A Sykes-Picot-egyezmény és a Balfour-nyilatkozat | 20. század | Világtörténelem | Khan Academy

Narrátor: Amint látni fogjuk

ezen a videón és a többieken is,
a közel-keleti nézeteltérések

és egy halom közel-keleti
konfliktus gyökerei

gyakorlatilag visszavezethetők

az 1. világháborúra

Úgy gondolom, ez egy
hihetetlenül érzékeny téma

amely egyes emberekben

igen erős érzéseket kelt
mindkét oldalon. Szándékom itt,

hogy megpróbáljam elmagyarázni,
mi is történt itt valójában.

Bátorítalak benneteket, hogy
kételkedjetek bármiben,

és gondoljátok át a dolgokat
magatok, és, tényleg, alakítsátok ki

saját véleményeteket.

Menjünk most vissza
1915 októberéhez,

vagy 1915-höz úgy általában.

A britek már háborúban
állnak az oszmán törökökkel.

Csak egy emlékeztető, hogy

mi történt 1915-ben,
a Gallipoli félsziget ostroma,

1915 végére már
nagyon látszott,

hogy ez a szövetségesek
számára katasztrófa.

Az oszmán erők 1915-ben
megállították

a szövetségeseket,
akik vissza-

vonultak. A britek visszaverték
az oszmán támadást

a Szuezi csatornánál.

Ez a háttér. Láthatjuk,
a britek törekszenek

egy olyan szövetséges megnyerésére,
aki támogatja őket

az oszmánok elleni harcban.

Konkrétan az évszázadokon át

az Oszmán birodalom
uralma alatt állt arabok

támogatását akarják elnyerni.

Ez a háttere annak
a levelezésnek, amit

az Egyiptomban működő brit főmegbízott,

Sir Henry McMahon és
Huszein bin Ali

mekkai serif között, akinek
saját törekvése az volt,

hogy lényegileg

egy független arab állam

királya legyen.

1915 közepétől
1916 elejéig

hosszasan tárgyaltak arról,
milyen lehetne ez az állam.

Világos, hogy a britek akarták
ezt a támogatást, s azt akarták,

hogy ő vezesse a lázadást.

Huszein már kialakította
az általa elképzelt

állam határait.

Tehát ez adja meg ennek a
levelezésnek a szövegkörnyezetét

1915 októberében.
Ezeket írta

Sir Henry McMahon
Huszeinnek:

"...nagy örömömre szolgál, hogy
a Brit Kormány nevében

közölhetem Önnel

a következő nyilatkozatot,
melyet Ön - remélem -

megelégedéssel fog nyugtázni.

Merszina (Mersin) és Alexandretta (Iskenderun) körzetek

és Szíria Damaszkusz körzettől
nyugatra fekvő részei,

Homsz, Hamá

és Aleppo nem tekinthető
tisztán arabnak,

ezért kívül kell tartani őket
a kért területi határokon."

Ez a Huszein bin Ali
által a korábbi levelezésben

meghatározott

határvonalakra vonatkozik.

"A fenti módosításokkal",
tehát csak

a régió ott fent, és ez itt

Merszina, Alexandretta, ez itt Hama

Homsz, Damaszkusz, tehát valójában,
amire hivatkozik,

az ez a régió, a nyugat,
ezektől a városoktól nyugatra,

pontosan itt.

Azt mondja, nézd, te
nem tekintheted

ezt tisztán arabnak, ezért
kizárom ezt

ennek a lehetséges
független arab államnak

a területéből.

"A fenti módosítással
és az arab vezetőkkel meglévő

egyezményeink sérelme nélkül

elfogadjuk azokat a határokat,

Mivel azok a régiók a Nagy-Britannia
részére szabad rendelkezésű területek

határain belül vannak,
a szövetségesek érdekeit

nem érintő módon.

