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat.

Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi

üldözni a kommunistákat.

A kommunisták pedig erre azt mondják, hé, hát mi lennénk azok,

akik igazán képviselik

Szun Jat-szen ideológiáját, míg a

Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondta, nem, nem, nem.

Mi képviseljük azt, amit Szun Jat-szen elképzelését,

amikor megalapította a Kínai köztársaságot.

Így aztán 1927-ben ki is robban a

Kínai polgárháború.

Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között,

hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak

a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni,

de a kommunistákat is üldözni kezdte,

Mindeközben, ahogy

elérkezünk a 30-as évek elejéhez, Japán ismét

megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai

hatalmát Kína területére.

Nevezetes, hogy elfoglalták Formosa szigetét,

melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát

az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén.

Végül, 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását.

Ez pedig egy több évig tartó megszállást

és Kína területére való behatolást jelentett.

Így ment ez 1937-ig,

amikor hivatalossá vált a háború

a japánok és a kínaiak között.

Van egy térképem, ami megmutatja,

a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban.

Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában

a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt.

A japánok már megvetették lábukat

Kína területén jóval a világháború

kitörése előtt.

Mindeközben, míg Japán

megszállja Mandzsúriát,1934-ben, és itt emlékezzünk vissza

a Kuomintang, a kínai nacionalista párt, Csang Kaj-sek

vezetése alatt, üldözi a kommunistákat.

És 1934-ben már majdnem sikerül is elbánnia velük.

A kommunisták közel állnak a vereséghez.

Körülveszi őket a Kínai Nacionalista Párt.

És ekkor esik meg a viszonylag jól ismert eseménye

Kína történelmének, amelyet "hosszú menetelés" néven ismerünk,

mely során a Kommunista párt hadserege

végigmasírozik egy meglehetősen nehéz terepen,

egészen Kína észak-nyugati részéig.

Íme a hosszú menetelés térképe.

A Kínai kommunista párt elég nagy pácban volt

itt, 1934-ben.

És ekkor történt, a hosszú menetelés alatt,

hogy Mao Ce-tung előtérbe kerül és vezetőként lép fel.

A hosszú menetelés alatt mutatott vezéri szerep,

amíg menedékre nem leltek észak-nyugat Kínában

az, ami lehetővé tette Mao Ce-tung számára,

hogy magához ragadja a Kínai kommunista párt irányítását.

Ahogy előremegyünk az időben, tudjuk, hogy a kínai-japán háború -

úgy is tekinthetünk minderre, végső soron a II. világháborúra, mint egy színielőadásra

ahol az egyik oldalon az USA a szövetségesek oldalára állva

megtámadja Japánt a Pearl Harbor-i incidens után.

Aztán 1945-ben megtörténik a

Hirosima és Nagaszaki városok elleni atomtámadás,

amely véget vet a csendes óceánon a színjátéknak.

Japán vereséget szenved és a vesztes oldalra kerül a II. világháború végén is.

Ekkor egy színtiszta polgárháború tör ki Kínában

újra a két párt között.

A kínai polgárháború 1927-ben kezdődött és folyt megszakítás nékül.

De egyszerre ott volt Japán, mint közös ellenség,

mikor egyre agresszívebben próbálta megkaparintani

Kína lakosságát, erőforrásait, és kiterjeszteni rá birodalma befolyását,

és akkor itt van ez a két párt, az ő sekélyes kis háborújukkal,

akik egyszerre azt mondják, harcoljunk inkább a japánok ellen.

De a II. világháború véget ér 1945-ben,

és amint a japánok már legyőztettek,

ismét teljes erővel lángol fel a polgárháború

a Kínai kommunista párt és a

Kuomintang között.

Ez pedig a történelem egyik legnagyobb újjászületése.

A Kínai kommunista párté, amely 1934-35-ben

úgy nézett ki, hogy a végét járja.

Kénytelenek voltak menedékbe húzódni.

De végül visszatértek,

és 1949-ben - és itt számos elmélet kering,

hogy miért voltak képesek erre,

hogy azért-e mert nagy volt a támogatottságuk

a vidéki népesség körében,

és sokkal ravaszabb módon szerezték meg a támogatást,

mint a Kuomintang,

erről lesz még szó egy másik videóban.

De 1949-re sikerül nekik legyőzni

Csang Kaj-sek-et és a Kuomintangot,

kiűzni a Kuomintangot az országból, Tajvan szigetére,

ahol az egy külön kormányt alakít.

És azóta, 1949 óta, töretlenül áll

a Kínai kommunista párt

a Kínai Népköztársaság élén.