Mi történik, ha a városban minden fát kivágunk

Becslések szerint 2050-re a világ lakosságának több mint 65%-a városokban él majd. Lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy a természet és a városi környezet egészen más, de a fák mindig is jelen voltak a sikeres városokban. Az emberiség több ezer éve, az első városok létrejötte óta próbálja megismerni a növényvilág nyújtotta előnyöket. Miért olyan fontosak a fák a városok fennmaradásának szempontjából? Ezt mondja el nekünk Stefan Al.

Lecke: Stefan Al
Rendezte: Mette Ilene Holmriis

A teljes lecke angol nyelven itt található: https://ed.ted.com/lessons/what-happens-if-you-cut-down-all-of-a-city-s-trees-stefan-al

Két ősi városról fogok ma mesélni,

és a fákról, melyek sorsukat
megpecsételték.

I.e. 3000-ben Uruk városa sűrűbben
lakott volt, mint ma New York.

A zsúfolt fővárosban folyamatosan
bővíteni kellett az öntözőrendszert,

hogy az egyre növekvő lakosságot
el tudják látni élelemmel.

2500 évvel később a Srí Lankán fekvő
Anuradhapura hasonló problémával küzdött.

Ez a város is folyamatosan nőtt,
és Urukhoz hasonlóan

az ő életük is a gondosan megtervezett
öntözőrendszertől függött.

Ahogy Uruk nőtt, a gazdák kivágták
a fákat, hogy többet tudjanak termelni.

Anuradhapurában azonban
a fákat szentként tisztelték.

Itt nevelgették annak a bódhi fának
egy sarját is,

amely alatt Buddha
elérte a megvilágosodást.

A vallásos tisztelet megfékezte
a gazdák fejszéit,

a város pedig további fákat
ültetett a parkokba.

Kezdetben Uruk terjeszkedése
akadálytalanul haladt.

Így viszont, hogy nem voltak fák,
hogy megszűrjék a vizet,

a város öntözőrendszere megfertőződött.

A párolgó vízből ásványi sók csapódtak ki,

és a föld túl sós lett ahhoz,
hogy gazdálkodni tudjanak.

Anuradhapura öntözőrendszerét
viszont úgy tervezték,

hogy összhangban működjön
a környező erdőkkel.

Így a város népessége hamarosan
több mint kétszer akkora lett, mint Uruké.

Anuradhapurában még ma is gondozzák
a több mint 2000 éves bódhi fát.

Lehet, hogy úgy gondoljuk, a természet
és a városi környezet egészen más,

de a fák mindig is jelen voltak
a sikeres városokban.

A fák úgy működnek, mint egy természetes
szivacs; magukba szívják az esővizet,

mielőtt visszalélegeznék azt a légkörbe.

Gyökereik hálója nemcsak
földcsuszamlások ellen nyújt védelmet,

de javítja a talaj víztartó képességét,
és megszűri a méreganyagokat is.

A gyökerek védenek az árvizektől,

így kevesebb vízelvezető csatornára
és szennyvíztisztító telepre van szükség.

Gázcserenyílásaik segítségével a levelek
tisztítják a levegőt: megkötik a szenet,

és más káros anyagokat, ezért környezet-
védelmi szempontból nélkülözhetetlenek.

Az emberiség évszázadok óta próbálja
feltárni a növények nyújtotta előnyöket.

A fák azonban nem csak a megfelelő
városi életfeltételek miatt fontosak.

Szerepük a városlakók egészségének
szempontjából is létfontosságú.

Az 1870-es években a városi parkokon túl
alig voltak fák Manhattanben.

Mivel nem voltak fák, hogy árnyat adjanak,

az épületek kilencszer annyi
hőt nyeltek el

a perzselő nyári napokon.

Mivel ez olykor nem megfelelő
köztisztasági állapotokkal is párosult,

a fullasztó hőségben a városban úgy
szaporodtak a baktériumok, mint a pestis.

Manapság Hongkongban a felhőkarcolók
és a föld alatti vezetékrendszerek miatt

nehéz a fáknak gyökeret verniük.

Emiatt aztán tovább romlik a város
így is veszélyesen rossz levegőminősége,

melynek eredményeként nő a hörghurut
és egyéb tüdőbetegségek valószínűsége.

A fák mentális egészségünkre is
hatással vannak.

Kutatások igazolják, hogy zöld lombok
környezetében javul a koncentráció,

és csökken a stressz.

Azt is kimutatták, hogy azok a kórházi
betegek, akik csak közfalat látnak,

sokkal lassabban gyógyulnak,
mint azok, akik fákat.

Szerencsére sok városban
megadatik a szép kilátás,

és ez nem is véletlen.

A várostervezők

már a 18. században felismerték,
milyen fontosak a városi fák.

Mikor James Oglethorpe ezredes 1733-ban
megtervezte a Georgia-beli Savannah-t,

az volt a célja, hogy kétpercnyi sétával
mindenhonnan elérhető legyen egy park.

A 2. világháború után Koppenhágában öt fő
csomópont körül szerveződött újra az élet,

mindegyiket parkok övezték.

Ez a városrendezési elképzelés
védettebbé tette a várost

a környezetszennyezéssel
és a természeti katasztrófákkal szemben.

A városi fáknak nem csak
az emberek veszik hasznát.

A portlandi Forest Park a körzet
biológiai sokféleségének őre,

mely számos őshonos növénynek,

112 madár- és 62 emlősfajnak ad otthont.

Egyetlen városban sem védik a fákat
olyan lelkesen, mint Szingapúrban.

1967 óta a városállam kormánya
1,2 millió fát ültetett, köztük azokat,

melyek az 50 m magas Szuperfának
nevezett függőleges kertekben nőnek.

Ezek az építmények begyűjtik
a napenergiát és az esővizet,

mellyel ellátják önmagukat
és a környező üvegházakat is.

Ma Szingapúr területének 50%-át
fák és zöldterületek borítják,

ami jelentősen csökkenti
a klímaberendezések használatát,

és lehetővé teszi
a környezetbarát közlekedést.

Becslések szerint 2050-re a földlakók
több mint 65%-a városokban él majd.

A várostervezők lefektethetik
a környezetbarát város alapjait,

de elsősorban az ott élőkön múlik,
hogy ezekben a városi erdőkben

az embereken túl mások is
otthonra leljenek.