"Franciaország", mindaddig,
amíg nem okoz gondot

Franciaország vonatkozásában,
Nagy-Britannia

kormánya nevében jogomban áll,
hogy a következő

biztosítékokat és a következő
választ

adjam az Ön levelére; a fenti
módosítások figyelembevételével",

tehát kivéve ezt a részt
"Nagy Britannia kész

elismerni és támogatni az arabok
függetlenségét

az összes régióban, melyek a Mekkai Serif
által meghatározott

területi határokon belül vannak.

Tehát ez lényegében magában

foglalta ezeket a régiókat és még
másokat is; itt mutatom:

a jelenlegi Szíriát, Jordániát, Irakot,

a jelenlegi Szaúd-Arábia egy részét.

gyakorlatilag ezt az egészet,
a britek azt mondták,

igen, mi mindezt át fogjuk
engedni nektek,

hogy egy független államotok legyen.

"Nagy-Britannia biztosítani fogja
a Szent Helyeket

minden külső agresszió ellen,
és garantálja

azok sérthetetlenségét.

Meggyőződésem, hogy
ez a nyilatkozat

biztosítékul szolgál majd Önöknek
minden kétség ellen."

minden kétség ellen, "biztosítja

Nagy-Britannia együttérzését
barátai, az arabok iránt, s ez

egy erős és tartós
szövetséget eredményez majd,

melynek azonnali eredménye

a törökök kiűzése lesz

az arab országokból
és az arab nép

felszabadítása a török
iga alól,

amely oly sok éven át

nehezedett rájuk."

Ez valóban segített
meggyőzni az arabokat,

hogy lázadjanak fel
a törökök ellen,.

az Oszmán birodalom ellen.
Az arabok jelentős szerepet

játszottak a palesztinai hadművelet során

1916 júniusában fellázadtak

A videóval kapcsolatban, amit a
palesztinai hadműveletről

készítettem, több kommentet
kaptam, a britek

szándékait cinikusnak
tartó emberektől,

és tényleg úgy tűnik, a britek
valóban cinikusak voltak.

Az Arábiai Lawrence-ként
elhíresült T.E. Lawrence-t

gyakran úgy festették le, mint
egy, az arabokkal rokonlélek

misztikus fickót.

A brit kormánnyal folytatott
tényleges levelezése

a brit kormánnyal
valóban azt mutatja,

hogy ő bizonyos mértékig,
úgy gondolom, hogy,

George W. Bush szavaival élve,
egy kicsit "stratégikusan" fogta fel,

egy kicsit cinikusan nézett

az arabokkal való kapcsolatára.

Van itt néhány levél, amit ő írt

1916 elején, vagyis közel egyidejűleg

mindezen történésekkel.

Azt írja, hivatkozik
egy lehetséges arab felkelésre

vagy Huszein tevékenységére.

"Huszein tevékenysége
számunkra kedvezőnek tűnik,

mivel egybeesik
a mi közvetlen céljainkkal:

az iszlám blokk fellazításával

és az Oszmán birodalom

legyőzésével és megzavarásával."

Feltételezve, hogy valójában erről nem beszélt,

minthogy ez olyan
...a britek

nem beszéltek erről, amikor
Huszeinnel tárgyaltak.

Ha mi el tudjuk intézni,
hogy ez politikai változás

erőszakos legyen,
meg tudjuk szüntetni

az Iszlám fenyegetését azzal,
hogy megoszthatjuk azt

mégpedig közvetlenül a központjában

És akkor lesz egy kalifa

egy iszlám székhely Törökországban,

és egy kalifa Arábiában,
egymással

teológiai harcban.
Ez T.E. Lawrence, a fentiek forrása:

Az arany harcos: Arábiai Lawrence

élete és legendája

Még ez is olyan hős figuraként ábrázolja,

aki a dolgokat nagyon stratégiai
módon csinálja,

stratégiai módon.

Rosszabbá tenni a dolgokat
az araboknak,

a britek, miközben próbálták
rávenni őket,

hogy lázadjanak, titkos
tárgyalásokat folytattak

a franciákkal, miként tudnák
felosztani

a Közel-Keletet, ha

sikerül legyőzniük az oszmánokat.

