Kína története 1911 és 1949 között – áttekintés | 20. század | Világtörténelem | Khan Academy

Azok számára, akik csak most kezdenek

megismerkedni Kína

XX. század eleji törénelmével,

kissé zavarosnak tűnhet az egész.

Ennek a videónak az tehát a célja, hogy áttekintést,

egyfajta keretet adjon Kína XX. századi történelmének

első feléről.

Ahogy elérkeztünk az 1900-as évek elejéhez

a régi kínai uralkodóházak ideje leáldozott.

És ez nagy dolog.

Kínát különféle uralkodó családok irányították

több ezer évre visszamenőleg.

De ahogy beköszöntenek az 1900-as évek, és ez az uralom,

főleg a Csing-dinasztia egyre gyengül.

Megsínylette a japánok kezét

az első japán-kínai háború alatt az 1800-as évek végén.

Egyre növekedett az elégedetlenség

az uralkodóház ellenfelei körében,

miszerint az uralkodók nem gondoskodtak eléggé az ország modernizálásáról.

Ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk,

a világ többi része egyre inkább

modernizálódik.

Kína az 1800-as években még a nyugait hatalmak béklyójában vergődött,

amelyek a saját kormányzatuk uralmát

kényszerítették rá az országra.

Sokan úgy vélték, ez azért történik, mert Kína

nem elég modern, gazdasági, politikai

technológiai szempontból, amennyire kellene.

Aztán elérkezve 1911-es évig

kitör a vucsangi felkelés,

amely megdönti a Csing-dinasztia uralmát.

1912-re Nankingban megalakul a Kínai köztársaság.

Nanking itt található, itt jött létre tehát.

Természetesen a császári uralom székhelye Peking volt.

A Kínai köztársaság első ideiglenes elnőke

ő volt, Dr. Szun Jat-szen.

Ő maga nem is vett részt

a felkelésben, mely végül

a Csing-dinasztia bukásához vezetett.

Akkor éppen Denverben tartózkodott, Denverben, Colorado államban.

De ő volt a felkeléshez vezető események

egyik vezéralakja, egy olyan vezető,

aki ellenzéket alkotva

többször is megkísérelte megdönteni a császárok uralmát.

Szun Jat-szen szövetségese volt ebben

Jüan Si-kaj, a régi uralkodóház tábornoka.

Neki is meg volt a maga fantasztikus története.

És Szun Jat-szen egyezséget kötött Jüan Si-kaj-jal,

akinek nagyratörő politikai ambíciói voltak.

Jüan Si-kaj azt mondta: ha sikerül Pu-Jit,

Kína utolsó császárát rávennünk, hogy hivatalosan

mondjon le a trónról, akkor én akarok elnök lenni.

Szun Jat-szen beleegyezik ebbe,

Jüan Si-kaj-t teszik meg

a Kínai köztársaság elnökének.

De ez nem volt elég Jüan Si-kaj-nak.

1915-ben saját magát kiáltotta ki császárnak,

ami gondolhatjátok mennyire nem tetszett a népnek,

mert a népnek pont a császárokból volt már elege.

1916-ban le is mondott a trónról, majd hamarosan meghalt.

És ezzel kezdetét vette egy olyan korszak,

melyben az államhatalom hihetetlenül szétaprózódott Kínában.

A hadsereg már a császárság idején sem tartozott

egyetlen kéz irányítása alá.

A haderőt régiónként más-más

hadurak vezették, mind külön hűbéri viszonyban a császárral.

Amint Jüan Si-kaj lemondott, majd elhunyt,

1916-ban, de már azt megelőzően is,

mikor császárrá kiáltotta ki magát,

a nép vonakodott hűbéresküt tenni neki.

Ez volt az az időszak, amelyet

a hadurak korának nevezünk Kínában.

Ez egy szétaprózódott uralmú korszak volt,

melyben nem volt központi irányítás.

Ez a térkép hozzávetőleges képet ad,

hogy festett a hadurak kora.

Mindezek az országrészek

más-más hadúr uralma alatt álltak,

akik mind más-más hadseregeket irányítottak.

Mindeközben, a hadurak korában,

a huszas évek elején és legfőképpen

1921-ben, Szun Jat-szen nem adta fel a harcot.

Délre, Kantonba ment

és forradalmi kormányt alakított

lényegében azzal a céllal,

hogy egyesítse a politikai erőket Kínában

és visszaállítsa a Kínai köztársaságot.

Odamegy tehát.

De sajnos 1925-ben rákbetegségben elhalálozik.

És a mozgalom irányítása vagy hatalma, amelyet elindított,

amelyet úgy nevezünk, hogy Kuomintang,

hagy írjam ide,

tehát a hatalom

Csang Kaj-Sek katonai főparancsnokra szállt.

Az ok, amiért a hatalom Csang Kaj-sek

kezébe került az az,

hogy ő irányította a zömét

a Kuomintang hadseregének.

Ez a nagyon korai, XXX szakasza annak,

ami később a kínai polgárháborúvá terebélyesedik,

mivel 1921-től, Szun Jat-szen halálától

számos szövetség fonódik

a Kínai Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang,

a Szovjetúnió és a Kínai Kommunista Párt között.

Megpróbáltak együttműködni,

hogy kitalálják, hogyan egyesíthetnék Kínát.

De mikor Szun Jat-szen meghal és a Kuomintang

vezetését Csang Kaj-sek veszi át,

ő elkezdi megszilárdítani saját hatalmát.

Eleinte még nem

száll szembe a kommunistákkal.

De 1927-re kezdi megszilárdítani hatalmát,

elkezdi összevonni a különböző pártokat

Kína több területén.

Megszilárdítja tehát hatalmát.

De egyúttal elkezdi üldözni a kommunistákat.

Csang Kaj-sek 1927-től elkezdi

üldözni a kommunistákat.

A kommunisták pedig erre azt mondják, hé, hát mi lennénk azok,

akik igazán képviselik

Szun Jat-szen ideológiáját, míg a

Csang Kaj-sek vezette Kuomintang azt mondta, nem, nem, nem.

Mi képviseljük azt, amit Szun Jat-szen elképzelését,

amikor megalapította a Kínai köztársaságot.

Így aztán 1927-ben ki is robban a

Kínai polgárháború.

Ez az, amikor a Kuomintang, azon törekvései között,

hogy megszilárdítsa hatalmát, nem csak

a hadurak erejét próbálta meg egyesíteni,

de a kommunistákat is üldözni kezdte,

Mindeközben, ahogy

elérkezünk a 30-as évek elejéhez, Japán ismét

megkísérli kiterjeszteni birodalmi, katonai

hatalmát Kína területére.

Nevezetes, hogy elfoglalták Formosa szigetét,

melyet ma Tajvanként ismerünk, és Koreát

az első kínai–japán háború során, az 1800-as évek végén.

Végül, 1931-ben Japán megkezdte Mandzsúria elfoglalását.

Ez pedig egy több évig tartó megszállást

és Kína területére való behatolást jelentett.

Így ment ez 1937-ig,

amikor hivatalossá vált a háború

a japánok és a kínaiak között.

Van egy térképem, ami megmutatja,

a legnagyobb japán területfoglalást ebben az időszakban.

Ázsiában tehát Japán és Kína viszonylatában

a II. világháború csak a kínai-japán háború része volt.

A japánok már megvetették lábukat

Kína területén jóval a világháború

kitörése előtt.