Szexuális ragadozók pornóra szerkesztették a fotóim – így vágtam vissza | Noelle Martin | TEDxPerth

Ki lakozik a pornókép mögött? Vajon az illető engedélyezte a kép megosztását, hogy több ezer ember tekinthesse meg azt? Milyen hatással lehet ez az életére? Az új médiában egyre gyakoribb az intim képek beleegyezés nélküli terjesztése. A gyakran "bosszúpornóként" ismert jelenség a szexuális bántalmazás egy olyan pusztító formája, amely során az áldozatot a pornófogyasztók megalázzák, a nyilvánosság pedig ribancnak bélyegzi. (Az alábbi előadásban felnőtteknek szóló tartalom található.)

Noelle Martin elmeséli, milyen harcot vívott méltóságának visszaszerzéséért, és elárulja, milyen út vezetett ahhoz, hogy áldozatból egy globális problémára globális választ váró törvényreform-aktivistává váljon. Noelle Martinból először áldozatból túlélő, majd a képalapú szexuális bántalmazás büntetésére szakosodott törvényreform-aktivista lett. Azért harcol, hogy ledöntsük a női szexualitás köré épült szégyenérzetet és tabukat, valamint megszüntessük a női test hiperszexualizálását. Noelle Új-Dél-Walesben fellépett a kép alapú bántalmazás büntetéséért folytatott küzdelemben, és továbbra is lobbizik az Ausztrál Államközösség Kormányánál, hogy konkrét büntető törvényeket vezessenek be a kép alapú bántalmazással kapcsolatban.

Noelle jelenleg jogi és művészeti diplomáján dolgozik filozófia szakon, a sydney-i Macquarie Egyetemen. Perthen született és nevelkedett, a 2010-es Nyugat-Ausztráliai Női Sakkbajnokság győztese volt, egyetemi tanulmányai során pedig sakktanárként dolgozott.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx-rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

[Az előadás szexuális bántalmazással
kapcsolatos leírást tartalmaz]

Hadd kérdezzek valamit!

Feltennék azok a kezüket,
akik már rákerestek magukra a Google-on?

Én már igen.

De ami bennem
pillanatnyi kíváncsiságként indult,

hamar egy közel öt évig tartó
borzalmas csatává alakult,

ami majdnem tönkretette az életem.

Mielőtt még folytatnám,
szeretném kihangsúlyozni,

hogy amiről most beszélni fogok,
rendkívül felkavaró és megrázó lesz.

De ez elől nincs kiút.

Ez nagyon felkavaró kérdés.

Ez én vagyok 17 évesen.

Egy ártatlan szelfi,
amit egy parti előtt készítettem.

Fordított képkereséssel magamra kerestem,

ez a Google olyan funkciója,
amelyen belül, ha feltöltünk egy képet,

megtudhatjuk,
hol található meg az a neten.

A képernyőm

egy szempillantás alatt
tele lett a megadott képpel,

és még több tucat rólam készült másikkal,

amiket a közösségi oldalamról loptak,

és amik pornóoldalakhoz kapcsolódtak.

Ezeken az oldalakon névtelen
és arctalan szexuális ragadozók

erősen szókimondó szexuális
hozzászólásokat írtak rólam,

és hogy mit csinálnának velem.

"Ha eltakarjátok az arcát,
szívesen megdugnánk."

– írta egyikőjük.

Néhány személyazonosító
információt is találtam magamról,

hogy hol élek, mit tanulok és ki vagyok,

de a dolgok csak rosszabbra fordultak.

Később felfedeztem,
hogy ezek a szexuális ragadozók

rászerkesztették
vagy fotóshoppolták az arcom

pucér, szexuális közösülésben lévő
felnőtt színésznők testére,

ahol két férfi is rám élvez.

Spermát szerkesztettek az arcomra.

Egy pornó DVD-borítóján is voltam.

Az elkövetők úgy
szerkesztették meg a képem,

hogy a blúzom átlátszó
vagy könnyen átlátható legyen,

hogy a mellbimbóm látható legyen.

Az elkövetők az én képemre élveztek,

fotókat készítettek a képekre kerülő
spermájukról és péniszükről,

és posztolták azokat a pornóoldalakon.

"Kinyomtatott képekre élvezés"
– ezt a címet adták neki.

Most biztosan eltöprengenek azon,

milyen képeket tehettem ki
a közösségi oldalakra.

Ez én vagyok 19 évesen
a Claremont Hotelban,

csupán néhány kerületnyire innen.

Ezt a portrét rászerkesztették erre.

És a dolgok ennél is jobban elfajultak.

Az elkövetőknek semmi nem szabott határt!

Az egyik ilyen oldalra még
a húgommal közös képünket is feltették!

Most biztosan azt gondolják,

"Nos, elég provokatívan,

szexuálisan kihívón öltözködsz,

kicsit figyeleméhség-gyanús."

De csak azért,
mert egy nő testére felfigyelnek,

nem feltétlenül figyeleméhes az illető.

És egyébként mi provokatív?

Mi szexuálisan kihívó?

A világ néhány részén a boka megvillantása
provokatívnak számít.

Mintha mindegy lenne, mit visel egy nő,

azt mindig kihívóbbnak fogják találni,
mint amilyen valójában.

Én csak csinosnak és magabiztosnak
akartam érezni magam.

Mi a baj ezzel?

Most biztosan azt gondolják:

"Nem tudnád csak privátra
állítani a közösségi oldalad?"

Nos, ezek az elkövetők
erre is felkészültek.

Kamuprofillal ismerősnek
jelölték a barátaimat

ezeken az oldalakon,

és lekövették az általam is
látogatott események

és helyek nyilvános albumait.