A háború ezen pontján
a britek már

némi előrehaladást
értek el Mezopotámiában,

de valójában még nem kezdték el

a palesztinai hadműveletet, itt.

Szóval ez csak egy sejtés volt.

A britek képviselője Sykes volt,

a franciáké pedig Picot,

mindez az oroszok egyetértésével történt.

Még nem volt forradalom Oroszországban,

így 1916 elején, májusban
ezt a megállapodást

megkötötték.

A Sykes-Picot megállapodás

titkos volt. Leírom,

ez egy titkos megállapodás

Britannia és Franciaország között

és gyakorlatilag felosztják az egész
Közel-Keletet egymás között. Ezt a

kék területet itt,
a franciák foglalták volna el,

Törökország keleti részét,

vagy másképp a mai
Kelet-Törökországot pedig

Oroszország kapta volna meg.

A britek elfoglalhatták volna,

elfoglalták volna Dél-Mezopotámiát

védve ezzel lényegében

a Perzsiából érkező olajat.

Az olaj egyre inkább
a globális

hatalom releváns természetbeni

tényezőjévé válik. Itt van
tehát a két protektorátus,

pontosan itt, melyek elméletileg

lehetnének függetlenek,
esetleg 1

vagy 2 független arab állam,
védelem alatt.

Hadd tegyem ezt idézőjelbe,

mert a "protektorátus"
nem mindig

olyan szép, amilyennek hangzik,
francia vagy angol

védelem alatt állni azt jelenti,

"Hé, függetlenek vagytok, de

mi megvédünk titeket, ha
valaki

meg akar támadni." De a protektorátus
általában azt is jelenti,

hogy a védelmező rendelkezik
minden valódi

hatalommal és minden
lehetséges befolyással.

A Sykes-Picot megállapodás
még egy kis további földterületet ad

Britanniának, melyen át

közvetlen kijutása lesz
a Földközi-tengerre

Palesztina vagy a júdeai római királyság,

ez ki lett kanyarítva, mint
különálló nemzetközi terület,

amit több állam közösen igazgatna,

melynek indoka - feltételezésem szerint -
az lehetett,

itt, a Szentföldön több vallásnak

található a legszentebb helye,

ezért ezt így leválasztották.

Megismétlem, ez mind titkos volt,

és nem akarták, hogy ezt
az arabok

megtudják, mivel ekkor
éppen arra törekedtek,

hogy rábeszéljék őket az
oszmánok elleni

felkelésre. Tehát, még egyszer,
ez mind titkos volt.

egészen eddig a pontig, 1916-ban,
amikor erről megállapodtak.

Akkor most lépjünk előre, 1917-re,

a híres Balfour nyilatkozat idejére.

Itt látható a Balfour nyilatkozat

ez gyakorlatilag Balfour,
az Egyesült Királyság

külügyminisztere által
Lord Rotschildhoz,

a brit zsidó közösség

egyik vezetőjéhez írt levél volt.

Ebben ezt írja: "Kedves Lord Rothschild,

Őfelsége kormánya nevében

van szerencsém továbbítani Önnek

a következő együttérzési nyilatkozatot

a zsidó cionista törekvésekkel,

melyek továbbításra kerültek a
kabinethez, amely jóváhagyta azokat.

Őfelsége kormánya támogatja

egy nemzeti otthon
Palesztinában való létesítését

a zsidó nép részére,

és minden tőle telhetőt
meg fog tenni

ezen célkitűzés elérésének
támogatására.

Mindeközben teljesen
nyilvánvaló, hogy

semmi olyan nem történhet,
ami a területen lévő nem-zsidó

közösségek polgári és vallási
jogait vagy bármely egyéb

országban lévő zsidók által élvezett
jogokat és politikai státuszt

sérthetné.
Hálás lennék,

ha ezt a nyilatkozatot

a Cionista Föderáció

tudomására hozni szíveskednék."

Aláíró: Arthur Balfour.

