Iaszón és az argonauták mítosza – Iseult Gillespie

Teljes lecke: https://ed.ted.com/lessons/the-myth-of-jason-and-the-argonauts-iseult-gillespie

Héraklész, a legerősebb élő ember, egy hozzáillően hatalmas szívvel. Orfeusz, a természet elbűvölője és a zene mestere. Kasztór és Polüdeukész, a trükkös ikrek. A Boreádok, az Északi Szél gyermekei, akik képesek cikázni a levegőben. Egy fiatal férfi segélyhívása által összehozva, ezek a hősök egyesítették erőiket és elnevezték magukat argonautáknak. Iseult Gillespie nyomon követi a küldetésüket, az Aranygyapjú ellopását.

Lecke: Iseult Gillespie
Rendezte: Kozmonot Animációs Stúdió.

Héraklész, a legerősebb élő ember,

egy hozzáillően hatalmas szívvel.

Orfeusz, a természet elbűvölője
és a zene mestere.

Kasztór és Polüdeukész, a trükkös ikrek,
akik egy tojásból keltek ki.

A Boreádok, az Északi Szél gyermekei,

akik képesek cikázni a levegőben.

Hosszú ideig barangoltak ezek a hősök
az ókori Görögország területén,

új legendákat hozva létre,
bárhová is mentek.

De egyik kalandjuk sem volt oly nagyszerű,
mint amikor összefogtak

egy Iaszón nevű fiatalember kedvéért.

Évekkel ezelőtt

Iaszón nagybátyja, Peliasz
könyörtelenül elvette

Thesszália trónját Iaszón nagyapjától.

Amikor Iaszón visszatért
az apja elorzott udvarába,

a gyáva király egy látszólag
lehetetlen feladattal bízta meg:

keljen át a nyüzsgő tengeren Kolkhiszba,

és lopja el egy repülő kos aranygyapját

Aiétész király orra elől.

Peliasz megígérte, hogy lemond a trónról,

ha Iaszón megszerzi a gyapjút.

Hősies küldetése meghatotta az isteneket,

ezért szétküldték Iaszón segélyhívását,

aki emiatt hamarosan összegyűjthetett
egy változatos legénységet.

Ezek a hősök

a számtalan tengerész, jövendőmondó,
és lázadó félisten mellett

argonautáknak nevezték el magukat
erős hajójuk után.

De az előttük álló út elmondhatatlan
borzalmakkal volt tele –

ami még a legádázabb hősöket is
próbára tette.

Első állomásuk Lémnosz volt,

egy sziget, ahol a nők
megöltek minden férfit.

Büntetésként

Aphrodité émelyítő bűzzel
átkozta meg őket –

de ez nem állította meg Iaszónt,
hogy ikreket nemzzen a királynővel.

A legénység többi része szintén
új románcokba gabalyodva találta magát;

amíg Héraklész meg nem fenyítette őket
hőshöz méltatlan viselkedésükért.

Végül továbbhaladtak a Medvék hegyére,

egy szigetre, ahol egy csapat
ősi, hatkezű szörny élt

a békés doliónok mellett.

Míg a klán tárt karokkal
üdvözölte az argonautákat,

a szörnyek lerohantak a hegyekből,

és sziklákat dobáltak a kikötött hajóra.

Héraklész egyedül tartotta fel őket,

mielőtt társai csatlakoztak
a verekedéshez.

A diadalittas hősök győzelmüktől
megrészegülve hajóztak tovább –

hogy aztán a szél visszafújja őket
a szigetre néhány viharos éjszaka múlva.

A viharban

a doliónok támadóknak
gondolták a jövevényeket.

Az argonauták sem voltak
tisztában a környezetükkel,

és zavartan harcoltak a sötétben,
megritkítva az ellenség sorait.

De a reggeli fény
szörnyű igazságot tárt fel:

az áldozataik korábbi házigazdáik voltak.

Iaszón már megint engedte,

hogy elvonják legénysége figyelmét,

és ezúttal szörnyű árat fizetett érte.

Magatartását szégyellve eltökélte,

hogy csak a gyapjúra fog összpontosítani,

de még ez a sietség is
végzetesnek bizonyult.

Amikor egy vízi nimfa elrabolta
Héraklész fegyverhordozóját,

Iaszón továbbhajózott –

nem tudva, hogy legerősebb társa hiányzik.

A megmaradt argonauták
addig folytatták küldetésüket,

amíg meg nem álltak
egy öreg ember látványa miatt,

akit hárpiák vettek körbe.

Ő volt Phineusz,
egy Zeusz által elátkozott látnok,

akinek öregséget, vakságot
és végtelen kínzást kellett elviselnie,

amiért elárulta jóslatait.

Sorsától meghatódva
a szélfivérek nekiestek a rajnak,

biztosítva Phineusznak
egy kis felmentést büntetése alól.

Cserébe a látnok elmondta nekik,

hogyan lehet legyőzni
a következő félelmetes próbatételt:

a Szümplégadeszt,

egy pár csattogó sziklát,
ami a hajókat szilánkosra törte.

De előtte az argonautáknak

el kell manőverezniük
a pokol szája mellett,

a vérszomjas Amazonok szigete körül,

valamint képzelgéseket
előidéző égbolt alatt.

Ezek a kalandok férfiakban és morálban is
sokba kerültek a legénységnek –

és néhányan attól féltek,
hogy elvesztik ép elméjüket.

Mikor elérték a csattogó sziklákat,
a fáradt legénység remegett a félelemtől.

De Phineusz tanácsa
visszhangzott a fejükben.

Az argonauták szabadon
engedtek egy árva galambot,

és a nyomában haladva
sértetlenül jutottak át.

Csak egy hajszálon múló megmenekülésükkel

Kolkhisz végre az argonauták
látóterébe került.

Míg Iaszón pihent
és ünnepelt a legénységével,

érezte, hogy útjuk lassan szétválik.

Ahogy a gyapjú eszébe ötlött,

tudta, hogy egyedül kell megszereznie.

De azt nem sejtette,

hogy ezért az utolsó feladatért
fizeti majd a legszörnyűbb árat.