Miért kellene bárkinek is
meghátrálnia és elbújnia,

és félnie attól,
hogy ilyesmi történhet vele?

Az, hogy mit posztolok és mit viselek,

nem zaklatásra
és bántalmazásra való felhívás.

Egyedül az elkövetőknek
kellene megváltoztatniuk

a viselkedésüket.

(Taps)

Most biztosan azt gondolják,
miért pont én?

Nos, én csak egy vagyok
a több ezer hétköznapi nő közül,

akik áldozatául esnek az olyan tömeges,

borzasztó online kultúrának,
weboldalaknak és fenyegetéseknek,

amelyek szexuális kizsákmányolásra,
valamint átlagos fotók

pornóképekké való
átalakítására szakosodtak.

Ebben a pillanatban is

rengeteg olyan nő van,
aki tudta nélkül áldozata ennek.

Először megpróbáltam segítséget kérni.

Elmentem a rendőrségre,
kormányhivatalokat kerestem fel,

még egy magánnyomozót is
megkíséreltem felbérelni,

de túl drága volt.

Azonban semmit sem tudtak tenni.

Mármint, mit lehet tenni,

amikor az oldalak tulajdonosai
és az elkövetők is külföldiek?

Azt tanácsolták, egyenként
vegyem fel a kapcsolatot az oldalakkal,

és kérvényezzem a rendszergazdáktól

a tartalmak törlését.

És képzelhetik,

teljes, abszolút félelmemben
és fájdalmamban

így is tettem.

Kapcsolatba léptem a rendszergazdákkal,

és kérvényeztem a beleegyezésem nélkül
megosztott anyagok törlését.

Volt, hogy sikerrel jártam,

de jelentős visszautasításban is
volt részem.

Minél jobban harcoltam,

annál több oldalt találtam,

és idővel közel több tízezer
képet és megosztást

fedeztem fel magamról.

Az egyik rendszergazda azt válaszolta,

csak akkor törli az oldalt,

ha 24 órán belül küldök magamról
néhány meztelen képet.

Így ment ez éveken át,

harcoltam ezekkel az agyafúrt,
gusztustalan oldalakkal.

Ez azonban hiábavaló küzdelem volt,

és a saját lelki egészségem érdekében
nem folytathattam tovább.

De mit tehettem?

Azt gondoltam, talán,

ha felszólalok,

visszaszerezhetem a méltóságom,

és átírhatom a történetem
a saját feltételeim szerint.

Talán, ha kiállok,
felhívhatom rá a figyelmet.

Talán még a törvényt is megváltoztathatom.

Így is lett!

(Taps)

Tavaly kiálltam a nyilvánosság elé,

és a történetemmel kapcsolatos hírek
az egész világot bejárták.

A válasz azonban a következő volt:

"Ez egy dagadt, csúnya, ringyó."

"Ez a lány kurva."

"Figyeleméhes szemét."

"Vedd bóknak, bébi, ez dicséret!"

Áldozat-hibáztatás történt, lekurváztak,

és azt mondták, megérdemlem,
ami történt velem.

És őszintén szólva

ezt sokkal nehezebben viseltem,

mint magát a képalapú bántalmazást.

De nem engedtem,
hogy a sértő szavak legyőzzenek.

Tudtam, hogy az elkövetők rosszat tettek,

és hogy amit másokkal tesznek,
szintén rossz.

Így hát petíciót nyújtottam be.

Egy szenvedélyes hangvételű kérelmet
fogalmaztam meg támogatást keresve.

De nem jártam sikerrel.

Talán 330 aláírást gyűjthettem,

és ez nagyon elszomorított.

Ezután felvettem a kapcsolatot
az állami és szövetségi képviselőkkel,

átirányítottak az Új-Dél-Walesi
Államügyészeti Osztályra,

akik akkora már elkezdtek dolgozni
az olyan új jogszabályok meghozatalán,

ahol az intim képek beleegyezés nélküli
terjesztését büntetik:

vagyis a képalapú szexuális bántalmazást.

Sokan talán bosszúpornóként ismerik.

Rövidesen szóvivő lett belőlem,
az új törvények nyilvános arca.

De ki kell emelnem,

hogy semmilyen módon vagy formában
nem érzem saját érdememnek

a törvényen belüli változtatást.

Ez a kiberbiztonsági szakértők,

a kutatók,

az Államügyészeti Osztály

és még sok más ember
több éves harcának gyümölcse.

De a történelem során először

Új-Dél-Wales volt
a világ első olyan állama,

amely konkrét rendeleteket hozott
a képek illetéktelen manipulálása ellen.

A velem történtekre,

olyan dolgokra, amikről valószínűleg
nem gyakran hallanak.

Ma már az Ausztráliai Fővárosi
Terület is bünteti ezt,

a képek illetéktelen
manipulálásával együtt.

A következő évben Nyugat-Ausztrália
is bevezette a jogszabályt,

és remélhetőleg a képek illetéktelen
manipulálását is szabályozni fogják,

én szintén erre sürgetném az ország
és a világ összes államát,

mivel jelenleg nincs igazságszolgáltatás
a hozzám hasonlók számára.

Mindezek ellenére,

a gyűlölet és a sértegetés ellenére,

és annak ellenére,
hogy soha nem kapok elégtételt,

mivel ezek velem
még a jogi reformok előtt történtek,

a nyilvános kiállás életem
legjobb cselekedete volt,

mivel biztosan tudom,
hogy sok emberen segítettem.

Én csak olyan világot szeretnék,

ahol a posztjaimtól
és a ruhaválasztásomtól függetlenül

méltósággal és tisztelettel
bánnak velem az emberek.

Tisztelettel.

Ezt az üzenetet érdemes megosztani.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)