Ebben a levélben nem mondja
kifejezetten,

és ők nagyon elővigyázatosak itt,

nem mondja, hogy támogatjuk egy

állam alapítását a zsidó népnek,
csak azt mondja, támogatja a zsidó nép

hazájának visszaállítását,

de egyúttal azt is mondja,

hogy teljesen nyilvánvaló, hogy

semmi olyan nem történhet,
ami az ott élő

nem zsidó közösségek
polgári és vallási jogait

sérthetné.

Fölösleges mondani,
el tudjuk képzelni,

ez az arabokat
meglehetősen zavarta.

Az egyik oldalról, a McMahon-
Huszein levelezés alapján

úgy tűnik, és különösen 1915-ben,
hogy megígérték

egy független arab állam létesítését,

amely magába foglalná

mindezen területeket,
de ugyanakkor

a Balfour Nyilatkozatban
a britek

a zsidó diaszpóra számára

egy nemzeti otthon létesítését
ígérték ugyanott,

ami egy nap, ki tudja, egy nap

valamilyen állammá válhat.

1917. november 2.
az arabok számára

még nyugtalanítóbb volt.

November végére,
emlékezzünk csak,

1917-ban először volt egy forradalom,

1917. februárban és márciusban
Oroszországban megdöntötték

a cári rendszert, és októberben

a bolsevikok átvették a hatalmat.

Ki akartak szállni a háborúból,

nem szerették ezeket a titkos dolgokat,

az nem világos, hogy

egyáltalán megkapták volna-e,
ami járt nekik

a titkos ügyletekből,

ezért nyilvánosságra hozták
a Sykes-Picot megállapodás

teljes szövegét, így ugyanabban a hónapban

az arabok és az oszmánok,

és az oszmánok nagyon
örültek ennek, mivel ez

alááshatta az arabok elszántságát

a szövetségesek esetleges támogatásában,
de az arabok

egy hónapon belül megismerték

a Balfour nyilatkozatot,
ami publikus volt,

és később ugyanabban a hónapban,

minthogy az oroszok publikálták

a formailag titkos Sykes-Picot
megállapodást

szóval mindez nagyon
vagy legalább is valamivel

gyanakvóbbá tette őket.

Tehát, elképzelhető, hogy

miközben a Brit Birodalom,
mindkét utat megpróbálta,

a zsidó diaszpóra támogatását
megszerezni,

és ugyanakkor az arabokét is,

az oszmánok elleni felkeléssel,

mindez nagyon jelentős
konfliktusokhoz vezetett

az elkövetkező évtizedekben.

Függetlenül attól, hogy melyik oldalról

figyeljük a dolgokat, láthatjuk, hogy

a problémák az 1. világháború
környékéről eredeztethetők.

Ezt a brit kormány belátta.

Itt láthatjuk, ő volt
az Egyesült Királyság

akkori külügyminisztere,
Jack Straw miniszter,

az Egyesült Királyság
külügyminisztere

2002-ben. Ezt a nyilatkozatot

A News Statesman Magazine-nak
adta 2002-ben.

"Jó pár probléma, melyekkel
manapság foglalkoznunk kell,

Melyekkel manapság foglalkoznom kell,"

Így a külügyminiszter,
"gyarmati múltunk

következménye..."

Gyarmati múltunk következménye.

"A Balfour nyilatkozat
és az ellentmondásos

biztosítékok," "és az
ellentmondásos biztosítékok,

melyeket mi adtunk a palesztiniaknak

négyszemközt, egyidejűleg azokkal,

melyeket az izraelieknek adtunk...

igen, ez egy érdekes történet

számunkra, de nem tiszteletre
méltó történet." Ez valójában

csak a kezdet, s ahogy látjuk
majd a

következő videókon, ahogy

a két háború közötti
időszakhoz érünk,

a brit típusú ismételt előre-hátra
lépdelés ebben a témában,

de mondanom se kell,
ez egy igen zavaros

és rendezetlen helyzethez

vezet a Közel-Keleten.